@Mamzi75 "hibája" hogy írni kezdtem. Rövid, inkább érzelmekre fókuszált történetek. Nyomokban BTS-t tartalmaz, de többnyire törekszem majd arra, hogy nem nevezem meg a szereplőket, de egy szemfüles olvasó (army) úgy is érteni fogja.
2024.04.16. #1...
Hat hónap. Alapból nem sok idő, mégis úgy érzem nekem maga az örökkévalóság. Minden perce, pillanata egy kincs számomra. Sose felejtem el amikor jelzett a telefonom. Mindig is szerettem ismeretlen emberekkel beszélgetni, így abszolút nem zavart, ha üzenetet kaptam a közösségi oldalakon. Egy némelyik volt oly merész, hogy híres embernek adta ki magát, de ki vagyok én, hogy megkérdő jelezzem bárki állítását is. Nem tartom naivnak magam és amíg jól érzem magam egy beszélgetésben, amíg nem néznek hülyének, addig nem vagyok semmi jónak az elrontója. Majd egyszer csak jött Ő. Nem állított semmit, csak önmagát adta. Kitartó volt, üzent amikor csak ideje engedte. Volt, hogy csak egy-két szót, de volt , hogy egy kis regényt írt. És én vártam, mert a szürke mindennapjaimban ő volt a fény, a reménysugár. Majd eljött a március. Mindig is nagy vágyam volt, hogy ellátogassak valamelyik ázsiai országba. S ha már itt ez a fiú, kire a nap minden percében gondolok, akkor miért ne lehetne épp Seoul a választott úticélom. És miért pont március?! Mert ahogy melegszik az idő, úgy virágzanak a cseresznyefák és ezt a csodát én szeretném megtapasztalni. Tervemet nem osztottam meg vele. Más az, ha inkognitóban beszélgetünk, és teljesen más ha személyesen. Féltem, nagyon is. Hisz nem akartam, hogy bármelyikünk is csalódjon. Kihasználva a jó időt elmentem sétálni az egyik közeli parkba. Napsütés, csiripelő madarak, rügyező fák. Csodálatos érzés. A virágzás idejére különféle programokat, fesztiválokat szerveznek, mely vonzza az embereket. S talán pont ez adott erőt nekem.
Mirjam Szia... 🫣
Seojun Yang Helló 😉
Mirjam
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Seojun Yang Ó.....ez gyönyörű. Egyszer muszáj élőben látnod. Akár az én társaságomban is lehetne.....
Mirjam Komolyan gondolod?
Seojun Yang Persze. Miért olyan meglepő?
Mirjam Akkor ma délután a Seoul Forest parkban?
Megtettem, az első lépést megtettem. De mi van ha Ő nem akarja? Mi lesz ha most felszívódik, eltűnik, mint egy álom? Hosszú percek teltek el mire csippant a telefonom. Remegő kézzel, és mégis izgatottan néztem rá.
Seojun Yang Viccelsz?! Mert az ilyen viccet nem szeretem.
Mirjam Várlak a bejáratnál 17:00-kor. Ha meglátsz és úgy érzed mégse akarod velem tölteni az időd, megértem, nem fogok haragudni....
Kikapcsoltam a telefonom, meg se vártam a választ. Túlságosan bizonytalan vagyok és egy esetleges visszautasítást nem bírnák ki. Hisz bármi lehetséges.... Ahogy a virágok kinyíltak úgy az én lelkemben is bimbódzik egy érzés. Az órák és a percek lassan, kínzóan teltek. Az idő előrehaladtával egyenesarányosan nőtt a feszültség bennem. A bejáratnál lévő szökőkútnál toporogtam, várva a pillanatra, amely a tündérmeséből valósággá válhat.
-Mirjam?!- hallottam egy karcos, mély hangot. Szememet lehunyva mély levegőt vettem és megfordultam. Egy izmos mellkassal találtam szembe magam, majd felvezetve tekintetemet egy csibészesen mosolygós arcot láttam. -Seojun....
Nem kellettek szavak, ismeretlenül is ismertük egymást. Kézen fogott és maga után húzva elindult. Amint beértünk a fák közé, minden gondunkat elfelejtettük, teljesen elvarázsolt minket az elénk táruló látkép. A cseresznyefák már teljesen kivirágoztak, a lágy szellő vitte magával a szirmokat, mintha csak nagy hópelyhek lennének. A látvány magával ragadt és a szívem egyre szabadabb lett. A folyó mentén kialakított hatalmas zöld területet nem csak a gyönyörű virágok, de a pikniklepedők tömkelege is színesítette. Este pedig a kivilágított folyópart és a megvilágított virágok látványa már csak hab volt a tortán.
- Ez volt életem legszebb napja! - Ha rajtam múlik, minden egyes nap ilyen lesz, amíg a világ csak létezik!- mondta, majd közelebb húzott magához és ajkát az ajkamra szorította.
