Vakrandi

3.

Christian

Szememet a kelleténél is jobban szorítom, nem akarom kinyitni, mert sejtem, hogy csak rosszabb lesz. A fejem szét akar robbanni, úgy érzem mintha minimum egy hajón ringatóznék, amit kizártnak tartok. Pont ezért nem szoktam alkoholt inni, mert már egy korty is megárt nekem, és ha az emlékezetem nem csal most jóval többet gurítottam le. Mocorgást érzek mellőlem, így óvatosan mégis kinyitom a pilláimat.

- Jó reggelt Csipkerózsika.
- Adam?!
- Ugyan ki más lenne? Csak nem valaki másra számítottál?- hallom hangján, hogy jót mulat rajtam.
- Én...én, nem...csak...adj tíz percet, hogy összeszedjem magam.

Az az átkozott nevetve hagyja el a szobámat, ismerem már annyira, hogy tudjam,  ezt nem úszom meg szárazon. Agyam, mint egy kocsonya, csak lötyög a fejemben, de hiába erőltetem nagyon kevés és halvány emlékem van. Josh...üzenet...Laura...bor...hogy az istenbe kerültem haza?! A saját lábamon tuti nem, de nem emlékszem, hogy szóltam volna Adamnak, ahogy Joshua se tudhatta hol lakok. Valószínűleg ő lelépett miután rájött a tévedésre, lehet egy szép estét, vagy akár egy fülledt éjszakát is eltöltött azzal a lánnyal. Ki tudja... Irigylem, mert hiába is tagadnám, nagyon is bejön nekem a férfi. Annyira parancsoló, domináns, hogy biztos vagyok benne, hogy könyörtelenül igába hajtana, én meg önként vállalnék bármit.

Összeszedve magamat, osontam a konyhába, de nem volt szerencsém, barátom az ajtóval szembe ült és kavargatta a kávéját. A sajátom is ott gőzölgött, és csak reménykedhetek benne, hogy nem tett bele semmit... Szemöldökét kérdőn felhúzta, és tudom, hogy vallanom kell.

- Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre! Hogyan találkoztatok, ki ő és mi történt köztetek. - hadarja izgatottan.
- Sok mindent nem tudok mesélni...- mégis részletesen elmondtam az előző napi történéseket...már amire emlékszem, mert leittam magam sikeresen...- Szóval ennyi történt. Nem tudom, hogyan jutottam haza, semmire sem emlékszem. A következő emlékem, hogy ébresztgetsz.
- Akkor mondom, persze csak, ha fel vagy készülve rá.

Ijesztő, ahogy beszél, a nézéséről nem is beszélve. Előre félek, mik fognak kiderülni rólam.

- Leszögezem, mindent én sem tudok, csak annyit, amennyit a taxisofőr elmondott. Szerencsétlen alig tudott betámogatni, és még az ingjét is összepiszkítottad. Ja, egyébként egy pólódat kölcsönadtam neki, ha kitisztítottad az ingjét, ott a telefonszáma a kis asztalon, majd hívd fel.
Az arcom égett a szégyentől, ahogy hallgattam a beszámolót. Próbáltam összerakni a halottakat, de semmi nem ugrott be. Annyit fogtam csak fel, hogy nem Joshua hozott haza. Tehát mégis a csajjal távozott...rosszul esik, bevallom hősiesen, nagyon is kedvemre való volt, de ezek szerint én neki nem. Gondolom arcomról minden gondolatom olvasható volt, mert barátom hangosan röhögött rajtam.

- Nyugi babám, ne olyan vészes a helyzet. Ki tudja, talán még a taxis is bejön majd neked!
- Hát persze, mert az összes jó pasi csak az én kegyeimet lesi. Egyébként, ha már itt tartunk, mi történt az eredeti partneremmel?
- Őszintén nem tudom, csak üzent az app-on, hogy nem ér rá. Bár azt nem értem, miért nem neked írt, hiszen pár sms-t váltottatok már.
- Talán nem akart lebukni valaki elött. Végül is, nem tudhatta, hogy az app nem a telefonomon van, ahogy azt se, hogy eredetileg nem velem beszélt először.- mutatok rá a tényekre.
- Jó, jó tudom. Többé nem avatkozok bele a dolgaidba...

Valahogy ezt nehezen tudom neki elhinni, mert amióta ismerem, azóta egyengeti az utam. Mintha életképtelen lennék, pedig nem, csak szerencsétlen a párkapcsolatokban. Ő meg, mint valami szerelem guru, hajt egyik pasitól a másikig. A beszélgetést lezártnak tekintve fogom meg a szék karfáján lévő inget, és indulok a fürdőbe. Áztatás és súrolás után, úgy ítéltem meg, hogy ideje vállalnom a felelőséget. Telefont a kezembe véve pötyögtem be a számot, de még mielőtt a hívást elindítottam volna, gyorsan átváltottam üzenetre.

