Ész vs. Szív: Amélia

6.

Igyekszem a suliban nem Nolenre gondolni, törekszem arra, hogy az életem ne körülötte forogjon, de meglehetősen megnehezíti a dolgom az, hogy ő is idejár, az meg főleg, hogy milyen könnyen beilleszkedett. Nem vagyok egy zárkózott típus, de Nolen túl közvetlen és nem csak a fiúkkal a lányokkal egyaránt. Rohadtul felbassza az agyam, ahogy Lilyvel enyeleg. És még csak azt sem mondhatnám, hogy Lily egy ribanc minden pasinak kelletti magát, Lily átlagos lány, átlagos élettel, átlagos kinézettel ellenben Nolennal. – Mégis mit eszik rajta?

– A tesód úgy tűnik rákattant Lilyre.

Remek, Rebinek is szemet szúr.

A terem előtti folyosón ácsorognak. Lily olyan áhítattal issza Nolen szavait, mintha épp arról beszélne, hogy mit fog vele csinálni az ágyba, a nedvesség biztos csorog a combján. Szerencséje, hogy farmerban van. Elég szűk farmerban. Eddig inkább a bő nadrágokat kedvelte sportos lány, de most feszül rajta minden még a fekete top is. Mellben a közelembe se ér, de Nolent úgy tűnik a kismellek is vonzzák, mert a tekintete folyton a lány dekoltázsára esik.

Ribanc.

Most már az.

– Nem a tesóm, csak egy szerencsétlen, aki a házunba lakik – fintorogva elfordítom a fejem, ahogy befordulok a terembe.

Ideges vagyok, és nem tudom leküzdeni ezt az érzést. Vehemensen dobom a táskám a pad tetejére.

– Elkapjuk suli után? – Rebi kacéran húzogatja a szemöldökét, miközben lelül mellém. A szoknyája felcsuszik, habár egyébként sem túl diszkrét most az öltözete, egy sötétkék farmer miniszoknyát visel, ami épphogy takarja a fenekét.

– Nem dehogy!

– Féltékeny vagy?

– Nem vagyok féltékeny.

– Tényleg? – Rebi hitetlenük mered rám.

Becsengetnek, az ajtó felé pislogok, Lily szárnyalva a boldogsagtól libben be a háta mögött Nolennal.

– Tényleg.

Hunyorogva figyelem, ahogy Nolen felém veszi irányt. Őrület, hogy még a járása is szexi. Olyan laza és magabiztos, minden lány tekintete rászegeződik. Többségében lányokból áll az osztály így jó néhány szempár követi minden mozdulatát. Egyenesen felém tart. A púlzusom megemelkedik, nem mintha eddig a normális ütemet diktálna volna.

– Megvárlak suli után. – Nolen olyan lazán ejti ki a szavakat, amitől kedvem lenne felpofozni.

– Felesleges, otthon ha akarom, ha nem találkozom veled. – közömbösen átnézek rajta – Becsengettek, neked nincs órád? – Csábosan elmosolyodik, hátra pillant Lilyre, majd vissza rám.

– Megvárlak – ellenvetést nem tűrően ismétli.

Nem felelek, csak megrázom a fejem, mire ő sarkon fordul, a nyálcsorgató lányokra kacsint. Őrület. Hogyan képes ennyire a hatása alá vonni a lányokat? Utálom, azt még inkább, hogy engem is magával ragad. Nem engedem, hogy az ujjai köre csavarjon, csak is ő lehet az én karmomban.

Böszörményi Nolen, úgy is megkapom, amit akarok. És egy hónap múlva már nem laksz az otthonban.

– Ez meg mi volt? – kíváncsian kérdezi Rebi.

Ledobom magam a székre. Még mielőtt válaszolhatnék Kira és mellém vetődik, a könyökével oldalba a vág, jelezve, hogy üljek arrébb. Ketten is alig férünk a padban, egyiküng sem rendelkezik fokhagymának mondható farral, hát még hárman.

– Én is tudni akarom. – Kira csillogó tekintettel mászik bele az arcomba. A két lány közé szorulok, akik epekedve várják válaszom.

– Fogalmam sincs. – Nem szolgálhatok érdemi magyarázattal, ezért csalódottan sóhajtanak.