Adrien alig várta a nyári szünetet, hiszen a szüleivel már megbeszélte, hogy Marinette, Alya és Nino is velük fog menni Hawaiira. Eleinte úgy volt, hogy csak hárman utaznak, hiszen családi nyaralásról volt szó, de Adrien kérlelte a szüleit, hogy a barátai is mehessenek. Gabriel nem örült az ötletnek, de felesége Emilie szava szent volt számára, így végül megengedte.
Pénteki napra esett az utolsó tanítási nap, így a fiú már bőven az ébresztő előtt fent volt. Éppen a fürdőből jött ki, mikor édesanyja benyitott.–Adrien, ideje... Oh, már fent vagy? Ennyire várod az utazást, vagy inkább azt, hogy láthasd azt a lányt, akiért annyira oda vagy? -sejtelmesen mosolygott a fiára, aki annyira zavarban lett, hogy inkább gyorsan bepakolt, majd felhúzta a cipőjét, és már indult is reggelizni.
–Ő csak egy barát anyu, nem tudom miről beszélsz. -együtt indultak le az ebédlőbe, ahol Gabriel éppen újságot olvasott, és közben a kávéját iszogatta. De amint meghallotta felesége hangját, egyből letette az újságot.
–Tudod kincsem, tagadhatod előttünk, de én látom, mennyire odáig vagy az osztály társadért. A barátod, Nino is azt kérdezte, miért nincs még barátnőd 17 évesen.
–Nem vagyok odáig érte, és Ninóval majd beszélek még erről. De mennem kell, mielőtt elkések. Majd a suliban eszek valamit. -kapta fel a táskáját, és már viharzott volna ki, de az apja megállította.
–Elkésel? Fél nyolc van Adrien, 5 perc alatt ott vagy kocsival. Nem reggeliztél, pedig édesanyád mennyei palacsintát készített. Reggelizz, utána mehetsz. -titokban megdörzsölte a gyűrűt, amivel irányítani tudta a fiát. Azonban Emilie át látott a szitán, elcsomagolt 2 palacsintát majd át adta azt, és elbúcsúzva ki kísérte a gyermekét. Adrien amint elment, Emilie csúnyán lehordta a férjét.
–Gabriel megbeszéltünk valamit! Nem irányítod a fiúnkat azért, mert ő valamit nem szeretne. Ha nem éhes, akkor eszik később, ennyi. És ne gyere azzal, hogy azért tetted mert én a lelkemet kiteszem, de ő hálátlan. Nem, nincs igazad! Adrien csak szerelmes, és neked is tudnod kellene, milyen ilyenkor az ember. Ha elgondolkodtál ezen, akkor megtalálsz a dolgozó szobámban.
–Igazad van kedvesem, sajnálom. Jót akartam, hogy ne üres hassal kezdje a napot, de olyan makacs, mint te vagy. Tudom, milyen, ha szerelmes az ember, de úgy gondolom, Adrien-nek még korai lenne egy barátnő. Előbb végezze el az iskolát. -vette le a gyűrűt, majd kedvese kezébe adta, aki fel is húzta azt, hiszen Emilie sose irányította a fiát. Ő hagyta, hogy szabad legyen, míg Gabriel nem igazán.
–Korai? 20 évesen kérted meg a kezem, ha jól emlékszem. Utána jött Adrien, szóval a fiúnk már elég idős egy barátnőhöz. Nekem pedig nincs ellenvetésem, hogy az a kedves lány tetszik neki. Akinek a szülei isteni péksüteményeket készítenek. Jut eszembe, megkívántam egy kis édességet. Nem rendelsz valami finomat? -tudta, hogy férje neki nem mond nemet, és így elterelte a témát Adrienről. A szőkeség végül sétált testőre társaságában, aki az iskola bejáratánál már a barátaira bízta. Nino és Alya szokásosan köszöntek neki, Marinette viszont most is utolsóként érkezett és csak egy Szia telt tőle. Bár ezt Alya nem díjazta.
–Csajszi, mi van veled? Haragszol Adrienre, hogy rá sem néztél? -kérdezte legjobb barátnőjét, aki csak a fejét rázta. Ám a terembe belépve, Adrien úgy érezte mintha szíven szúrták volna.
–Tudod meg ismertem egy fiút, és azt hiszem szerelmes vagyok Alya. Magas, cuki, kék szemű, gitározik, és a neve Luka. Ma elakart hívni fagyizni, de lemondtam. Holnap utazunk, és még nincs összepakolva. De ott lesz a reptéren, mert szeretne elköszönni. Ő az. -mutatott képet a fiúról, amit viszont Adrien nem láthatott hiszen a lányok mögötte ültek. Még is úgy érezte, eddig tartott a mai jó kedve. A lány, akiért úgy oda van titokban, más fiúval randizik.
ESTÁS LEYENDO
Miraculous - One Shots (HUN) [BEFEJEZETT]
AventuraSokat gondolkoztam, míg végül arra az elhatározásra jutottam, hogy belevágok egy Miraculous One Shots történetbe. A fejezetek leginkább az 5. évadban történtekről, és az azutáni időszakban játszódnak majd. Bármiféle hasonlóság a sorozattal, pusztán...