It's just about us!🤍/Pető Bruno/

-harmincadik-

Bruno szemszöge:
Még beszélgettünk Livvel minden féléről de hamarosan a gyógyszerek hatása miatt elaludt. Ez volt a megfelelő pillanat. Fogtam egy papír fecnit egy tollat és írtam. Teli írtam a lapot sőt még a másik oldalára is tudtam volna neki írni de nem tettem. Homlokom csókoltam a szájára adtam egy lágy csókot elmondtam neki utoljára hogy szeretem és hátat fordítva az alvó szerelmemnek kisétáltam az ajtón ezzel együtt az életéből is. Végleg. Sajnos ez már nem csak rólunk szól. Laci és Emma még kint ültek a székeken mikor becsuktam az ajtót de csak Emma nézett fel és mikor meglátta a szemembe a szomorúságot felpattant és miközben megölelt folyton azt mantrázta nekem hogy ne hagyjam el Livet mert így még rosszabb lesz neki. De én nem figyeltem rá. Óvatosan eltoltam az ő homlokára is adtam egy puszit és elindultam ki a korházból.

Olivia szemszöge:
Nem tudom mikor aludtam el de amikor felkeltem senki nem volt a szobába. Halkan pityegtek a gépek én pedig lassan oldalra fordítottam a fejem és láttam egy papírt gondosan össze hajtogatva. Semmi jót nem éreztem ezzel kapcsolatban de lassan kinyitottam.
Egyetlen szerelmem!
Már az elején elmondom neked hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. Ezt azért olvasod mert egy gyáva geci vagyok és ha a szemedbe kellett volna mondanom nem tudtam volna megtenni. Elhagyni. Mert igen muszáj vagyok ezt tenni veled. Nem fogsz mégegyszer miattam korházba kerülni. Mikor megjelentem az életedbe olyan szinten, folyton csak a a baj történt. Elmondom neked amikor megismertem a bátyád te ilyen 14 éves körül járhattál de már akkor megszerettelek és hát nem úgy mint ha a húgom lennél. Sokkal több vagy, voltál és leszel nekem mint csak egy lány és ezt soha ne felejtsd el! Örökké és még azután is szeretni foglak!
A te Brunod<3

Megállás nélkül ömlöttek a könnyeim és mikor a végére értem ordítottam egy hatalmasat mert amilyen fájdalom nekem a szívembe keletkezett az elmondhatatlan. Pár perccel később a doktor úr mögötte kettő nővér és a legjobb barátnőm rontott be maga után húzva a bátyámat is.
Hölgyem valamije fáj?-jött oda gyorsan elém az orvos de én nem tudtam neki válaszolni mert a torkomba lévő hatalmas gombóc miatt semmi nem jött ki a számon. Na nem mintha nagyon megerőltettem volna magam ez ügyben. Szóval csak a fejemet ráztam de ő kérdően pillantott rám hogy akkor mi a fasz bajom van. Az bazdmeg hogy életem első szerelme elhagyott a gecibe.
Liv-jött oda mellém Em és meglátta a papírt amit szüntelenül azóta is a kezembe szorongattam és szépen lassan kihúzta a kezem közül. A doktor és a nővérek itt szépen lassan kisétáltak de a bátyám maradt és rezzenéstelen arccal nézett rám. Ekkor tudatosult bennem hogy ő miatta van az egész miatta hagyott el Bruno miatta vetéltem el.
Minden miattad van-megtaláltam a hangom, fasza.-Ha nem állsz le veszekedni a kibaszott gyűrű miatt a gyerekem és a szerelmem is itt lenne velem. Boldog lennék. Velük és veletek. De nem neked muszáj minden faszomba bele kötni holott kurvára semmi közöd hozzá, érted?-már a végét kiabáltam de ő még mindig állt ott és semmit nem mondott. Vágod egy kurva szót se szólt. Ránéztem Emmára aki a lapot nézte és némán folytak a könnyei.
Mind a ketten takarodjatok innen-hisztérikusan kiabáltam velük.-Menjetek ki a kibaszott szobából. Kiengednek ebből a redvából haza megyek össze pakolok és elmegyek. Nem fogok veletek egy fedél alatt lenni többet. Tönkre tettétek az életem de legfőképp te Laci.-már suttogtam de ő mielőtt ki lépett az ajtón csak annyit mondott hogy:
Sajnálom, remélem egyszer majd megbocsátasz-és behúzta maga után az ajtót én pedig vissza dőlve az ágyba álomba sírtam magam.

Megcsúsztam a résszel de remélem azért tetszik nektek ha igen mindenképp jelezzétek. Kövi rész gyanánt inkább nem ígérek semmit mihelyst lesz időm folytatom. Puszi<3!