Ész vs. Szív: Amélia

15.

Sziasztok!

Mielőtt elolvasnátok ezt a fejezetet szeretnék kérdezni valamit.
Miért van az, ha egy pasi bunkó és szemét, és olyan dolgokat tesz, ami egyébként a valóságban teljesen elfogadhatatlan, azt mindenki szereti és oda van érte meg stb., de ha ugyanezeket a viselkedési formákat egy lány / nő csinálja, akkor az elítélendő és mindenki utálja? 🤔Kérdem én, miért?
És egy tini, miért nem követhet el rengeteg butaságot, miért nem hozhat felelőtlen döntéseket? Hiszen abban a korban van, amikor hibát, hibára halmoz, de jó eséllyel majd tanul belőle vagy nem, személy függő.

És a fiatalabb olvasók kedvéért jelezném hogy 🌶  jelenet következik, habár egyértelműen tudattam, hogy ez felnőtt erotikus történet. 😋

Amikor haza érünk, Nolen azt mondja lezuhanyzik, én is azt teszem, a lenti fürdőben. Tudom, hogy tovább tusol, mint én, ezért bőven van időm, előszedni az elsősegély dobozt, ami a nappaliban a komód első fiókjában van. Mivel anya orvos van itthon mondenféle betegápolási cucc, de van külön egy doboz, amiben olyan eszközök vannak, amik a sebfertőtlenítésre szolgálnak. Sokszor volt már szükség rá, gyerekkoromban inkább a fiús dolgokat szerettem így sok sebesülést szereztem. Amikor kiveszem a dobozt a fiókból a falra pillantok, a komód felett van a büszkeség fal. Igazából nincs semmi érdemleges kitűzve, vagyis nem nyertem versenyeket, meg hasonló, nincsenek érmek, meg oklevelek. Amire büszke vagyok az apa, így apával van egy halom képünk falon. Apa büszkeség fala volt ez leginkább, de miután meghalt az enyém lett. Azt mondta én vagyok a legnagyobb dolog az életében, amit valaha is elért, így itt van az első képünk is, mikor megszülettem és elvágja a köldök zsínort, majd az is amikor a kezében tart. Az első iskolai évem, a thai boxos karrieremről néhány kép, amikor megtanultam biciklizni, és még sorolhatnám. Elszorul a szívem akárhányszor hosszasabban nézem ezeket a képeket.
– Hiányzol apa – hangosan kimondom
Most még inkább. Épp arra készülök, hogy összetörjem a saját a szívem, az egyetlen dolog, amitől nem tudott megvédeni.

Kezemben az elsősegély dobozzal megállok a fürdő ajtaja előtt. A víz még csobog, Nolen nem végzett. Bemehetnék, nem ez lenne ez első, de most valahogy nem tartom etikusnak. Megvárom még elhalkul a vízcsobogás, utána még egy perceg adok neki, hogy megtörölközzön. Tiszta ideg vagyok.
És nem tudom megmondani pontosan miért. Talán azért, mert láthatom meztelenül, talán azért, mert ennyire helyben hagyták, talán azért, mert nem lehet az enyém pedig annyira vágyom rá. Talán azért, mert egy idióta vagyok.

Francba

Idegesen toporgok, most meg azért mert nem tudom eldönteni kopogjak vagy ne, egyszerűen nyissak be, lepjem meg?

Kopogok.

– Gyere – hallatszik a válasz.
Nolen, mintha számított volna rám, melegítő alsóban áll a tükör előtt és bámulja az arcát.

Sokkal jobban néz ki, hogy a rászaradt vért lemosta. Így nem olyan vészes. A francokat nem. Szörnyen fest. És ez az én hibám.

– Lefertőtlenítem a sebeid. – A hangomon tisztán érezhető a szánakozás és a bűntudat is. Hiába nem kértem rá, de bizonyára engem akart védeni, felelősnek érzem magam.

Arrébb csúszik, a dobozt a mosdó pultra teszem. Hidrogén peroxidot öntök egy vatta pamacsra és annak segítségével kezdem sérüleseit lefertőtleníteni. Nolen, nem hisztizik állja a sarat. A szemöldöke elég durva, szétnyílt a bőre. Sejtésem sincs mit fognak hozzá szólni a szüleink, ha meglátják.

Lassan befejezem, az ajkát fertőtlenítem épp. Nem könnyű ellen állnom a kísértésnek. Tudom jól, hogy fájdalmai vannak, de a meztelen teste látványa felkavaró, leginkább a lábam közét viseli meg a közelsége. Nem nézek a szemébe, mert tudom jól, hogy az utolsó csepp a pohárba, félek hogy egyenest a lábai elé vetem magam és könyörgöm azért, hogy csókoljon meg, enyhítse a feszültséget a testemben, mert lassan úgy érzem felrobbanok. Mondjuk az ajka sem sokkal jobb, még így sérülten is elképesztően vonzanak, pláne hogy tudom mennyire izgató, ahogy a számon kalandozik, vagy épp a nyakamat cirógatja.