• 10. fejezet

312 18 0
                                    

Oda is mennék, ha egy pasi nem lökne félre.
-Menj odébb, ő az enyém.-nevet a képembe. Tae csak mosolyogva táncikál és bepucsít pár srácnak, akik örömmel csapnak rá a fenekére.
-Mennyi egy kör cica?-kérdi a másik okos.
-Na ebből elég!-ordítok föl.-Taehyung, hazamegyünk!-jelentem ki. Megfognám a kezét, ha az egyik intelligencia nem fogná meg Tae fenekét.
-Nem viszed te sehova! Ma én szépen megdugom a cuki kis seggét.-röhigcsél. Hát kurva vicces, mondhatom. Akkorát behúzok neki, hogy reccsen egyet az orra. Ez az alkalom, hogy elkapjam pici kacsóját és kifussak vele erről a helyről. Gyorsan beültetem, bekötöm és visszatűzök vele haza. Útközben elalszik, de amikor megérkezünk, direkt nagyot fékezek, hogy egy kicsit észhez térjen.
-Te ki vagy?-kérdezi, miközben leszedem róla a biztonsági övet.
-Bűzlesz az alkoholtól. Mennyit ittál?-nézem idegesen bamba arcát.
-Csak kettőt. Helyette 12-őt. Ne nézz így! Kérdeztek, nem feleltem, ezért ittam.-vigyorog. Kiemelem a kocsiból és az ölemben beviszem a házba. Hát ezt nem hiszem el.
-Utána meg kitoltad a seggedet azoknak az anyaszomorító elmebetegeknek, ugye?-kiáltok rá, miközben befektetem az ágyba. Éppen menni készülnék, ha nem húzna vissza.
-Ne menj el Kookie.-kezd el sírni. Nagyon haragszom rá, nem tagadom.
-Egy cigit elszívhatok?-figyelem idegesen. Az megnyugtat.
-Felőlem...csak maradj velem.-elugrok egy szálért, meg az öngyújtóért és elmélyülök a füst forróságában.

Strawberries and cigarettes『taekook』Où les histoires vivent. Découvrez maintenant