Ész vs. Szív: Amélia

1.

Amélia

Mosolyogva sétálok, mert ma igazán jó napom volt, a seggfej exem beégette magát, és ahogy a mondás tartja: a legjobb öröm a káröröm. Percekig nevettem, majdhogynem az asztal alá zuhantam. A Grizzlyben cseppet sem néztek hibbantnak, de nem érdekelt, mert Erik végre felsült és engem ez igazán boldoggá tett. Pöcs. Imádtam még nem olyan rég, de év végén úgy döntött, hogy paraszt lesz és más csajokkal is szeretne ágyba bújni, csak velem felejtette el közölni. Pöcs.

Egy igazi farok.

Épp haza tartok, már besötétedett, azonban az időjárás kellemes, a lágy szellő enyhén fújdogálja a hajam, ami gyakorta a számba köt ki. De nem dühít, szeretem a szelet, amikor még nem kegyetlen hideg és most még nem az, hűvös ugyan, de nem dermesztő.

A házunkhoz érve megpillantok a kocsi feljárón egy fekete Luxust, a mosolyom azon nyomban lefagy. A szél is hirtelen dermesztően hideggé válik, az arcomba fújja tincseim, és most zavar, hogy szám megtelik hajszállal. Tudom ki jött hozzánk látogatóba. András, anyának a pasija. Nem utálom, ez hazugság lenne, András kedves, sőt túlzottan is nyájasan viselkedik velem, de én nem tudom elfogadni, persze anyának sem akarok fájdalmat okozni, ezért általában rendesen viselkedem, nem éreztetem Andrással, hogy megőrjít a gondolat, hogy úgy ér anyához, ahogy valamikor csak apa tehette.

Apa meghalt három éve, imádtam egyszerűen szuper jófej apa volt, nagyon közel álltunk egymáshoz, nehezen dolgoztam fel a halálát. Hiányzik nagyon, nagyon. András rendes anyával és szereti, a tenyerén hordozza és anya mindig önfeledten mosolyog a közelében. Tudom, hogy minden joga meg van hozzá, hogy új életet kezdjen egy másik férfival, joga van a boldogsághoz, hiszen még fiatal és gyönyörű, de nekem akkor is nehéz ezt megemésztenem, nem tudom, hogy valaha is el tudom majd fogadni.

Kiseprem arcomból tincseim, meggyötörten sóhajtok, majd belépek az ajtón.

- Megjöttem - tudatom jelenlétem, mire anya és András a konyhából bukkan elő.

Rettentő boldogok, mindketten nevetnek, de amikor meglátják fancsali ábrázatom kiábrándultan komorulnak el.

- Édesem, gyere mondani szeretnénk valamit - anya int, hogy menjek közelebb.

- Szia Amélia. - András csábosan mosolyog.

Azt mondtam, hogy csábos? Valóban az.

András nagy kutya, és a nagykutyákhoz illően fekete öltönyben van, amit rászabtak, ezért tökéletesen áll rajta. A zakó most nincs rajta, a fehér ing és fekete nadrág kombó tökéletesen kihangsúlyozzak fenséges alakját. Az ing betürve a nadrágba, így nagy hangsúlyt fektetve keskeny csípőjére, amihez még a széles övcsat is hozzá járul, nem hivalkodó, egyszerű ezüstösen csillogó fém csat. Nyakkendőjétől már megszabadult, az ing felső két gombja kigombolva. Szédítően férfias, látszik rajta sokat foglalkozik a testével, a vállai szélesek és a mellizma is, jesszus. Nem kellene bámulnom a mellkasát. Lassan ötven éves a faszi, és fiatalokat megszégyenítően jó kondiban van. Arról nem beszélve, markáns arcvonásai, formára nyírt arcszőrzete és divatos fekete frizurája a nők bugyiját sikeresen benedvesíti, és ha ez nem lenne elég, fekete szemeivel borzalmasan érzékien tud bámulni. Néha úgy érzem, mintha levetkőztetne, esküszöm sokszor meztelennek érzem magam a jelenlétében, még szerencse, hogy nem találkozunk túl sűrűn. Nem jönnek be az idősebb férfiak, ahogy András sem, nincs apa komplexusom, akkor sem, ha joggal érzhetném, hiszen csak 14 éves voltam, mikor elveszítettem apát.

- Hmm - köszönés helyett csak biccentek, majd megszabadulok a kabátomtól és a cipőmtől. Kelletlenül megindulok feléjük. Anya izgatottan összekulcsolja ujjait, még András átkarolja a vállát. Bárgyún mosolyognak.