It's just about us!🤍/Pető Bruno/

-huszonnegyedik-

Olivia szemszöge:
Bruno már térdelt le újra elém.
Hallod mi a fasz-fogtam meg a két vállát és odébb löktem miközben a lábaimat is becsuktam.
Most kapott rajta minket a bátyám és te folytatnád a kinyalásomat?-kérdeztem teljesen elhűlve magamtól.Ember nem, ráadásul még lehet terhes is vagyok-leugrottam az asztalról,és ennyi volt elkezdtek potyogni a könnyeim.
Ne szerelmem kérlek ne sírj-jött volna közelebb Bruno de én hátráltam egy lépést így megállt. Szemeiben fájdalmat láttam ami miatt még jobban sírnom kellett.
Nem érdekel had öleljelek meg-mondta olyan hangon ha akartam volna se tudtam volna tiltakozni. Már ott is termett előttem és szorosan a karjaiba vont.
Hogy mondjuk el Lacinak?-hüppögtem mellkasába.
Nem tudom, de ameddig nem biztos addig nem mondunk semmit, oké?-kérdezte és bele csókolt a hajamba.
Oké-bólintottam rá én is.
Gyere feküdjük le aludni-kezdett el lassan az ágyhoz vezetni.
Szerintem nem tudnék most aludni-suttogtam magam elé még mindig hüppögve miközben terelt az ágy felé.
Akkor addig simogatlak amíg meg nem nyugodsz egy picit. Valószínű ennyi sírástól elfogsz tudni aludni kicsi-mondta és közben lefeküdt hanyatt az ágyra és a mellkasára húzott.
Ezután nem szólaltam meg és ő sem. Azt hittem lehetetlen hogy eltudjak aludni ennyi stressz miatt ráadásul a fejemben is tomboltak a gondolatok. De valahogy sikerült de mielőtt elaludtam volna Bruno még a hajamba suttogta hogy:
Bébi, nagyon sajnálom én sem így terveztem de ha terhes leszel nem szeretném elvettetni. Felszeretném veled nevelni mert te vagy életem szerelme. Soha nem akarlak elveszíteni és azt szeretném hogy te legyél a gyerekeim anyja mert egy csoda szép hercegnő nem is, királynő vagy a szememben. Szeretlek-ezután bele puszilt a hajamba és tovább simogatott. Engem az annyira meghatott hogy egy könnycsepp még kicsordult mielőtt el tudtam volna aludni.

Másnap reggel nem Bruno mellkasán ébredtem ami egy picit megijesztett mert hát ha meggondolta magát és elhagyott.
De ez a gondolat hamar eloszlott mivel nyílt az ajtó és nagyon nagy erőveszítésbe került hogy ne nevessem el magam. Bruno két kézzel fogta a tálcát amin kettőnk reggelijével szerencsétlenkedett be, ügyelve arra hogy ne ejtse el, ne borítson ki semmit rajta és még halk is legyen mivel nem vette észre hogy ébren vagyok. Hamar lebuktattam magam mert egy halk kuncogást nem bírtam vissza tartani mire Bruno rám kapta a gyönyörű szemeit és melegem rám mosolygott.
Nem akarom elrontani az idilli pillanatot de tudnál segíteni?-kérdezte és szemeiben kétségbe esés villant mivel félt hogy leejti mert akkor tuti felnyalatom vele.
Igazából nagyon élvezem hogy ilyen óvatosan totyogsz szóóóóóval-nyújtottam el a szót-old meg szivi-kacsintottam rá hogy érezze a törődést.
Nagy szemét vagy bébi csak ne hogy megbánd-most ő kacsintott de nem olyan játékosan mint én mert az ő szemében valami megvillant.
Alig várom hogy megbüntess-haraptam alsó ajkamba erre hatalmasat nyelt. Ezen a tettén elkezdtem jó ízűen nevetni ezért ő is elmosolyodott.
Szeretlek Liv-ilyen komolyan még soha nem mondta.
Én is szeretlek Bruno-mondtam én is ugyan ilyen hangsúllyal.

Bruno szemszöge:
Nem tudom mi lesz ha Liv terhes lesz de az biztos hogy ugyan annyira fogom szeretni a kicsit mint az anyját szülés előtt és után is. Igazából nagyon félek az apaságtól hogy jó apa leszek e vagy sem, mennyit engedhetek majd meg neki. De ezzel most nem szeretnék még foglalkozni lehet hogy nem sikerült és akkor még várhatok az ilyes fajta kérdésekkel. Ha viszont tényleg nem terhes akkor is őt szeretném a gyerekeim anyjának mert nála szebb nővel még életemben nem találkoztam. Ez most kurva nyálasan hangzik tudom tudom de minden kertelés nélkül ez így van.
Na amúgy végre oda értem a tálca reggelivel igazából már el is kezdtük enni annyira bele feledkeztem a gondolataimba hogy rágni is elfelejtettem.
Persze a reggeli csók meg volt ;).

SZIASZTOOOKK!!!!
Itt az új rész próbáltam egy picit hosszabbat hozni remélem tetszik haa igen jelezzétek. Millió puszii!!!