Strawberries and cigarettes『taekook』

• 9. fejezet

-Neked nem tanították meg, hogy nem illik hallgatózni?-vág pofon olyan erővel, hogy megfordulok tengelyem körül.
-Bocsánat.-szégyellem el magam. Igaza van, nem volt szép dolog. De annyira érdekel engem ez a fiú. Aki most éppen elkezd sírni és odamegy a szekrényhez. Kivesz egy dzsekit, felkapja magára és sírva elviharzik. Mindent elcseszek. Szomorúan kullogok a konyhába megnézni, hogy mit alkotott ez a drágaság. Nagyon guszták ezek a palacsinták, de nem eszem meg. Megvárom, hogy hazaérjen. Egyébként hol lehet? Leülök a kanapéra és várok. Már vagy hét órája, hogy elment. Este hét és még mindig semmi. Csörög a telóm. Yoongi az.
-Szia tesa. Figyuzz ide! Jimin szólt nekem, hogy látta a fiúdat egy bárban inni. Nem akart bemenni, mert nem volt benne biztos, hogy ő az, de azért egy fotót csinált! Elküldöm a képet.-meséli.
-Hogy hol?-átjött a kép és az tényleg Taehyung. Pohárral a kezében egy pasitömeg közepén.
-Kösz Suga, most megyek érte. Mondd meg Jimin-nek, hogy köszönöm.-lerakom a telót és vérben forgó szemekkel indulok meg. Beülök az autómba és nekivágok az útnak. A Soju-Delulu bárba ment. Ez komoly? Idegességemben már 180 km/h-val megyek, de azzal senki ne törődjön. Megérkezek a helyszínre és bemegyek. Meglátom a kis drágámat, akit mellesleg nem nehéz észrevenni, mivel csak neki van piros haja. Odamegyek hozzá.