Kèt sztár találkozása, Kèt ismeretlen lannyal! ( Befejezett)

9.rèsz

Paulina szemszöge:

Miután megmentették az èletemet azután beszéltem a dokival, hogy rá kéne ilyeszteni a barinomre és a két ikerre. Főként Tomra egy kicsit megerdemli, hogy szenvedjen. Megbeszeltem a dokival, hogy mondja azt nekik komoly arcal , hogy nagyon sajnálja, ő mindent megtett. Majd vegye rá őket, hogy búcsúznak el tőlem! A doki bele ment és kis idő múlva ki is ment hozzájuk. Most onnan folytatjuk, hogy Tom térdre rogyott és sírt.

- Kérem önöket bucsuzanak el Paulinátol. - szólt közbe a doki.

- Nem tudom megtenni nem vagyok fel készülve erre az egészre - felelte kétségbe esve Tom.

- Tudom, hogy nehéz Tom, nekem is az, de a legjobb barinőm volt ennyit igazán megèrdemel- mondtam könnyek között.

- Igazad van, ez az èn hibám egyedül most mi lesz velem nélküle. Kurvára faj a hiánya Tahnya! Meg akarok halni èn is. - mondta Tom le hajtott fejjel.

- Jaj tesó ilyet nem szabad mondani èn itt leszek melletted, hogy ki labalj ebből a helyzetből. Most el mondhatod neki, hogy mit érzel hidd el meg fogsz konnyebbulni. - mondta Bill, majd szorosan meg ölelte Tomot.

El is indultunk a kor terem felé, majd be nyitottunk. Amikor megláttam a legjobb barinomet oda rohantam hozzá és egyből meg fogtam a kezét.

- Jaj csajszim, mit tettel magaddal. Azt mondtad, hogy soha nem hagysz el engem! Most mèg is itt fekszel és már nem vagy velem! Nagyon fogsz hiányozni, szeretlek Paulina! - kitört belőlem a sírás.

Bill azonnal ki vitt a szobából , hogy meg tudjon nyugtatni. Addig Tom bent maradt Paulina mellett.

- Paulina annyira sajnálom ezt az egészet, amit veled tettem. Bármit meg adnék , hogy vissza adjon az Isten nekem. Teljesen össze vagyok törve, hogy ez az utolsó pillanat, hogy láthatom a gyönyörű arcodat és foghatom a kezed. Nélküled nem tudom, hogy hogyan fogok életben maradni. Mindig vártam valakire aki el hozzá nekem az igaz szerelmet és te el hozztad nekem. Nem hiszem el, hogy ennyire el basztam. - majd Tom adott egy csókot ajkaimra, nem bírtam ki, hogy ne csokoljam vissza.

- Mi a franc? - ugrott fel Tom hirtelen.

- Nyugi Tom elek ez csak egy kis leckeztetes volt a részemről. - feleltem fel ülve az ágyon.

- Te normális vagy Paulina? Ezt el hitetni velünk? - akadt ki Tom

- Ne hogy már neked álljon feljebb bazd meg te voltál az, aki más csaj szájában kotoraszott koncerten nem én - fel álltam és el kezdtem bokdosni a vallat.

- Úgy faltatok egymással azzal a ribancal, mint hogyha a túlélésért játszottatok volna. - kiabaltam Tomal ő csak vigyorgott.

- Hallod Paulina fejezd már be a bokdosest! - szólított fel Tom.

- Nem félek tőled tudod. - majd megfogta a derekamat és magához húzott.

- Nem tudod egy percre sem befogni igaz. Majd én akkor megteszem helyetted - mondta Tom ezt már az ajkaimra suttogva.

- Nehogy azt hidd... - nem hagyta, hogy vègig mondjam , mert az ajkaimra esett.

Annyira jól esett, hogy újra éreztem a mezedes ajkait. Nem is vettük észre, hogy már nem vagyunk egyedül. Bill és a barinom álltak le dobbenve a szobában.

- Meg is mi a fasz csajszi? Hogyan a picsába élsz? - kerdezte barinom zavarodottan.

El meséltem nekik is, hogy hogyan torten ez az egész szituáció. Azt mondta a barinom, hogy nem vagyok normális. Majd később járt el búcsúzott tőlem és Bill is. Tommal ismer ketten voltunk.