Gyűlöletből szerelem, avagy fordítva? [Tom Kaulitz] Season 1. ✔️

11. Boldog mosolyok

Mint mondtam nem tudom sírjak vagy nevessek. Tommal lettem be osztva és Daviddal. Mondhatom nagyon csodás a helyzet az biztos

-Kikkel vagy? -kérdeztem Ruby-t mire Judy-ra és Billre mutatott -Szerencsés -forgattam meg a szemem majd sohajtottam

-Te kikkel vagy? -Én csak a két fiúra mutattam akik még mindig úgy néztek egymásra mint akik meg akarják ölni egymást.  -Jobb ha rendet teszel, gyerekek előtt nehogy verekedjenek és jobb ha beszélsz velük -Rubynak lehet igaza volt

-Na csak akkor leszek veletek ha abba hagyjátok az ellenségeskedést legalább addig amíg itt vagyunk! -néztem mind a kettőjükre karba tett kézzel ekkor hátat fordítottak egymásnak
-Jó akkor megoldom egyedül -indultam el a nekünk kijelölt gyerekekhez, 3 gyerekre kellett mindenkinek vigyáznia ami nem volt olyan egyszerű. Másoknál az összes gyerek rosszcsont volt ahogy mi se voltunk mások

-Add vissza Samantha az az enyém! -sírt egy szőke hajú kislány.

-HAHAHA már az enyém! -nevetett az előtte álló hosszú fekete hajú kislány. Túl jól ismerem ezt az érzés és mivel ez a két gyerek is hozzánk tartozik így közbe léptem és elvettem a babát
-Hé! Adja vissza! -lépet a lábamra

-Nyugalom nyugalom! -hallottam meg Tom hangját magam mögött -Kérj bocsánatot mindkettőjüktől -állt mellém Tom és nézet a kislány felé aki kb a derekáig ért már neki közben felvette a szöszi kislányt

-Dehogy kérek! Adja vissza a babámat! -vergődött

-Hogy hívnak? -a lány nem mondott semmit csak tovább nyujtozkodott a babáért de azt vissza adtam a Tom ölében lévő kislánynak aki boldogan ölelgette

-Samantha-nak hivják -mondta a kis kék szemű

-Oh szóval Samantha. Jobb lenne ha viselkednél, ez a kislány nem ártott neked semmit se te bunkóskodsz vele, ettől nem leszel jobb senkitől sem ezt jegyezd meg! Miért bántos szegényt és miért kellett rá lépned Lea lábára? -mondta elég higgadtan Tom ami megmosolyogtatott

-Én..én sajnálom csak senki nem barátkozik velem. Amyra babáját is csak azért vettem el hogy hátha barátkozik majd velem -hajtotta le a fejét a kislány mire legugoltam elé és letöröltem a könnyt az arcáról

-Figyelj ide -simogattam meg a pici arcát -Én is árva voltam ugyan úgy ahogy ti is, nem szabad így viselkedni mert így nehéz lesz barátkoznod, légy kedves mindenkivel és ők is kedvesek lesznek veled. Ne vedd el a játékukat kérdezés nélkül mert nem tudhatod hogy a szülei meghaltak-e és ez az egyetlen játékuk ami megmaradt, lehet ez nekik egy emlék. -simogattam az arcát mire elkezdett sírni, kb mindenki ide nézet de Tom letudta egy "nincs semmi baj csak Lea nyugtatja" mondattal.

-Sajnálom! Sajnálom! sajnálom hogy rá léptem a lábadra és hogy elvettem a babádat Amyra megtudsz nekem bocsátani? -kérdezte majd Tom letette Amyrat, a kislány bólintott majd boldogan szaladtak egymással játszani

-Wow, ez igen. Sose tudtuk őket össze barátkoztatni. -hallottuk meg az egyik itt dolgozó hangját. Hátra fordultam és nem hittem a szememnek

-Effy? -kerdeztem mire bólintott én pedig egyből megöleltem -Úristen! Annyira régen láttalak

-En is téged, nagyon szép lettél -mondta mosolyogva majd meglátta mögöttem Tomot -Ő a barátod? -kérdezte pimasz mosollyal

-Nem, csak osztálytársam -vontam vállat mire elkezdte a szemöldökét emlegetni -De tényleeeg -csaptam kicsit vállba.
Effy 35 éves már sajnos, ebben az árvaházban voltam miután a szüleim meghaltak és Effy volt az aki sokat játszott velem, barátaim se igazán voltak hiába voltam velük kedves

-Jojo elhiszem. -mondta majd elkezdtünk egy kicsit beszélgetni majd neki mennie kellett mi pedig vissza mentünk a gyerekekhez. A kicsik éppen egy hosszú kanapénál játszottak ahol David is ott volt

-Tom higgadj le. -fogtam meg a vállát mire bólintott. -Gyerekekre kell vigyáznunk nem pedig lazítgatni -forgattam meg a szemem mire felállt és át karolt hátulról majd a fülembe súgta

-Mást is csinálhatnánk -ekkor fogtam és le vettem a kezét a derekamról és ott hagytam. Tom és én elkezdtünk játszani a két kislánnyal majd oda jött egy kisfiú is akire úgyszint  nekünk kellett vigyázni csak David itt hagyott minket. De jobb is.

-Tom! Add ide légyszi a tepsit -mondta Amyra a kicsi Tomnak aki oda vitte neki. A gyerekek éppen "főztek" mi pedig a földön ülve néztük őket. Teljesen megmosolyogtat hogy ennyire boldogok de egyben rossz is nézni. Lehetnek itt olyanok akiket eldobtak vagy a szüleik meghaltak és nagyon nem jó érzés bele gondolni.

16:56

-Gyerek megyünk vissza! -szolt az osztályfőnök mi pedig elkezdtünk szedelőzködni

-várjatok -szaladt felénk Amyra, Samantha és Tom. Mind a hármuk megölelt engem és Tomot. -Ne tekints úgy rá mint egy idegenre -biccentett Tom felé Amyra -latom rajtatok, lehet egy hat éves vagyok de látom hogy ő nagyon szeretné ha megbocsátanál neki -mosolygott. Nagyon cuki és lehet igaza van. Adtam nekik egy gyors puszit majd a két kislánynak egy-egy karkötőt majd végül elhagytuk az árva házat. Jó volt látni hogy ennyire boldogak

-Istenem ezek nagyon fárasztóak! -dölt le Bill ágyára Ruby

-Ti hogy birtatok velük? Jézusom nem látom rajtatok hogy fáradtak vagytok -mondta Bill is Ruby mellé dölve én és Tom pedig csak felnevettünk

-megvan a módszerünk -kacsintott testvérére majd mikor kipihenték magukat elkezdtünk valamit játszani