Konzervnyitó

19 2 0
                                    

A fene esne belé ebbe az istenverte konzervbe!
Egyszer hozok magammal ilyesmit ebédre, akkor se tudom felbontani. Hiába néztem meg az összes fiókot, sehol nem találtam egy konzervnyitót. Pedig tuti, hogy van, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Elkeseredetten nyúlok a nagy késért és döfőm bele a bádogba. Ez volt ám a remek ötlet, de innen hogyan tovább?! Hisz se meg mozdítani, se kihúzni nem bírom. Homlokomról csorog az izzadság, a gyomrom meg korog, az idegtől bedühödök, s egy nagyot csapok rá. Kezem megcsúszik és már csak az éles fájdalmat érzem, ahogy a kés végig szánt kezemen. Sokkosan figyelem ahogy a vér csepegni kezd a padlóra, gyomrom már kavarog, és most már nem az éhségtől, szemem előtt fehér foltok cikáznak...eddig bírtam magam tartani. Lábaim felmondták a szolgálatot, és vártam a becsapódást.  Ami érdekes, de nem jött el. Helyette, valaki az arcomat paskolta, halk hangon beszélt hozzám. Pár perces pihenés után, kezdett visszatérni belém az élet, s az első, amit sikerült realizálni, hogy a kényelmes párnának hitt dolog igazándiból Scott formás combjai. Még nem vette észre, hogy magamhoz tértem így büntetlenül figyelhetem markáns arcát, szépen ívelő száját, melyet oly szívesen kóstolnék meg, de lépni sosem merek. Kezem önálló útra kél, s mielőtt megérinthetném, Scott elkapja a csuklómat.
- Jó reggelt Csipkerózsika!
Amint mély hangja eléri a tudatomat, mintha egy bolha csípett volna a seggembe, úgy pattantam fel. A hirtelen mozdulattal meginogtam, de két erős kar megtartott. Ennyi még belefér! – gondoltam, és belesimultam az ölelésbe.
- Jól vagy?
- Persze – húzódtam távolabb, megszakítva a számomra kellemes pillanatot.
Száját elhúzva lépet ő is távolabb, majd szó nélkül megfordult és kiment a helységből. Szomorúan néztem utána, majd a bekötözött kezemre néztem. Már épp indultam volna vissza az irodába, amikor rájöttem miért is vagyok itt. Az ebédem...ami ugyan ott állt a pulton ahogy hagytam, annyi különbséggel, hogy nyitva volt, s mellette ott díszelgett a konzervnyitó...

They are one minuteDonde viven las historias. Descúbrelo ahora