Vakrandi

Prológus

Sweete

Mikor és hol találkozunk?

                                                   Boss

                                  18 óra Science hotel,            
  étterem. Egy vörös rózsa lesz nálam, arról felismersz.

Idegesen dobáltam a ruháimat a földre, nem törődve a kialakult rumlival. Most csak egy dolog számított, még pedig, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát.  Egyik követte a másikat, lassan már a hajamat téptem, mikor végre a kezembe akadt a megfelelő! Bár a fekete szaggatott farmer számomra egy mindennapi viseletnek számít, a fehér pólóval és a sötétebb kockás inggel, valamint a fehér sport cipővel tökéletes lesz az első randin.

Hihetetlen, hogy bele mentem egy vak randiba, de Adam -aki a legjobb barátom -szerint nem fogom megbánni. Interneten ismerkedni szerintem hatalmas lutri, de most az egyszer esélyt adok a lehetetlennek.

Számat rágva,  feszülten közelítettem meg a helyszínt, és még zaklatottabb lettem, mikor rájöttem hova is szól a meghívóm. Ruházatomon végig nézve éreztem, hogy nagy bajban vagyok. Öltözetem elég szegényesnek fog hatni ebben a környezetben, de most már nem futamodhatok meg. Mély levegőt vettem és beléptem a fényűző étterembe.

Elegáns, mégis modern, még a szalvétáról is ordít a luxus. Félve kémlelek körbe, keresem partnerem, mikor megszólít egy pincér.

-  Segíthetek valamiben, uram?- néz végig rajtam. Hurrá, már le is vagyok minősítve.
-  Találkozóm van valakivel. Igazán nem tudom a nevét- vakarom meg tarkómat- de 18 órára beszéltük meg, és azt mondta, fel fogom ismerni, mert lesz nála egy szál vörös rózsa....

Hitetlenül meredt rám, majd rendezve arcvonásait, intett, hogy kövessem. Egy elszeparált asztalhoz vezetett, ahol partnerem már várt rám. Háttal ült, így megítélni még nem tudtam .

-  Elnézést uram a zavarásért, a vacsora partnere megérkezett.

Boros poharát az asztalra letéve állt fel és fordult szembe velem. Úgy éreztem hiperventilálok a látványtól. Magas, izmos alakján tökéletesen állt a fekete nadrág, hozzáillő fekete ingje pedig pattanásig feszült mindenhol. Rövidre nyírt sötét haja, minimális borostája kiemelte markáns arcát és mogyoró barna szemét. Tekintetét végig vezetve rajtam, rafinált félmosolyra húzta száját, majd vissza ülve székére, várta lépésem. Ha eddig nem éreztem magam kellemetlenül, hát most már teljesen. Agyamon átfutott a gondolat, hogy menekülőre fogom a dolgot, de a büszkeségem maradványai nem engedték. Székemet kihúzva ültem le vele szembe, majd rápillantva szólaltam meg:

-  Örülök a találkozásnak-nyújtom felé kezem - a nevem Christian Smith. De szólíthatsz Chris-nek.

Joshua

Elegem van az anyámból, szeretem őt, de az örökös szervezkedéseit ki nem állhatom. Szerinte, benne vagyok már a korban, hogy megállapodjak, családot alapítsak, de az ő elképzelése nem egyezik az enyémmel. A szülők mindig a korral jönnek, de harminc évesen még nem érzem öregnek magam. Bár biszexuális vagyok, jobban preferálom a férfiakat. Ebből a szemszögből szerencsésnek mondhatom magam, mert elfogadják a nemi identitásom. A gazdag réteg krémjét már felsorakoztatta anyám, mégis sikerült eddig mindig kibúvót találnom. Semmi kedvem egy érdek kapcsolathoz, ahol csak a pénz és a luxus számít. Cégtulajdonosként, és a meglévő háttérrel jó partinak számítok a sok haszonlesőnek, de belőlem nem kapnak.

És ma újra jelenésem van, egy újabb kínszenvedés. Kíváncsian várom, hogy ki lesz a mai partnerem. Volt már mindenféle, fiatalabb, érettebb, férfi, nő, alacsony, magas, vékony, teltebb, de senki nem fogott meg, senkinél nem éreztem, hogy esélyt kellene adnom. 10 perccel hamarabb érkeztem, rendeltem egy üveg vörös bort, valamint szóltam a személyzetnek, hogy várok egy ismeretlent, szóval legyenek kedvesek oda kísérni. Már megszokták, hogy hetente itt bonyolítom le a kis „üzleteimet”, meg se lepődnek ilyesmin. Épphogy megízleltem az édes nedüt, amikor megzavart az egyik pincér.

- Elnézést uram a zavarásért, a vacsora partnere megérkezett. - szólt nyájasan.

Poharamat letéve álltam fel és fordultam felé. Meglepődtem, mert nem ilyen személyre számítottam. Alacsonyabb nálam, alkata vékony mégis formás, haja világos barna, szeme hasonlóan barna, mint az enyém. Arcának kisfiús bája levett a lábamról. Sportos stílusa jól állt neki, de biztos vagyok benne, hogy nem a mi köreinkből való. Nem tudom anyám honnan akasztotta le, és mi célból, de érdekes estének nézek elébe.

-  Örülök a találkozásnak, a nevem Christian Smith. De szólíthatsz Chris-nek.

A hangja simogatja lelkemet, borzongást idézve elő, de nem mutatom ki felé, hogy kedvemre való lenne. Vonásaimat rendezve nézek bele kíváncsi tekintetébe.

- Joshua Green, részemről a szerencse.- szorítom meg felém nyújtott kezét, mely pont olyan puha, mégis erős, ahogy gondoltam.