Veszélyes Vizeken- Mha ff. /SZÜNETEL/

12. rész

Bárki aki még olvassa!
Tudom, hogy nagyon régen volt rész, és nagyon szégyellem is magam. Ihlet hiányában sokáig hanyagoltam az írást, de most próbáltam egy izgalmasabb részt hozni visszatérésképp.
Jó olvasást!
Letti<3

Miután lenyugodtam, az ablak elé sétáltam és reméltem, hogy még az öbölben áll a hajó. Akkor lett volna esélyem. Sajnos, mint mindig, most is csalódnom kellet, mert abban a pillanatban, ahogy kipillantottam, megmozdult alattam a szerkezet. Ebből még bajom lesz...

Yuna szemszöge:

Nem kellemes közel 20 órát a földön ülve, vagy éppen az ablaknak nem nevezhető lyukon a tengert nézve tölteni. Nincs szerencsém vendéglátóimmal, hiszen még csak azt se nézték meg élek-e. Igazán nagyvonalú. Az ajtó meg se mozdul, az 'ablakon' rácsutánzat. Már nem is próbálkoztam.

Hogy elüssem a nekem szánt időt, tegnap este addig bámultam a ragyogó csillagokat az égen, mígnem átvette helyüket a mindent beborító feketeség. Így reggel már megerősítést nyert az elméletem, miszerint vihar lesz. A legjobb az egészben, hogy ha ebbe az irányba haladunk tovább, egyenesen a közepében találjuk magunkat.

Nekem nem lenne akkora probléma, hiszen nyilván pár karcolással megúsznám, de a legénység más tészta. Igazából Togáék miatt sem aggódok, ő és Julcsi biztonságban el tudná hagyni a süllyedő hajót. Lauval nem tudom mi történt, de ő még csak a közelben sincs. Azt érzékelném.

Gondolataim közül egy erős széllökés zökkentett ki, amibe még a hajó is belemozgott. Bármennyire is nagy az ellenszenvem a fedélzeten tartózkodó férfiak iránt, nem fogom hagyni, hogy bárkinek baja essen. Az nem én lennék.

Az ajtóhoz szaladtam és ütni kezdtem. A próbálkozásom sikeresnek bizonyult, mert 2 perccel később kulcs csörgését hallottam, majd a kilincs fordult és az említett tárgy nyikorogva adta meg magát. Hátrébb kellett lépnem, nehogy az ajtó az arcomba csapodjon, de az azon belépő illető láthatóan jót szórakozott a történteken.

- Mi kéne? - kérdezte egy szívdöglesztő mosollyal. Ácsi! Szívdőglesztőt mondtam? Az önelégült megfelelőbb leírás.

- Mert egyenesen egy vihar felé tartunk. Ha nincs halálvágyad szólsz a kapitányodnak, hogy váltson irányt. - vágtam rögtön a tények közepébe. Nem úgy tűnt, mint akit meggyőztem.

- Miért higgyek neked? - kérdezte mostmár pofátlanul vigyorogva. Jobb tenyerem egy pofonért viszketett, de visszafogtam magam. Az ajtó melletti falnak dőlt, izmos karjait mellkasa előtt összefonva. Izmos?? Yuna, ezt most azonnal verd ki a fejedből. Ő egy, az elrablóid közül. Hülye, hülye, hülye.

- Mert igazam van. De ha nem, hát nem. Sok sikert a túléléshez. - Bár te igazán megfulladhatnál... tettem hozzá magamban. Lezártnak tekintettem a beszélgetést, ezért a hívogató víz felé fordultam, hogy felmérjem milyen messze lehet a vihar.

- Nincs igazad. - szólalt meg. Ó, hogy te még itt vagy? - Nem lesz itt semmiféle vihar. Nem gondolod, hogy mi is észrevennénk? Évek óta hajózunk, ne te mondd meg, hogy mit tegyünk. - szemem sarkából láttam, hogy hátat fordít és kisétál. Ezután fordult a kilincs, kattant a zár és újra a gondolataimmal voltam összezárva. Nem fog szólni nekik...

^^^^^^^^^

Julcsi szemszöge:

Dabi nemrég ment le a hajó aljába, de pár perccel később már jött is vissza. És persze, hogy azzal az idegesítő vigyorral a képén. Van egy sejtésem, hogy Yunánál járt, de mindjárt kiderítem.