Ész vs. Szív: Amélia

22.

Rebi az üzenő falamat már tele írta, hol vagyunk, mikor megyünk, már mindenki itt van, Kíra már hányt, Draco Malfoy és Botond a varázsló világba képzeli magát és a sörösüveget pálcának használjak, és Botond használta előbb a capi tulatust mire Draco a földhöz csapta az üveget, szerencsére nem látta a személyzet. A hangulat kiváló a zenét Hamvai Pj szolgáltatja. És hasonlók.

Azt hiszem a buli elszabadult, mi meg Nolennel félúton járunk, és rohadt hideg van, mégsem fázom, mert már otthon mi is előmelegítettünk a rokonsággal. Mondjuk én annyira nem, csak két feles csúszott le, meg egy pohár bor. A hangulat meg van, Nolen jó kedvű én boldog vagyok, mert Nolen fogja a kezem.

Elteszem a telefont a kistáskámba.

– Rebi azt írja, hogy a Grízllyben elszabadultak a varázslatok.

– Ott van a Malfoy srác? – kérdez vissza.

Bajos mosoly ül ajkain.

– Neked is feltűnt? – akkor ezek szerint nem csak mi látjuk a srácot Draconak.

– Én is láttam a Harry Pottert.

– Ki sem néztem volna belőled. – megtorpanok. – Tudod mit, igazából egy csomó mindent nem tudok rólad.

– Na és, van bőven időnk, hogy megismerjük egymást.

– Egy csomó mindenre kíváncsi vagyok – az ajkamról nem szakad le a mosoly, ez van, képtelen vagyok, máshogy nézni rá. Annyira helyes és cuki és csinos, és totál beleestem. – például arra, hogy miért nem szereted a színeket, folyton feketében vagy.

– Á, szóval ezért vettél nekem piros felsőket. Azt hittem a mikulást akarod látni, hogy teljesítsem a kívánságaid. – pajzán szemöldök vonása nevetésre ösztönöz.

– Persze a mikulást. Mondjuk nem bánnám, ha teljesítenéd egy két kívánságom. – Nolen elindul, én pedig háttal vele szemben lépkedek. Most épp beleveszne a sötétbe, ha az utcai lámpák nem világítanának, mert fekete pufi dzsekit és fekete nadrágot visel, de a kabát alatt az a piros ing feszül az ínycsiklandozó testére, amit tőlem kapott és nem mellesleg őrült szexi benne. Ősszeöltöztünk rajtam is egy piros szűk hosszú ujjú van egy fekete tüll szoknyával és hosszú fekete csizmával.

– És mi lenne az?

– Tedd felejthetetlenné ezt a napot. – kacéran rámosolygok.

– Az könnyű lesz. – Lassan lépked, mivel én még mindig háttal megyek.

– Mondjuk azzal, hogy... – Elkezdem énekelni: DJ Szatmári feat Jucus Égess el című dalát.

...Úgy csókoljon a szád, hogy fájjon égjen a vágy...

– Ne kérlek! – játszva elkámpicsorodik.

A hangom szörnyű tudom, de ettől függetlenül nem hagyom abba.
Folytatom a dalt.

– Amy, kérlek, a port jobban bírom.

Kitárom a karom és forogni kezdek.

– Azt akarod, hogy inkább táncoljak! – ordítom, majd tovább énekelek.

– Neee – elkap, hogy ne forogjak tovább.

– Szörnyű a hangod és táncolni sem tudsz – nevet, miközben szorosan fogja a derekam, a hátam a mellkasához simul.

– Gonosz vagy.

– Csak őszinte. – Megfordít. – de valamiben jó vagy... – pajzán pillantánst intéz felém, majd megcsókol. Egyetértek a csókolózás jobban megy. Kívül hideg ajka, de belül forró és az egyébként lehűlt arcom felhevíti a szenvedélyes csókja. Átkarolom a nyakát és olyan szenvedélyesen csókolom, amibe a lábam is beleremeg.