Gyűlöletből szerelem, avagy fordítva? [Tom Kaulitz] Season 1. ✔️

1. A kedves fiú

Sziasztok, Lea Brückner vagyok egy 17 éves lány. Németországban élek azon belül pedig Berlinben a nevelőszüleimmel akiket szinte utálok de hát nem tehetek semmit, nem költözhetek el nincs semmim se, jó van pénzem de nem egy házra. Nem egy gazdag negyedben élünk, épp ellenkezőleg, elég szegények vagyunk, a nevelőszüleimmel nem vagyok jó viszonyban de a mostohabátyámal imádjuk egymást na de hagyjuk is ezt kezdjünk bele

Éppen készülődésben voltam mivel Emmával megyünk egy koncertre amiről nekem fogalmam sincs mi kik lesznek hiába mutatott nekem zenéket nem ismerem őket

-KESZ VAGY? -üvöltött bele a telefonba miközben én zártam be a bejárati ajtót

-ne kiabálj már, igen kész vagyok -nyomtam rá a telefont mikor megláttam az előttünk parkoló fekete autót

-Szia csajos - pattant arább a hátsó ülésen ülő fekete hajú barátnőm

-Szia Emma -öleltem meg, bár a kiabálása után megse érdemli de jó barátnők vagyunk naaa -Meg mindig fogalmam sincs miért jöttem el erre a koncertre

-Mert szeretsz' -húzta el a szeretlek szót mire elnevettük magunkat majd Emma egyik barátja pedig el is vitt minket a helyszínre mivel nekünk fogalmunk sincs hogy hol lesz

Mikor oda értünk ő már egyből az első sorba rohant mint egy kisgyerek. De ahogy szépen sétáltam utánna meghallottam magam mögül egy egész csorda sikitást és muszáj voltam futni Emma után. Kurva életbe kellett eljönnöm.

A koncert már nagyban zajlott. Esküszöm tökre élvezetes. Vagyis azt hittem míg be nem jelentették hogy...

-Es a következő banda aki fellép nem más mint a Tokió Hotel!! -mondta a mikrofonba a csaj majd lement a színpadról. Utálom, gyűlölöm őket és soha a büdös életbe nem hallgatnám újra a dalukat

-Veled meg mivan? Olyan furán nézel ki -kérdezősködött Emma mire egy erőltetett mosolyal néztem rá

-Csak megyek keresek egy mosdót, maradj nyugodtan -intettem majd valahogy toltam ki magamat a nagy tömegből egész végig éreztem egy tekintetett magamon amíg

-Lea? -hallottam meg magam mögül
Christian hangját

-Chris? Hát te?

-Gondoltam kijövünk a haverokkal, kurva unalmas otthol -vakarta kínosan a tarkóját majd csak pár percig néztük egymást amit végül ő tört meg -Am merre indultál?

-Oh, csak a mosdóba -bocsi Chris de nem akarok hogy hülyének néz vagy elmond Emmának hogy miért hagytam ott

-Elkisérlek, sokan vannak nem akarom hogy bajod legyen -állt be végül mellém majd elindultunk. Én bementem a mosdóba ő pedig gondolom vagy visszament vagy megvár

-Miért? Jézusom miért pont ők, a hányinger kerülget ha már a hangjukat meghallom vagy a nevüket kiejtik. Rühellem őket de legjobban Tomot. Egy nagy faszfej geci. Istenem miért vagyok én itt, haza akarok menni, de akkor meg Emma mérges lenne rám. Jó valahogy kibírom. Max bent maradok a mosdóban, de az feltűnő. Jézusom mihez kezdjek??

-Valami baj volt? Sokáig voltál

-Semmi baj csak tudod piros napok és valahonnan muszáj volt szereznem egy na. -mondtam, veszi a lapot mert lány de nem akarom ki kiabálni mert sokan vagyunk na

-Ertettem! -mondta mosolyogva és hallgatta tovább azokat az undorító állatokat. Jó Billel és a többivel semmi bajom de Tommal nagyon sok

Anyám végre hogy vége ennek az egésznek, lábam már szét ment ebben a kurva cipőben, egész úton csak Emma hangját lehetett hallani hogy jaj Georg így meg úgy áh nem tudom mit szeret bennük

-Na milyen volt? -dölt neki az ajtó félfámnak Erik

-Borzalmas, soha többet nem megyek -furtam a fejem egy párnába mire ő csak felnevetett

-Ennyire borzalmas volt? -ült le az ágyamra röhögve majd szendte le a lábamról a cipőt mert én már erre is fáradt vagyok

-Erik. Nyomjam le a torkodon a cipőmet vagy befogod? Egy banda nem tetszett ennyi, és hogy ilyen kurvara szét jött a lábam

-Melyik nem tetszett?

-Hagyjuk -feküdtem a hátamra majd elkezdtem nézni a plafont

-Rendben van, na megyek főzök valamit míg anyáék haza nem érnek aztán szólok, puszi -és ki is ment a szobából én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal amíg el nem aludtam