Vakrandi

8.

Christian

Még, hogy megcsaltam! Még van képe vádaskodni?!

A pofon mindenkit meglepett, főleg mert tőlem érkezett. Annyi méreg, düh és fájdalom volt bennem, hogy azt a szavak ki sem fejezik. De leginkább félek és csalódottságot érzek, hogy mindez Joshua előtt történik. Rá se merek nézni, viszont érzem, ahogy a keze egyre szorosabban tart engem.
Vajon mire gondol? Haragszik rám, azt hiszi, hogy hazudtam? Hogy egy céda vagyok, aki több vasat tart a tűzben?

- Válaszokat várok! – kiállt rám Fred.
- Válaszokat?! Hát megkapod! – lépek közelebb hozzá, majd el kezdem bökdösni a mellkasát. – Te vagy az, aki szó nélkül lelépett több, mint fél éve. Itt hagytál egyedül, pénz nélkül, hiszen minden megtakarításunkat magaddal vitted. Ha nincs Adam, és nem költözik ide, már rég a híd alatt lennék. Te voltál az is, aki azóta se jelentkezett, sőt nem is lehetett elérni! És most idejössz, mintha mi sem történt volna?! Mégis ki a fenének képzeled magad? Ez nem a te házad, nem vagyok a tiéd és soha semmi nem lesz már köztünk! Ott az ajtó, menj oda, ahol eddig voltál, vagy tudja a faszom, hogy hova. Csak tűnj el végleg az életemből! - a végére már potyogott a könnyem, de nem az elvesztés fájdalmától, hanem mert végre letudtam zárni, elengedem örökre...
Fred feje egyre pirosabb lett a méregtől, talán meg is ütött volna, ha az ajtó nem ebben a pillanatban csapódott volna ki hangosan. Adam eltorzult arccal közelített, így már két védelmező állt mellettem.

Joshua

Chris egész testében remeg, érzem minden rezdülésén, hogy vagy összeroppan, vagy kitör, mint a vulkán. Bármi is lesz a következő lépése, én itt leszek és támogatom. Lehet, nem rám tartozik, de most tuti nem hagyom magára. Ám, amint belendül és sorra vázolja fel a sérelmeit, már tudom, hogy nem kell féltenem őt, mert erős és magabiztos. Nem fog összeomlani előtte, nem adja meg azt az elégtételt neki. Büszke vagyok rá, az én csodálatos, határozott angyalkámra.
Az a tulok, meglepődve, hitetlenkedve hallgatja a monológot, s csak akkor eszmél fel, mikor Chris határozottan kijelenti, hogy fel is út, le is út! Mondani akar valamit, de esélye sincs visszavágni, hisz Adam pont ezt a pillanatot választotta, hogy hazaérjen. Mint egy felpaprikázott bika, úgy csörtetett be közénk, és már lendült is be.

- Hallottad, nem? Húzz innen a picsába! Semmi keresni valód nincs itt!
- Látom, ketten is eljátszanak a testeddel! – röhög gúnyosan, s nekem több se kell.
Gallérját elkapva húzom közelebb és úgy sziszegek az arcába.
- Na ide figyelj, te seggfej! Christian nem egy kurva, szóval válogasd meg a szavaidat. Jól jegyezd meg amit mondok. Tűnj el az életéből, ne keresd, ne is gyere a közelébe, szívódj fel. Ha csak egyetlen egyszer is meglátlak itt, vagy bárhol, esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem fogom vissza magam. Olyan helyekre is elér a kezem, amiről neked még csak fogalmad sincs és hidd el nem fogom sajnálni, ha a kapcsolataimat kell felhasználnom ellened. Tönkre teszlek örökre, ha neki még egyszer fájdalmat okozol. – mondandóm végére, kilöktem az ajtón, az se érdekelt, hogy seggre érkezett.
Mikor hátra fordultam, két megszeppent sráccal találtam szembe magam.

- Mi van? Túl durva voltam?
- Nem haver! - röhögi el magát Adam - Király vagy! Én bekajáltam a szöveged!
- Azt hiszed vicceltem? – vonom fel a szemöldökömet. -  Pedig nem! Halál komolyan gondoltam minden szavamat.