Gyűlöletből szerelem, avagy fordítva? [Tom Kaulitz] Season 1. ✔️

26. Apa&Anya???

Ma reggel arra keltünk hogy valaki kopogott az ajtónkon. Tom kiszállt az ágyból és ment ajtót nyitni én pedig felöltöztem majd kimentem a nappaliba

-Amm jó napot -köszöntem a rendőr uraknak akik kezet fogtak velem. Rá néztem Tomra aki szintén nem értette hogy mivan -Miben segíthetünk?

-Ön Lea Brückner kisasszony? -kérdezte az egyik férfi.

-Igen én lennék az -mondtam

-A Tokiói rendőrkapitányságról jöttünk, a nevem Jason ezredes a társam neve pedig Paul. Szeretnénk tájékoztatni hogy az édesapja keresi -amikor ezt kimondta a Jason ezredes egyből Tomra néztem aggódva. Baszki.

-Elnézést de ki keresi őt? -kérdezte Tom a térdére támasztva könyökét

-Thomas Brückner -Tommal egyből egymásra neztünk. Ismerte apámat. De ő itt? De apa meghalt

-Készülődj -mondtam Tomnak aki egyből össze szedett mindent ami neki kellet és indultunk is. Először megijedtem hogy Tomor keresik a fegyveres kísérletek miatta de nem, apám itt? Tokióban? Lehetetlen apám meghalt.
Egy pár perc múlva már a rendőrség bejáratánál álltunk, a két rendőr ment elöl mi pedig utánnuk. Tom fogta végig a kezem hogy ne aggodjak minden rendbe jön. Gondoltunk arra is hogy.ez lehet csak egy félre értés és össze tévesztenek valakivel de amikor bementünk az irodába nem, nem tévesztettek össze. Amikor megláttam a székben ülő édesapámat sírni kezdtem. 11 év után újra látom őt. A saját apámat

-Annyira hiányoztál -ölelt szorosan magához, istenem annyira boldog vagyok de össze is vagyok zavarodva

-A-apa. Tényleg te vagy az? Nem csak képzelődök? -kérdeztem mire apám könnyes szemmel csak csoválta a fejét és átölelt

-Nagyon nagyon sajnálom! Istenem annyira sajnálom hogy nem lehettem ott veled!

Megható pillanatok voltak ezek, sírtunk, nevettünk, boldogok voltunk. Amikor apám megszólalt

-Ne se mutatsz a barátodnak? -kérdezte apám mire megszólaltam volna hogy ja Tom nem a pasim de Tom megszólalt

-Tom Kaulitz -nyujtotta a kezét apámnak

-Thomas Brückner -fogadta el.

Sokat beszélgettünk, apa kérdezgetett arról hogy milyen Mirandáékkal élni. Elmondtam neki hogy nagyon borzasztó, mindig csak vernek és alig ha kapok kaját. Ezt a rendőrseg is végig hallgatta akik üzentek Németországba hogy nézzenek ki a házhoz. Mondtam hogyha lehet Eriket ne bántsák, ő a mostoha bátyám és ő mindig velem volt

-Annyira sajnálom hogy így kellett élj -mondta apám, istenem olyan fiatalnak néz ki

-Apa őszintén te hány éves vagy hogy ennyire fiatalnak nézel ki? -nevettem egy kicsit fel.

-34  -Mi a. Dik akkor 18 éves volt apám mikor születtem

-Akkor értem miért dobtatok el -halkultam el

-Lea tudod te is hogy nem dobtunk el, baleset volt az egész, kómában voltunk téged pedig árva házba tettek, mikor kikerültem a kórházból szerettem volna hogy egy jó családban nolj fel ezért bementem az árvahazba és oda adtunk anyád egyik barátnőjenek. Nem tudtuk hogy ilyen sorsod lesz -meselte el. Szóval akkor anya is el? Akkor ő hol van?

-Már mindegy, találtam egy jobb családot -néztem rá Tomra mosolyogva

-Ti ketten együtt vagytok? -kérdezte apám mosolyogva. Bár lennénk

-Nem

-Áh értem, pedig nagyon szép pár lennétek és nagyon össze illeték -mondta, istenem bolond egy férfi. Ám egyszer csak nyílt az ajtó mögöttünk, hátra néztem és egy szőke hajú nő lépet be rajta

-Kislanyom! -ölelt magához

Esküszöm ezen a napon többet sírtam mint bármikor máskor, hiányoztak a szüleim vagyon is. Elmondtam anyának is mindent majd végül hazamentünk vagyis a hotelba. Szóba jött hogy költözzek anyámékhoz de nem. Nem akarok..a fiúkkal teljesen jól elvagyok, apa mondta hogy szeretné őket megismerni így a délután folyamán apa fent volt a Hotelban és a fiúk elég jó koncertet adtak neki. Megjegyezném apám nagyon imádja ezt a rock, pop rock zenéket szóval a fiúkat már imádja.

-annyira jó fej apád -mondta Bill mosolyogva -Nem fura újra látni? 11 év után

-Elég fura de legalább tudom hogy itt vannak velem -néztem a barna hajú férfit aki éppen Tom gitárját nézegette. Apa rájött hogy ők a Tokió Hotel és egyből aláírást kert mindenre. Na jó elég vicces volt az tuti. Szegény fiúk nem győztek ala írást kérni

-Es egyet a lányomtól is kérnék -jott felém apa én pedig boldogan írtam alá neki a dolgokat.

A nap hátra lévő részében hülyéskedtünk, anya sütött, a fiúk megbeszélték hogy megyünk valamerre jól érezni magunkat és apámat is elrantaták ahogy anyát is igy családostul megyünk.

Örülök neki hogy vissza kaptam a szüleimet és hogy tudom nem haltak meg. A rendőrség felhívott hogy a nevelő ezuli na börtönbe csukják