• 3. fejezet

439 20 0
                                    

Reggel meghallom az ébresztőmet. Várjunk csak! 11 óra! Úristen! Ebédre jönnek! Hú, bazdmeg! Gyorsan kipattanok az ágyból felkapom a fekete rövid ujjú ingemet a fekete bőrnadrágommal és futok is le a fésűmért. No igen.
-Oh, fiam! Üdvözöld a vendégeinket!-vigyorog anya. A kócos fejemmel nagyon jól nézhetek ki...inkább végig nézek mindenkit. Az apa egy átlagos koreai. Jóképű. Elegáns öltözéke van. Az anya egy előkelő hosszú szoknyában van. És csak akkor pillantom meg a fiút. Világosszürke szatén ingben van, fehér trapéznadrággal. Piros haja pedig feltűnően rikít. Akárcsak az eper.
-Jeon Jungkook!-fogok kezet a szülőkkel. Most pedig a jövendőbelimmel. Kicsi kezét kinyújtja. Nem kell sok, el is vesznek ujjai az enyéim között.
-Kim Taehyung!-mosolyog és elkuncogja magát. A hajam...lazán feltűnésmentesen beletúrok, amitől abbahagyja a kuncogást és még csillogóbb szemekkel néz.
-Akkor üljünk asztalhoz!-szól anya és a családot beljebb tuszkolja házunkban. Mindenki leül a helyére. Én az eperhajúval kerülök szembe, aki csak engem bámul. Na vajon miért? Hah, tudom, hogy jól nézek ki. Erre elmosolyodok, túl feltűnően, ezért megszólít a fiú apja.
-Nos Jungkook, melyik egyetemen végzett?-teszi fel a kérdését.
-A Harvard-on uram.-bólogatok.
-Vagyis folyékonyan beszél angolul.-folytatja.
-Pontosan.-vigyorgok.
-Én franciául.-szól a témához az eperke.
-Tényleg?-néz anya kíváncsian.
-Bonjour, je m'appelle Kim Taehyung! Ez azt jelenti: Hello, a nevem Kim Taehyung.-én csak ámulok és bámulok. A francia egy nagyon nehéz nyelv számomra...

Strawberries and cigarettes『taekook』Donde viven las historias. Descúbrelo ahora