-tizenkettedik-

486 20 2
                                    

Miután ez a vad csók megtörtént közöttünk minden megváltozott a jó irányba.
Sokkal felhőtlenül mentek a beszélgetések es felszabadultabb lettem, egy kis időre el is felejtettem Brunot.
Moziba éppen néztük az ablakomon átot éppen egy baszós résznél voltunk, megéreztem a combomon Noel kezét de nem csinált semmit aminek nagyon örültem.
Ránéztem mosolyogva ő pajkosan vissza mosolygott erre én a buksimat rá döntöttem a vállára és így néztem tovább a filmet.
Hogy tetszett babám?-kérdezte és kezem után nyúlt hogy összetudjuk kulcsolni.
Nagyon jó volt-haraptam ajkamba mert tudtam hogy ez a gyengéje, rá is szorított a kezemre és maga felé fordított és mélyen szemembe nézett.(annyira imádom a szép zöld szemét)
Szépségem ne csináld-mondta mire újra ajkamba haraptam.
Jó én szóltam-mondta és egyszerre lecsapott ajkaimra.
Kurva jól csókol így nem ellenkeztem.
A mozi kellős közepén smároltam a kurva helyes palimmal, gatya.
Nagyon bele éltük magunkat és csak akkor eszméltünk fel mikor valaki köhintett mellőlünk.
Lassan szétrebbentünk de amikor megláttam ki az a vér megfagyott az ereimbe, jó nem
amúgy csak vicceltem, egy picit meglepődtem de nem nagy cucc.
Öreg mit akarsz-kérdezte Noel Brunotol.
Kicsit arrébb nem tudnátok nyalakodni? Rátok nézek még az élettől is elmegy a kedvem-mondta undorodva és rám nézett a kék szemeivel amiben már semmit nem látok.
Állitsál magadon Bruno-mondtam neki idegesen.
Te ismered?-kérdezte csodálkozva a barátom.
Az exem-mondtuk egyszerre Brunoval.
Ő lenne az aki miatt ennyire megváltoztál?-mondta miközben derekamra csúsztatta tenyerét, erre Bruno oda nézett és egy érzés suhant át szemein de túl hamar így nem tudtam kivenni belőle semmit.
Igen-nyeltem egy nagyot és szemébe néztem amiben bánatot láttam de már nem érdekelt.
Ő baszta el gondja a sora.
Menjünk bébi-mondta Noel és derekamnál fogva elakart vezetni onnan de persze hogy utánunk kellett szólnia.
Liv várj-kapott kezem után amit gyorsan leráztam magamról.
Mit akarsz-fordultam hátra hozzá.
Beszélni, négyszemközt- nézett barátomra aki szúrósan méregette.
Legyen-mondtam és Noncsi felé fordultam.
Pár perc életem-mondtam neki bíztatóan és leheltem szájára egy csókot amit elmélyített de sajnos megkellett szakítanom.

Bruno szemszöge:
Annyira hiányzik, de nem tehetek semmit.
Most van egy tervem hogyan csábíthatom vissza magamhoz.
Elnézve a barátját és a szépségemet nem hiszem hogy beválik.
Na még ma megszólalsz?-mondta unottan de szemében láttam hogy valójában nagyon is érdekli mit akarok neki mondani.
Az van hogy....-vakartam közben a tarkóm.
Mond már a faszomat-kezdem felhúzni ez jó.
Hát öhmm...-néztem közben a cipőmet.
Bruno vagy mondod vagy nem én elmentem-mondta de mielőtt megfordult volna szájára tapasztottam az enyémet, kezeimet derekára tettem ami jóval vékonyabb lett.
Feleszmélt a dologból és ellépett tőlem két lépést.
Mindjárt kiderül bevált e a tervem.
Te mégis mi a faszomat képzelsz magadról mi!?-mondta kiabálva de szeme nem ezt akarja mondani.
Mond ki Olivia amit tényleg akarsz-léptem hozzá közelebb ő pedig hátrált.
Ezt akarom hülye gyerek, van egy barátom vágod?-terjegetett össze meg vissza így nem vette észre hogy újra előtte állok.
Bruno figyelsz te rám a kurva életbe-csapott egy számára hatalmasat a mellkasomra és szúrósan szemembe nézett.
Persze hogy figyelek szerelmem-tűrtem volna egy kiszabadult hajszálat füle mögé de nem engedte.
Szerintem baszottul nem-szerintem nem hallotta hogyan hívtam.
Vagy befogod magadtól vagy én fogom-fogtam körül gyönyörű arcát.
Azonnal elpirult, tehát félig sikeres volt a tervem.
Folytattam is volna ha drága szeretett palija nem jelenik meg.
Kicsim-mondta az ÉN szerelmemnek.
Magához tért hátrébb lépett az arcvonásit rendbe rakta és már újra bezárkózott.
Megyek-mondta és már sietett is hozzá és távoztak.
Elveszítettem de vissza kapom......





Eléggé régen volt már az előző rész. Hogy őszinte legyek el is felejtettem a storyt de most a szünetbe próbálok minél többet írni. El se hiszem hogy ennyien olvassátok a könyvem ez valami csodálatos<3

It's just about us!🤍/Pető Bruno/Where stories live. Discover now