It's just about us!🤍/Pető Bruno/

-tizenhetedik-

Miután az orvos vissza ment a korteremben 1 órán keresztül semmi mozgolódás.

Spacc szemszöge:
Kezdem feladni, már csak szótlanul ülök a széken és bámulom a csempét.
Könnyeim is elfogytak.
Laci-terjegetett előttem Bruno.
Hmm-mondtam felé fordulva.
Úgy éreztem magam mint aki halott.
Most jött ki az orvos, azt mondta sikerült-mondta nekem mosolyogva ezért én is elmosolyodtam és hosszan megöleltük egymást.
Csak folyadékra volt szüksége-mondta miközben eltávolodtunk egymástól.
Huh, jó hogy nem történt vele nagyobb gond-fújtam ki megkönnyebbülve a levegőt.
Uraim-jelent meg az orvos.
Jónapot-álltunk fel és kezet fogtunk vele.
Bemehetnek hozzá-mondta mosolyogva.
Magánál van?-kérdeztem reménykedve mert hallani akartam a hangját.
Elméletileg igen-mondta én meg azonnal berohantam a szobába.
Istenem Liv-futottam oda az ágyához és óvatosan magamhoz öleltem.
Lacihh-mondta rekedt hangon.
Nagyon féltem hogy elveszítelek, mert ha így lesz én abba bele halok-mondtam neki könnyezve.
Jajj bátyó ne sírj, mert én is fogok-nevetett fel és ő is könnyezett.
Kinyílt az ajtó és belépett rajta Bruno.
Életem-nézett húgomra csillogó szemmel.
Bruno-mondta ki a nevét mosolyogva és egy könnycsepp kicsordult gyönyörű szeméből.

Olivia szemszöge:
Bruno-mondtam neki nagy mosollyal és éreztem ahogy kicsordult egy könnycsepp a szememből.
Ne sírj babám-lépett az ágyam mellé miután Laci úgy döntött magunkra hagy.
Nem akarlak elveszíteni- nyúltam érte mire leült mellém én pedig egyszerre bele bújtam a mellkasába.
Nem fogsz-simogatta hajam és adott bele egy puszit.
Ez biztos?-kérdeztem és felnéztem arcára.
Biztos-mondta és ő is lenézett az arcomra.
Egymás szemében vesztünk el vagy két percen keresztül.
Megunta a szemezést és finoman ajkaimra hajolt.
Amit én nagy mosollyal viszonoztam.
Azt mondtam Noel jól csókol ami igaz is volt, na de az ő csókja valami csodálatos.
Annyira hiányoztál-suttogtam ajkaira mire adott rá egy puszit.
Te is nekem kicsi-suttogta vissza és újra megcsókolt.
Hangos ajtócsapódásra váltunk szét és én ijedten néztem az ajtó felé hogy ki ez és mi ilyen sürgős hogy kopogás nélkül berontott.
Azta kurva Olivia-mondta elhülve és idegesen hajába túrva Noel.
Mi a faszt keres már megint itt, szerintem érthetően jeleztem neki hogy menjen el.
Mit keresel itt-kérdeztem tőle meglepetten.
MÉG TE KÉRSZ SZÁMON HOGY MIT KERESEK ITT BAZDMEG, LIV ELVILEG KIBASZOTTUL EGYÜTT VAGYUNK TE MEG AZ EXEDDEL SMÁROLSZ, ÚGY HOGY MOST INKÁBB ÉN KÉRDEZEK JÓ-üvöltözött mint valami idegbeteg amit meg is értek.
Hallod faszi, fasza hogy ideges vagy meg minden mert én is az lennék de egy kicsit vidd már lejjebb a hangod-mondta szerelmem unottan és szemét forgatva.
Te ne pofázz bele, ez mind a te hibád, ha nem jelensz meg újra mi még mindig együtt lennénk-mondta és egyre közelebb lépdelt az ágyam felé, szemében amiben hányszor elvesztem égett a harag, nem mondom eléggé össze fostam magam, ezért szorosabban bújtam Bruno karjaiba.
Csak nem félsz Olivia-mosolyodott el ördögien és itt vol az a pont mikor Brunonak valami elpattant.
Lassan elengedett és felpattant az ágyamról.
Akkorát lebaszott a csávónak hogy azt se tudta merre van arccal előre.
Ezen jót mosolyogtam.
Ha mégegyszer így beszélsz a barátnőmmel kitépem a gerinced és lenyeletem veled, megértetted-hajolt le a füléhez és ezt mind bele suttogta mire Noelt kirázta a hideg.
Ihghen-beszélni nem tudott a meglepődségtől és a félelemtől.
Most meg takarodj innen-mondta neki már normális hangszínben Bruno.
Hátat fordított neki és vissza jött hozzám.
Pár percel később ajtócsapódás és remélem végleg eltűnt az életemből ez az elmeroggyant fasz.

Na sziasztok itt a kövi rész remélem tetszik mindenkinek ha igen jelezzétek. Építő kritikákat elfogadok, mindenkinek puszii