It's just about us!🤍/Pető Bruno/

-második-

Mehetünk Brunyesz- mondtam a lépcső alján toporgó fiúnak, olyan édes volt majd el olvadtam.
Okszii-mondta pöszén
Ezt mondhatod többször is tök aranyos- mondtam miközben bepattantam a fekete Mercijébe imádom ezt a kocsit.
Igen?- húzta fel a szemöldökét és nézett rám azzal a tipikus Bruno nézéssel amivel mindig is levett a lábamról.
Igen-mondtam határozottan de a mosoly ott bújkált az ajkamon.
Okszi- mondta egy mosoly kíséretével.
Komolyan az Azt akarod velem megnézetni? Tudod mennyire utálom a horror filmeket meg ráadásul a bohócokat sem szívlelem- kérdeztem pánikolva mikor már készültünk megvenni a jegyet.
Nyugi nem kell félned ott leszek melletted-kacsintott de majd meghalt hogy vissza kell fognia a nevetetését.
Csak nyugodtan- mondtam sértődötten
Belőle pedig olyan nevetés szakadt ki hogy nekem is elkellett mosolyodnom olyan aranyosan nevet.
Már egy ideje elkezdődött a film eddig még nem volt ijesztő jelenet, na kár volt elkiabálnom.
Olyan szinten megijedtem hogy Bruno nyakába fúrtam a fejem.
Nyugi Liv ez csak egy film-hallottam hogy vigyorog de én majdnem elbőgtem magam.
Nem értheted-mondtam elcsukló hangon és egy könnycsepp kicsordult a szememből.
Naa miért sírsz?-kérdezte már komolyabban.
Nem hiszem hogy érdekelne-mosolyodtam el keserűen de hamar leolvadt a számról mert keservesen sírni kezdtem.
Jó kimegyünk, azonnal-mondta ellent nem tűrő hangon.
Én meg se tudtam szólalni annyira bőgtem, nagyon szánalmas vagyok.
Bruno felkapott mennyasszony pózba én pedig a nyaka körül kulcsoltam a kezeim.
A kocsi előtt lerakott kinyitotta az ajtót én pedig nehézkesen beszálltam.
Na mondjad mi a baj-kérdezte már ő is szomorkásan.
Te ne legyél szomorú kérlek-hüppögtem, már kezdtem megnyugodni.
De olyan szar így látni-láttam a szemében a tehetetlenséget.
Ugye mondtam hogy nem vagyok kibékülve a bohócokkal-kezdtem.
Igen-nézett rám hogy folytassam.
Amikor még kicsi voltam elmentünk anyuval cirkuszba az elején nem volt semmi baj-kezdtek újra folyni a könnyeim de Bruno letörölte hüvelyk ujjával.
Na kb amikor a közepén járhattunk a műsornak egyszer csak felbukkant előttem egy bohóc ami nagyon nem hasonlított a többi kedves, aranyos bohócra.
Ő inkább ilyen ördögi volt-mondtam és egyre jobban elkezdtem sírni.
Ha nem akarod akkor nem..-mondta volna de félbeszakítottam.
De elszeretném mondani-töröltem le könnyeim , még szép hogy nem raktam sminket, most jól néznék ki mit ne mondjak.
Én annyira megijedtem hogy hírtelen anyához csapódtam aki hátra esett és beverte a fejét és elájult-ismét ott volt a gombóc a torkomba de próbáltam vissza nyelni kisebb-nagyobb sikerrel.
Az a bohóc pedig már ott sem volt.
Magamra hagyott engem aki akkor még csak 10 éves volt és az eszméletlen anyukáját egyedül.
Nagy szerencsénk volt mert pont arra járt egy bácsi aki látott engem és anyámat.
Gyorsan felhívta a mentőket de sajnos már nem tudtak rajta segíteni,meghalt-sírtam el magam újra
Annyira sajnálom Kicsi-húzott az ölébe én pedig a pólóját össze könnyezve sírtam megállás nélkül.
Ő türelmesen ringatott amíg nem csillapodott a sírásom.
Köszönöm hogy megvigasztaltál-mosolyogtam rá erőtlenül és szipogtam egyet.
Ez természetes-adott egy puszit az arcomra amitől más esetben zavarba jöttem volna de most nagyon jól esett.
Tessék-nyújtott felém egy zsepit én pedig kikászálódtam öléből és kifújtam az orrom.
Menjünk haza és aludjál egy kicsit, jó?- nézett rám közben elindította a kocsit és elindultunk haza.
Okés- pislogtam laposokat és elnyelt a sötétség.
Liiv-szakított ki álmomból Bruno édeskés halk hangja.
Hmm?-dünnyögtem álmosan.
Itthon vagyunk-kapott az ölébe és felcipelt a szobámba.
Laci?-kérdeztem mert furcsa volt hogy nincs itthon mert mindig szól ha elmegy.
Írt hogy elmegy Emmához-mondta sejtelmesen .
Értem-feküdtem le a pihe-puha ágyikómba mire Bruno állt fel az ágyamról.
Kérlek maradj-kaptam kezei után mire hátra fordult és elmosolyodott.
Ha szeretnéd-kezdte el levenni a cipőjét és befeküdt mellém mire azonnal felé fordultam.
Annyira hiányzik anya-mondtam mire Bruno a mellkasára húzott és bele puszilt a hajamba.
Annyira jól esett az érintése hogy muszáj volt átölelnem derekát.
Elhiszem Kicsi-suttogta hajamba
Lehet egy kérdésem?-kérdezte
Persze-emeletem fel a fejem hogy lássam az arcát.
Apukátokkal mi lett ha szabad kérdeznem?-kezdte el félve de amikor meglátta azt a mérhetetlen undort az arcomon egy kicsit meglepődött.
Apa akit inkább nem neveznék annak, mikor anya meghalt ő elkezdett vedelni de nagyon durván, dolgozni alig járt be, minket épp hogy eltudott tartani.
Mikor Laci 18 éves lett akkor költöztünk ide mert már lelkileg és testileg se bírtuk-mondtam olyan utálattal hogy még én is meglepődtem.
Mikor még anya élt akkor se volt egy minta apa mert ugyan úgy ivott de mértékkel de sajnos ez is kihatott ránk-hajtottam vissza a fejem mellkasára.
Figyelj, bármit megteszek csak ne keljen ezt a szomorúságot látnom rajtad mégegyszer rendbe van?-kérdezte és felemelte a fejem és adott a homlokomra egy puszit.
Rendbe van-játszott egy kis mosoly az ajkaimon.
Vissza döntöttem a fejem és már majdnem elaludtam..
Jó éjt Liv-kezdte simogatni a hajam
Jó éjt Bruno-suttogtam és egyből elnyomott az álom.
Mondanom sem kell hogy róla álmodtam.
Így nézhettünk ki:

Itt is van a második rész remélem tetszik, ez most egy kicsit szomorúbbra sikeredett.
Hamarosan jön a következő rész addig is vigyázzatok magatokra puszii!