Maskara

76 12 1
                                    

Szombat van, nekem mégis csörög az ébresztőm. Más ilyenkor még alszik, vagy csak lustálkodik, kihasználva a hétvégét, de én nem. Muszáj dolgozni mennem, mert itt a farsang, áll a bál! Jelmez kölcsönzőben ilyenkor nincs megállás.

Alig egy óra már csak a zárásig és én már úgy érzem a fejem szétszakad. A rengeteg visító, hisztiző gyerek az idegeimre megy. Persze a szülők tehetetlenek, az utolsó pillanatra hagytak mindent, így nem mindig kapták azt, amit akartak. A polcok, mint egy csatatér, olyan rumlis, így neki állok összepakolni. Itt egy szoknya, ott egy kard, és rengeteg maszk szanaszét. Válogatom, rendszerezem, míg a kezembe nem kerül egy, még a számomra is ízléses darab. A teljesen arcot befedő álarc fekete alapon arany, szépen kacskaringós mintával van megáldva és a tetején fekete tollak meredeznek az ég felé. Felveszem és épp fordulok a tükör felé, amikor bele ütközök valakiben.

- Elnézést- szabadkozok egyből- nem figyeltem eléggé.

- Semmi gond, én maga helyett is megtettem- hangján érződött, hogy mosolyog.

Fejemet felemelve, egy magas, szőke hajú férfit láttam meg, kinek gyönyörű, csillogó kék szeme szinte felfalt. Arcát szintén maszk borította, de nem is akármilyen! Az enyémmel tökéletesen megegyező, díszes szépség.

- Látom az ízlésünk megegyezik, tökéletesebbet nem is választhattam volna.-mondta egy fokkal halkabb, búgó hangon. Kezét arcomhoz emelve, óvatosan vette le a jelmezt. Szeme még szikrázóbb lett, ahogy csupasz arcomra nézett.

- Azt hiszem, úgy fer, ha én is megszabadítalak ettől!- válaszoltam merészen. Ajkam széles mosolyra húztam és felfedtem a kilétét. Szívem nagyot dobbant, arcomat zavar és pír öntötte el, amint felismertem a főnökömet.

- Elmúlt nyolc óra, zárd be a boltot. Azt hiszem lesz mit megbeszélnünk végre.

Zakatoló szívvel, ezernyi kusza gondolattal a fejemben végeztem az esti rutint, mikor hátulról egy kéz, az Ő keze, a derekamat átkarolva az ajtó felé kezdett tolni. Leheletét megérezve a fülemnél, borzongás futott végig a gerincemen, s az apró csók, mit a nyakam érzékeny bőrére kaptam, forróbb volt, mint a tisztító tűz. Kezemet nagy mancsa közé szorítva húzott maga után, s hogy épp hová, igazán már nem is érdekelt, hisz Őt a világ végére is követném.

Vége

A kis szösszenetet olvashatjátok Mamzi75 Áll a Bál kihívásában is!


They are one minuteOnde histórias criam vida. Descubra agora