It's just about us!🤍/Pető Bruno/

-negyedik-

Olívia szemszöge:
Este 6 óra környékén arra ébredtem Bruno mellkasán hogy valaki irdatlanul becsapta az ajtót.
Mivel ez csak Laci lehetett gyorsan lefutottam de a lépcső közepén megtorpantam mert nem hittem a szememnek.
Laci szakadt ruhában és csupa véresen alig állt a lábán, és a szemem láttára össze esett.
BRUNOOO-ordítottam neki miközben oda futottam teljesen illuminált állapotban lévő bátyámhoz.
Mi az-rohant le de mikor meglátta az ájult Lacit egyszerre hívta a mentőket.
Jézusom, mi történt-jött közelebb és engem átölelve tárcsázta a mentőket.
Nnnem tttudoom-alig tudtam kinyögni ezt a két szót annyira sírtam.
Figyelj Kicsi, nem lesz semmi baj már mindjárt itt lesznek a mentők és segítenek rajta oké?-mondta miközben a hajamat simogatta.
Nhem tudookk meghnyugodhni-dadogtam és remélni mertem hogy érti amit mondok.
Nagyon fáj Brunohh-öleltem át mellkasát és ha lehet még keservesebben kezdtem el sírni.
Sss, Liv itt vannak a mentősök, te gyorsan öltözz át egy kényelmesebb ruhába és bemegyünk hozzá rendben van?-kérdezte aggódva mire én szipogva bólintottam és felindultam a lépcsőn.
Egy oversize pólót vettem fel ami természetesen Lacié és egy melegítő nadrágot.
Hajamat egy copfba fogtam.
Cipőnek pedig egy Converst választottam.
Mehetünk-szóltam Brunonak aki már kapta is fel a kulcsait.
A 20 perces utat sikerült 10 percre lebonyolítania.
Jó napot, megtudja mondani melyik Tóth László korterme?-kérdezte Bruno a recepcióst mert én meg sem tudtam szólalni.
Jó napot, hozzá tartozók?-kérdezte úgy hogy fel sem nézett a monitorból.
Igen-mondtam ezt már én.
Rendben, második emelet 22. ajtó.-mondta a nő már szemembe nézve.
Köszönjük-mondta Bruno és a kezemet megfogva rohant a lifthez.
Bekopogtunk az ajtón és egy 40 év körüli orvos nyitott ajtót.
Jó napot, László hozzá tartozói?-kérdezte és nyújtotta kezét hogy bemutatkozhasson.
Varga Tibor, sebész-rázott kezet Brunoval. Pető  Bruno jó napot.
Kisasszony-mondta az orvos illedelmesen. Tóth Olívia jó napot-mutatkoztam be immár én is.
Be lehet menni hozzá?-érdeklődött Bruno
Még nem de 1-2 óra múlva igen-mondta egy kis mosoly kíséretében.
Hogy van?-kérdeztem aggódva az orvost.
Rendbe fog jönni szerencsére belső a szervek nem sérültek-mondta szakszerűen.
Hála isten-mondtuk egyszerre Brunoval egy sóhaj kíséretével.
Na nekem most mennem kell, vissza jövök 1 óra múlva és akkor bemehetnek hozzá- mondta és sietősen elindult.
Rendben, köszönjük-mondta Bruno tisztelet tudóan.
Bruno-mondtam nevét miközben leültem.
Tudom mit akarsz mondani Kicsi, rendbe fog jönni-térdelt le elém és adott egy puszit az arcomra.
És mi lesz ha..-nem tudtam befejezni mert ujját az ajkamra tette ezzel arra bíztatva hogy be ne fejezzem a mondatot.
Rendbe fog jönni ahogy az orvos is mondta-kérlelt azokkal a gyönyörű zöld szemeivel  hogy ilyenre még gondolni se gondoljak.
Oké-suttogtam
Gyere ide-paskolta meg a combjait miután leült mellém.
Én pedig készségesen bele másztam ölébe és a nyakát átölelve próbáltam lenyugodni.
Annyira félek-suttogtam nyakába mire kirázta a hideg.
Ne félj baba-mondta ezt a becenevet mire a szívem még ebben a helyzetben is kihagyott 1 ütemet.
Álmos vagyok-túrtam pihe-puha tincsei közé mire az egész teste beleremegett amit nem értettem.
Nyugodtan aludhatsz-suttogta vissza és elkezdte simogatni a hátamat
De te is próbálj, meg késő van-mire ide értünk már 9. ütött az óra.
Én nem vagyok álmos, meg megszeretném várni az orvost-suttogta engem ezután elnyelt az álmok világa.
Arra ébredtem hogy éppen leraktak egy székre.
Bruno-dünnyögtem álmoskás hangom.
Felkeltettelek?-kérdezte miközben simogatta az arcomat
Aha-nyitottam ki a szemem de egyszerre kiment az álom a szememből és megtelt könnyekkel mert megláttam Lacit egy csomó gépre csatolva.
Brunooh-borultam nyakába és kezdtem el zokogni.
Liv, ne sírj,annyira rosszul esik-szólalt meg  erőtlenül Laci.
Uramisten-mondtam potyogó könnyekkel és óvatosan megöleltem.
Annyira aggódtam-törölgettem könnyeim, Mi történt-kérdeztem komolyabban.
Össze vesztünk Brunoval, én pedig elviharoztam otthonról és elmentem valahova inni-kezdte el félve.
Min vesztetek össze?-kérdeztem és közöttük kapkodtam a fejem.
Az mind1-mondta Bruno semlegesen.
Hát jó-mondtam ugyan olyan hangnembe.
Na most nekem össze ne vesszetek-mondta Laci és próbált felülni de nem nagyon sikerült.
Majd megtudod Liv-mondta Bruno sóhajtva és lehuppant a székre.

Na itt van a kövi rész remélem tetszik nektek próbálok majd egy kicsit vidámabb részeket hozni addig is puszii!