Gyűlöletből szerelem, avagy fordítva? [Tom Kaulitz] Season 1. ✔️

16. A rosszak mindig elbuknak

-Na mivan Tom? Azt hitted sikerül itt hagynod? -Állt meg az ajtóban

-Nem hittem, tudom hogy egyedül is legyőzlek -ejtettem egy félmosolyt majd lábon lőttem ő pedig ordítva össze esett -Ne húzz újat egy Kaulitzzal! -emeltem a fejéhez a fegyvert -Ki akar még meghalni? Lehet mondani és megteszem! -nyomtam jobban David fejéhez.

-Azt hiszed ennyivel nyertél? -nevetett David de azonnal elhallgatott

-Ha meghúzom a ravaszt nem csak hiszem hanem tudom hogy nyertem! Hányszor mondtam el hogy ne érj hozzá!? Kivele mi a terved vele! -orditottam már rá mire megremegett -Ti pedig a földre! -néztem a többi csatlósára -Mivel gondolom nem egy 18 éves tini vagy -mondtam komoly tekintettel

-Jól hiszed -nevettem erőtlenül, 25 vagyok és csak azért akarom Leát mert hozzám tartozik -nézet fel rám mire én állba térdeltem aztán mellkasba rúgtam

-25 Jézusom és így akartad megbaszni? Undorító féreg vagy! -mondtam majd lőttem le pár emberét, velem nem fognak kibaszni az biztos

-K-kerlek ne ölj meg! Tom kérlek! -könyörgött de nem hat meg, már nem.

-Add fel David tudod te is jól hogy nincs ellenem esélyed -szegeztem rá a fegyveremet ám ekkor ő karon őt így kiejtettem a kezemből a pisztolyt is

-El vagy szállva magadtól Kaulitz -vigyorgott miközben a fejemhez szegezte a fegyvert. Az egy dolog hogy Lea a legjobb barátnőd de ha egy pár kis hazugságot elmondok neki akkor nem lesz ilyen nagyon pofád -nevetett majd betöltötte a fegyvert. Itt most nem az életem a tét hanem hogy megígértem Leának hogy utánna megyek, és ha már megígértem megteszem hiszen szeretem!

-Túl sokat jár a szád - nyúltam gyorsan a piszolyomért majd fejbe lőttem. Nem érdekelnek a következmények Lea épsége a legfontosabb számomra. Rohantam végig az erdőben amennyire csak tudtam és a lábam bírta mikor megpillantottam a tábortüzet tudtam végre itt vagyok

-TOM! -hallottam meg Lea aggódó hangját, hálistennek semmi baja nincs

/vissza ránk/

Mikor megláttam Tomot közeledni azonnal felpattantam a helyemről és rohantam felé ám ekkor láttam hogy valami nem stimmel vele

-TOM! -aggodva futottam oda hozzá és láttam hogy meglőtték. Oh hogy az a...

-Nyugi semmi komoly....-mondta majd össze esett én pedig áh ilyetségtől csak sikitottam

-BILL, FIÚK! -Kiabáltam mire mind a hárman ide rohantak és azonnal hivták a mentőket akik pedig hamar kiértek. Mindenki csak nézte mi történik és engem kérdeztek hogy tudok e bármit is de én csak álltam sokkosan

-Kiasszony szeretne velünk jönni? -szo nélkül beültem a mentőbe és megfogtam Tom épp kezét míg a másikkal a vérzést kezdték el megállitani

-A párod? -kérdezte a férfi aki fogta az infúziót

-Nem, csak az egyik legjobb barátom -néztem rá Tomra aki csak feküdt eszméletlen. Annyira sajnálom! Annyira sajnálom hogy nem maradtam

-Tudja esetleg hogy mi történt? -kérdezte a másik férfi aki a kötést tekerte -Ne aggódj nem mondjuk el senkinek, segitünk csak mond el kérlek fontos tudnunk hogy mitől veszít ennyi vért

-Én..mi...engem...engem elrabolt az egyik osztálytársam és haverjai, a tábortol 15 kmre levő emeletes faházba, kijátszottam a fiú bizalmát így engem elengedett de Tomot nem és nem akartam hogy megölje így feladtam magam, aztán...aztán miután kiütöttem őt visszaszaladtam Tomhoz -néztem az előttem fekvőre -egyutt elkezdtünk menekülni de mondta hogy én meneküljek és hagyjam utánnam jön nem lesz semmi baja, bíztam benne de egy 10 perc múlva egy lövés hangot hallottam..

-Köszönöm hogy elmondtad. Szóval akkor egy golyót kell kioperálni a karjából -néztek egymásra a mentősök

-Ugye nem lesz semmi baja? -kérdeztem aggódva mire megrázták a fejüket

-A legjobb kezemben lesz ne aggódj -nyujtott felém egy teát az egyik férfi amit elfogadtam. Csak éld túl kérlek

Na ez mára most csak ennyi lenne ne haragudjatok. Holnap azonnal lesz folytatás, ha eddig nem tettétek meg mentsétek el a könyvet és így mindenkinek ki fogja jelezni hogy új részek leszünk, holnapra tervezek több részt is