They are one minute

Love on the Beach

Mamzi75 Sex on the Beach kihívására készült.

Tizenhat óra...tizenhat keserves óra, melyet egy túlzsúfolt bádogdobozban töltök. Az a tény, hogy az áhított tengerpart felé robogok, mely mindig is hatalmas vágyam volt, az sem tud felvidítani. A buszon meleg van, annyian vagyunk, mint a heringek, mindenféle szag terjed és csak három óránként állunk meg pihenőre. Ha aludni szeretnék, tuti, hogy valamelyik gyerek visít, vagy a székemet rugdossa. Ha filmet próbálok nézni, akkor is túl kiabálnak...kimerít ez az utazás és már kezdem bánni, hogy belevágtam egyáltalán. Nem is tudom mit gondoltam, amikor befizettem erre az útra...egyedül, egy idegen országban...
Már épp elszenderedtem volna, amikor a hangszóróból harsogott a sofőr hangja, miszerint az utolsó pihenőhelyhez érkeztünk, ami annyit jelent, hogy pár órán belül elérjük az úticélunkat. Megkönnyebbülten szálltam le és vettem célba a mosdót. A tűző nap miatt szemembe húztam sapkámat és a földet pásztáztam, amikor is bele ütköztem valakinek a mellkasába.  Riadtan néztem fel, egyre magasabbra, de a nap a szemembe sütött, így csak pislogtam, de nem igazán láttam.

- Sajnálom, az én hibám volt! - hajoltam meg enyhén, a belém nevelt szokások alapján.
- Semmi baj, meg esik az ilyen. – s ezzel kikerülve engem, otthagyott az idegen.
Hangja mélysége és távolodó alakja megbabonázott, egy percre talán azt is elfelejtettem, hogy hova indultam.

[...]

Szikrázó napsütés, kellemesen hűs szellő, bársonyos, meleg homok és csillámló, végeláthatatlan víz. A köveknek csapódó hullámok megnyugtató hangja simogatja lelkem, átjár a szabadság érzése, feledtetve mindazt a kínszenvedést, amit át éltem, az elmúlt jó pár óra alatt.
Szállásomat elfoglalva semmi más nem érdekelt, csak a meglepő csend és nyugalom. Egy jegeskávé társaságában a teraszon foglaltam helyet, onnan nézve az elém táruló csodálatos kilátást.
Mennyei...a parton kisgyerekek önfeledten játszottak, sokan a hűsítő habokban mártóztak, majd kifeküdtek a nyugágyra. Mások csak pihentek, nem törődve a környezetükkel, és voltak a párok, kik kéz a kézben andalogtak...és ez volt az a pillanat, amikor befurakodott a magány érzése a szívembe...egyedül vagyok, nincs senki az életemben, akinek fontos lennék, aki a kezemet fogná, vagy csak mellettem lenne.
A távolban egy ismerősnek tűnő sziluettet vettem észre, mely melegséggel töltött el. Szívem furcsa dobogásba kezdett, s nem gondolva semmire pattantam fel és rohantam a part felé. De mire oda értem, már sehol sem volt. Eltűnt, mint egy délibáb.

[...]

Már eltelt pár nap és én pontosan tudom, hogy melyik sarkon milyen bazáros van, hogy hol lehet a legfinomabb ételeket enni és hol vannak a leghangosabb szórakozóhelyek. Nem mintha ott sok időt töltenék, hisz az nem az én világom, mégis szeretem nézni az emberek sokaságát.
De ha őszinte akarok lenni magammal, talán, de csak talán mégis más oka van, hogy az embereket figyelem. Az első nap óta reménykedek, hogy megpillantom újra Őt! A gondolataim mindig visszatérnek hozzá, valamiért vonz és meg akarom ismerni. Bár nem tudom, hogyan néz ki, de tudom, hogy fel fogom ismerni. Ha nem is a szememmel, de a szívemmel biztosan.

[...]

Még három napom maradt a nyaralásomból és úgy érzem elvesztegettem az időmet. Épp ezért rászántam magam, és feliratkoztam egy hajó körútra. A környező kis szigeteket látogatjuk körbe, megismerve új dolgokat. Mindenki izgatott körülöttem, csacsognak, villannak a vakuk. Én pedig egy árnyékosabb helyre húzódva élvezem a hajamba kapó szellőt. Arcomba néha bele fröccsen egy kis hűsítő sós permet, de nem zavar, jól esik. Az első megállónál mindenki rohant a vízbe megmártózni, egyedül én húzódok be az árnyékba. Lenge, lenvászon ing és nadrág fedi testemet, valamint egy hatalmas szalmakalap a fejemen. Hófehér bőrömet ahogy tudom védem a nap sugaraitól. Viszont ezáltal még inkább különcnek tűnők az emberek szemében. Pár perc üldögélés után, felállok és a közeli sziklák felé veszem az irányt. Felmászva a tetejére, isteni kilátás fogad, még ha lihegek is a megerőltetéstől. De ez sem zavar, csak karomat  kitárva, arcomat az ég felé fordítva, lehunyt szemekkel élvezem a pillanatot. Aprót lépve hátra lábam megcsúszik, és épp elveszíteném az egyensúlyomat, mikor két erős kar fogja meg derekamat. Hátam neki csapódik egy izmos testnek, és bár nem látom az illetőt, mégis hevesen kezd el verni a szívem. Nem tudom eldönteni, hogy a megkönnyebbüléstől, vagy valami egészen mástól...