Ész vs. Szív: Amélia

8.

Ez a rész totál káosz!

Sziasztok!

Valójában magam sem értem, mi folyik itt. 😐 Totál elvesztem, ezért a ti segítségeteket kérem. Valahol nagyon elment, de akárhogy próbálom rendbe szedni, nem megy. 😭 

Kérleg mutassatok rá, hogy a mi a francot kellene csinálnom, hogy érthető és világos legyen, mit akarok a tudtotokra adni.😅

Ettől függetlenül jó szórakozást kívánok!❤️

Valami megváltozott. Más lettem, vagy nem is tudom, inkább csak az a normális Amélia vagyok, aki mindig is voltam. Nem szekálom Nolent, nem megyek be kéretlenül a szobájába, nem azért mert letettem róla, hogy elűzzem, hanem mert...abszurd mennyire jól érzem magam a közelébe és sajnálni sem akarom, mégis szánom. Ez az egész, ez a bizarr állapot azóta áll fenn, mióta beszélgettünk a tónál.

Az lenne a legjobb, ha magától elmenne és megszűnne minden problémám. De Nolen nem megy el. Egyáltalán nem áll szándékában.

Persze azért mert dumáltunk, és mert jó érzéssel tölt el a közelében lennem még nem szent a béke, de úgy döntöttem Nolen karakterét nem nyírom ki, egyébként is megkedveltem a srácot, nyilván keveredett az én elképzelésem a valódi Nolennel és remekmű született. Jó ez így nem igaz, folyton bizonytalan vagyok, de ilyen lelkesédessel talán még nem írtam.

A laptop előtt gépelek, száguldoznak az ötleteim, mikor kopognak. Gyorsan lerakom a remekművet és úgy teszek, mint aki tanul.

– Szia kicsim – anyu nyit be a szobámba.

– Szia.

Hátra fordulok, anya megindul felém és puszit nyom a fejemre.

– Készítek valami vacsit, van kedved segíteni? – kérdezi bájosan. Persze, hogy segítek, igazából ilyenkor tudunk jóformán beszélgetni. Sokat dolgozik.

Lemegyünk a konyhába, anya már elő készítette a húst, nekem krumplit kell pucolnom. Nem vagyok egy konyhatündér, de kiváló kukta vagyok. András hangját hallom a nappali felől telefon beszél, hivatalos, bizonyára munka ügyben társalog a másik féllel, Nolen a szobájába. Most nem zavarnak.

– Erik még hívogat? – Anya mellém szegődve zöldséget kezd hámozni.

– Mostanában már nem. A múltkor kínos helyzetbe hozta magát, azóta nem írogat.

Már nem nehéz róla beszélnem, már túl vagyok rajta, de az első néhány hónap nagyon kín keserves volt. Számítottam rá, hogy nem tart örökké, elsőszerelem, de szerettem, nagyon jól megvoltunk és meg sem fordult a fejemben, hogy egy év járás után ő úgy dönt mással is szeretne szexuális kapcsolatot létesíteni. Arra hivatkozott, hogy fiatal, csak a teste vonzotta Flórának, de engem szeret

Mindent megtett, hogy megbocsájtsak, de nekem nem megy. Képtelen vagyok a hűtlenséget megbocsátani.

– Örülök neki, mert így végre ő is lezárta ezt a korszakot.

– Ühüm – helyeselek, anya pedig egy vékonyra szelt répát rak a számba

Mosolyog közben. Apával szerettük a répát, olyan voltunk, mint a nyulak, anya nem győzte pucolni nekünk, meg úgy általában minden zöldséget és gyümölcsöt, a húst sem vetem meg, de a zöldség fan vagyok.

– És mi a helyzet Nolennal?

– Erre most mit mondjak? – felé fordulok, nem tudom előle elrejteni, hogy Nolen nem a szívem csücske.