-tizenotodik-

486 20 5
                                    

Bruno szemszöge:
Miután elköszöntem a szépségemtől haza mentem és bekapcsoltam a tvt.
Nagyba csináltam vacsora gyanánt rántottát mikor rezgett a zsebembe a telefon.
Lackó mackó hívott ezen mindig nevetnem kell.
Még Livvel találtuk ki ezt a becenevet pár éve.
Mondjad teso-szóltam bele lazán.
Baj van Bruno, gyere a korházba most!-és rám nyomta.
Liv, a picsába.
Rohantam az autómhoz és egy 10 perc alatt ott is voltam.
Jóestét hölgyem, Tóth Olívia nevű betegüket melyik szobában találom?-kérdeztem illedelmesen.
Hozzá tartozó?-kérdezte kurvára unottan de nem szólhattam neki semmit.
Igen-mondtam neki.
2 emelet 17 ajtó-meghallottam és már rohantam is fel a szobájához.
Kopogás nélkül rontottam be mire Laci egyből felkapta a fejét.
Az arca könnyes volt, szemei kisírtak.
Soha nem láttam még ilyennek.
Hogy van-léptem oda hozzá és húztam mellé egy széket.
Stabil az állapota, az orvos azt mondta rendbe jön-mondta sírástól rekedt hangon.
Akkor jó-álltam fel és mentem Liv ágyához.
Leültem mellé és apró kezét kezembe fogtam.
Tényleg szereted őt-mondta barátom mosolyogva.
Igen-mosolyodtam el én is és közben Livet néztem.
Akkor nem tudom miért tetted ezt vele-mondta szomorúan.
Egyszer ezt akartam egyszer pedig azt, saját magam se tudom mit akarok-mondtam elkeseredve mert tényleg szeretem és ő a legfontosabb de most míg ki nem derítem mit is akarok addig el kell engednem magamtól.
Noel hogy hogy nincs itt-kérdeztem kíváncsian.
Nem hívtam fel-mondta unottan, nem nagyon érdekelte a csávó azt látom.
Brunoh, Bruoooh-hallottam ahogy szerelmem suttogja nevemet.
Itt vagyok életem-pusziltam meg homlokát.
Kérlekh-mondta nagyon halkan, alig értettem mit mond.
Mit szeretnél-simogattam kezét.
Ne hagyj el többet, kérlek szépen, bele halnék, ne tedd ezt mégegyszer velem, ha szeretsz és komolyan gondolod akkor nem mész el újra-folytak könnyei és nagy nehezen közelebb kúszott hozzám.
Nem szeretnélek újra elhagyni de muszáj szépségem-engedtem volna el a kezét de ő nem engedte.
Nem nem muszáj, küzdj értem ha igazán fontos vagyok, együtt megoldjuk, beszélünk az érzéseidről, bármit megteszek csak ne hagyj el-zokogott fel karjaimba mire szorosan köré fontam az enyémeket.
Jó, de ígérd meg ha valamivel újra bántanálak elengedsz-simogattam haját.
Megígérem-suttogta mellkasomba



Ez most ilyen nagyon rövid lett. A velem történteket próbáltam leírni és hogy mi zajlik bennem. Nem tudom mikor jön a kövi. Most nagyon nem vagyok jól lelkileg. Puszi🫶🏻

It's just about us!🤍/Pető Bruno/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora