Ész vs. Szív: Amélia

25.

A szobámba tanulok – nem ez nem igaz, valójában a regényemen dolgozom, mikor meghallom Nolen súlyos lépteit a lépcsőn. Már megismerem. A szívem máris heves zakatolásba kezd. Egyrészről azért, mert el kell mondanom neki, Andrással való beszélgetésem, másrészről pedig csupán azért mert a tudat, hogy láthatom meglódítja a szívem. Most nem ugrok fel, hogy elé szaladjak, de nem is kell, mert első útja hozzám vezeti. Kopog, majd benyit. Az ágyon ülök a laptoppal a kezemben. Nolen megtámaszkodik az ajtófélfának dőlve, karba fonja a kezét és úgy stírol. Tetőtől talpig felmérem. Istenien fest. Szürke pulcsiban van és sötétkék farmerban. Nem épp a legszínesebb, de legalább már nem full fekete.

– Mikor olvashatom el? – szívdöglesztő mosolyt küld felém.

– Amikor készen lesz.

– De én nem bírok várni. Őrülten kíváncsi vagyok. – Nem mozdul, nem akar lerohanni, hogy a fenséges csókjaival halmozzon el. Olyan szemtelenül viselkedik, mintha még utálnánk egymást. Bejön ez a szerepjáték.

– Nos, ha ilyen kíváncsi vagy, talán megkönyörülök rajtad – önelégülten felszegem az állam.

– Hmm. És mi az ára? – pimasz mozdulattal megnyalja alsó ajkát, miközben úgy bámul, mintha levetkőztetne a szemével. Piszkosul szexi, amikor így néz.

– Szerinted? – incselkedem vele.

– Van egy két tippem.

Összecsukom a laptopot és felállok, Nolen pedig bezárja az ajtót. Lassan oda sétálok hozzá, megállok előtte, a kezem óvatosan a karjára simítom. Lassú érzéki mozdulatokkal cirógatom a felkarját, majd a mellkasát. Lassú léptekben haladok lejjebb, a pulcsi alá nyúlok és feszes hasfalán megpihen a kezem. Megfeszül érintésemtől, és ahogy a tekintetem lejjebb siklik, jól látom a nadrágján a kitüremkedés, ami azt üzeni készen áll.

– Szóval, milyen tippjeid vannak? – kacéran felvonom a szemöldököm, amire ő némi morgást hallat.

– Máris megmutatom.

Éhesen rabol ajkamra. Átfogja a derekam és magához présem, miközben a nyelve bejutást kér. Nem ellenkezem, ajkaim szétválnak, hogy a puha és izgató nyelve a számban kalandozzon. Már ennyitől is felhevül a testem. megkeményedett mellbimbóm a mellkasához dörgölöm, amit egy jóleső nyögéssel nyugtáz. Megfogja egyik kezével a nyakam, a fejem kicsit hátrébb dönti, hogy a nyelve még mélyebben lehessen a számban. Mennyien csókol. Tökéletes. Imádom.

Óvatos terelni kezd az ágy felé, de mielőtt elveszíthetnénk az uralmat a testünk felett, kénytelen vagyok megálljt parancsolni, el kell mondanom, hogy András tudja.

– Mondanom kell valamit – motyogom csók közben.

– Aha – Nolennek nincs szándékában elengedni a szám. A nyelve szüntelenül mozog a számban.

– De komolyan – próbálkozom, de mintha meg sem hallaná, a felsőm alá nyúl és megmarkolja a mellem. Őrjítő vágy száguldozik át rajtam. A sarkam ütközik az ággyal, Nolen pedig lelök rá, majd a súlyát rám helyezi, tovább csókol. – Elég fontos – lihegem

– Oké mond – elengedi az ajkam, de tovább kínoz, a nyakam veszi kezelésbe. Puha és forró az ajka, és minél több bőrfelülettel érintkezik, én annál inkább elvesztem a kontrolt. Nem lehet.

A felsőn keresztül beleharap a mellembe, majd egy szempillantás alatt felemeli a pulcsim, és a mellem közé csókol. Belemarkolok a hajába. A gerincem ívbe feszül. Jézus mennyire akarom. Képtelenség betelni vele. Annyira felkorbácsolja az érzékeim, hogy úgy érzem meghalok, ha nem könnyít rajtam. A bőröm forró, a lábam köze veszélyesen lüktet. És Nolen nyelve a hasamon köröz.