Veszélyes Vizeken- Mha ff. /SZÜNETEL/

8. rész

- Akkor más módszerekhez folyamodunk. - mondta vészjóslóan.

- Mit akarsz csinálni?! - kapták fel  fejüket.

- Majd meglátjátok. - mondta a kapitány phszichopatán mosolyogva. - De, Ti az elkövetkezendő 3 napban nem mentek sehova. - adta ki a parancsot.

Tapintani lehetett a feszültséget ami a parton álló emberek között kialakult. A két lány fejében meg se fordult a  cserbenhagyás fogalma, de nem akartak ellenszegülni a kapitány parancsának se, nehogy maguk alatt vágják a fát.

A legénység többi tagja nem értette miért ilyen fontos ez az ügy. Ott van valaki? Legyen. Ők a legerősebbek az összes kalóz közül, nem jelenthet nagy veszélyt rájuk nézve.

Mindenesetre senkinek nem volt mersze a kapitány szava ellen szólni.

- Mit néztek? Oszolj! - kiáltott indulatosan, mire már csak a többiek utáni porfelhő maradt.

Kezdetét vette az idegörlő 72 óra.

^^^^^^^^^^^

Julcsi szemszöge:

Nem hiszem el, hogy lehet a kapitány ilyen kegyetlen. Két dolog zavar a leginkább: nem tudunk szólni Yunanak és nem tudom mit tervez a vezetőnk. Ennyire nem szokott istenkomplexusa lenni. Ja, várjunk, mégis.

Remélem gyorsan eltelik ez a pár nap, és addig barátnőnknek sem esik baja.

Toga is hasonló idegállapotban lehet, mint én. Nagyon erősen gyilkolja a fát amit kinevezett boxzsáknak. Félek, hogy megsebesíti magát.

- Nem ér ennyit az egész, ne tedd tönkre magad. Yunanak úgyse tudunk szólni. Nem számít, hogy szerzel-e sebeket vagy nem - intéztem hozzá szavaimat  nyugtatásképpen - Gyere ide - tártam szét karjaim, mire megölelt.

- Nem hiszem el. Ha nem mentünk volna oda aznap, vagy hamarabb visszatértünk volna előtte napokban, akkor nem lenne ez - fakadt ki - A mi hibánk. Azt se tudjuk mit akar Shigaraki. Az a mázlink, hogy még nem tudják, hogy sellő - halkított magán mondandója végére.

- Nyugi. Nem tudják. Amúgy is, ha rajtunk múlik nem is fogják. Kibírjuk. Yuna is túléli, kemény csaj. 13 éve egyedül van, biztos megvannak trükkjei - vigasztaltam.

- Rendben. Menjünk vissza, hátha van valami ötletük a fiúknak amivel elütjük az időt. Yuna ügyes. Menni fog neki - mondta nyugodtan, de ahogy ismerem tiszta ideg volt. Nem lényeg, elfogadtam, hogy ezt magában akarja lerendezni. Mikor a partra értünk a fiúk valami kártyajátékot játszottak, ami fura, mert nem tudom honnan szereztek kártyát.

^^^^^^^^^^^^

Yuna szemszöge:

Tegnap óta nem láttam a lányokat. Nem jöttek ma délelőtt, ami fura. Remélem nincs baj, hisz olyan gyorsan távoztak. Úgy döntöttem, ha nem jönnek ma délután se, átúszok a sziget másik felére. Persze csak tisztes távolságból nézem meg, hogy mi történt. Nem lenne mulatságos, ha tudnának róla, hogy itt vagyok.

Miután ebéd gyanánt ettem pár mangót, bementem a vízbe, s az ahhoz passzoló kinézetemet vettem fel. A parttól olyan 10-15 méter távolságra úsztam, nehogy feltűnő legyen esetleg a víz fodrozódása. Ki tudja mire figyelnek oda, és mire nem. Lehet, hogy egy kicsit paranoiás vagyok.

Mikor odaértem, nem hittem el amit láttam. Egy gyakorlatilag átvághatatlan hálót kifeszítve a víz alatt. Ennyire fel lennének készülve? Vagy tudják, hogy itt vagyok? Nagyon erősen remélem, hogy az első opció a valós.

Ha tudnak rólam, azt csak a lányoktól. Valószínű követték őket, vagy kiszedték belőlük az infókat. Azt, hogy sellő vagyok, nem tudhatják, hiszen, ha láttak, (ami elég valószínűnek tűnik a gondolatmenetem után,) akkor is csak az emberi alakomban. Valószínű ezért nem jöttek a lányok sem. Óvatosabbnak kell lennünk, ha még élni akarok.

^^^^^^^^^^^

Külső szemszög:

Mialatt a kalózkapitány a lány előkerítésén, az említett pedig a lehetséges szituációkonn tépelődött egy harmadik személy sietősen tartott a középpontban álló sziget felé...