Sweete

Üdvözlöm! Köszönöm a tegnap esti segítséget. Az inget kimostam. Mikor tudnám visszaadni?

Idegesen tettem le a telefont az asztalra, és vártam a visszajelzést. Jobb hamarabb túlesni rajta, lesz, ami lesz alapon.

Joshua

Adam érdekes pasi és tuti, hogy jó barát. Mindenesetre érdekes gondolkodása van. Miután a bemutatkozás és farok méregetés megtörtént, elég kellemesen elbeszélgettünk. Kettőjük között már inkább testvéri-, mint baráti kapcsolat van. Felvázolta a tervét, hogy mielőtt kegyelmet adna angyalkámnak, előtte kicsit meggyötöri, melytől egy kicsit félek, de végül is nem egy elveszett ember, könnyedén veszi majd az akadályokat. Szerettem volna mellette maradni, de Adam kiutasított a lakásból, így egy utolsó pillantás és egy lopott csók után haza is mentem.
És most, alig pár óra forgolódás után, feszülten várom, hogy jelentkezzen.
Telefonom csörgésére, mint egy gepárd, úgy rohantam, de a nevet meglátva a maradék jó kedvem is elpárolgott.

- Már megint csak gondot okoztál! - támad le anyám, ami már teljesen megszokott tőle.
- Neked is jó reggelt! Köszönöm kérdésed jól vagyok.
- Ne szemtelenkedj velem fiam! Laura sírva hívott fel, hogy durva voltál vele! Ha így haladsz egyedül fogsz megöregedni ezer macska társaságában. És különben is milyen fiúcskával távoztál?
- Először is nem érzem, hogy durva lettem volna vele, csak rávilágítottam a tényekre. Másodszor imádom a macskákat, de jelen pillanatban egy cica is tökéletesen megfelelő számomra! - gondolok itt Chris-re, aki tuti édesen dorombolna alattam...- Harmadszor pedig nem is akár milyen fiúcska, ha érted a célzást. Szóval szépen megkérlek ne szervezz több vakrandit, mert most eltökélt vagyok Christian-nal kapcsolatban.
- Eltökélt...te?! Biztos vagy benne, hogy megfelelő számunkra?
- Maximum számomra és itt ez a lényeg! Nekem kell megfelelnie, nem pedig a ti normáitoknak. Tartsd tiszteletben a választásomat, ha nem akarod, hogy egyedül maradjak.
- Rendben megértettem, nem kell ennyire nyersnek lenned. Az anyád vagyok és igenis jogom van aggódni érted. Mikor mutatod be?
- Majd amikor eljön az ideje. Ne nyaggass anya, csak hagyj kicsit élni a saját szabályaim szerint, jó?
- Jó jó jó. Szeretlek fiam.
- Én is.

Azt hittem sokkal jobban ki fog akadni, de végülis mindig lazán fogta fel a dolgokat. Jobb szülőket elképzelni sem tudnék magamnak.
Az újabb hangjelzésnél szívem a torkomban dobogott, mint egy taknyos tinédzser, remegő kézzel nyitottam fel a telefont.

Sweete

Üdvözlöm! Köszönöm a tegnap esti segítséget. Az inget kimostam. Mikor tudnám visszaadni?

Végre írt! Szívem szerint azonnal a lényegre térnék, de Adam a lelkemre kötötte, hogy vegyek részt a játékban, ne rontsam el a mókát, így át kellett gondolnom mit is válaszoljak.

Ismeretlen

Szép napot! Jelen pillanatban dolgozok. Délben lesz egy kis időm, ha önnek is megfelel akkor elugrom az ingért.

Sweete

Várni fogom. Addig is további szép napot.

El se hiszem, hogy ilyen gördülékenyen ment a beszélgetés. Írásának hangulatában egyáltalán nem érződik, hogy ideges lenne, én meg leizzadtam, mint egy ló. Fél óra, ennyit kell már csak kibírnom...Gyors tusolás és öltözködés után, már pattanok is az autómba, hogy minél hamarabb indulhassak. Amint fékeztem a ház előtt, már a gyomrom bukfencet vet, majd magamat összeszedve, nyugalmat erőltetve magamra, nyomom meg a csengőt. Nem telik el két perc és az ajtóban ott áll ő, arcán döbbenet és hitetlenség. Magamban jól mulatok rajta, de igyekszem nem kimutatni .