Kényszerítve ( Aegon Targaryen Ff.)

1. fejezet

Aera

Születésem óta félnek tőlem az emberek,mert Maegorra hasonlítok,ugyan akkor szánnak is,mivel Aegon Targaryen felesége leszek. Mióta kiderült vért verejtékezve próbáltam meggyőzni anyámat,arról,hogy ne menjek feleségül Aegonhoz. Aegon pedig csak ivott és úgy tűnt,hogy magasról tesz az egészre.

- Nem megyek hozzá,iszákos és állandóan szajhákkal van. Te is 17 évesen házasodtál.- Mondtam,mire anyám felsóhajtott.
- Igen,de az más volt.- Mondta ,mire már sírva kértem.
- Háború lesz,ha ezt nem teszed meg. A zöldek megfognak ölni minket,de megakadályozhatod.- Mondta,mire abbahagytam a zokogást.
- Kérlek....te vagy a vastrón örököse bármit megtehetsz.- Mondtam,mire elmosolyodott.
- Te pedig sárkánykőé és még is azt kell tenned,amit a birodalom és az anyád elvár.- Mondta,mire megjelent a bátyám,Jacerys az ajtóban.
- Mi a baj?- Kérdezte,mire anyám odament hozzá.
- A húgod és Aegon összeházasodnak.- Mondta,mire Jace a fejét fogta.
- Sajnálom.- Mondta,mire anyám szúrós szemekkel nézett rá.
- Mikor lesz az esküvő ?- Kérdeztem a körmömet tépve.
- A jövő héten,szóval ne csináljatok semmilyen ostobaságot addig.- Mondta,mire kirohantam a szobából. A folyosón is végig rohantam,amíg bele nem ütköztem a félszemű bácsikámba.
- Elnézést.- Mondtam,majd kikerülve őt beszaladtam az isten erdőbe és a fa törzsének támaszkodva némán sírtam és szenvedtem.
- Aera?- Kérdezte egy lágy hang. Alicent jelent meg mögöttem és azonnal átölelt. Alicent mindig is kedves volt velem,mivel én nem bántottam egyedül Aemondot és olyan volt,mintha ő lenne az igazi anyám. Jó érzés volt,hogy valaki foglalkozik velem.
- Nem akarok összeházasodni Aegonnal.- Mondtam sírva.
- Nem olyan rossz,hidd el. Én 14 évesen mentem hozzá az 50 éves Viserys Targaryenhez. - Mondta,mire kikerekedtek a szemeim.
- Aegon pedig  jól fog veled bánni,remélem.- Mondta,mire bólintottam.
- Úgy hallottam,hogy a szüleid az esküvő után távoznak és visszamennek sárkánykőre. Daemon herceg nem ellenzi a házasságot?- Kérdezte,mire megvontam a vállam.
- Nem mondott semmit,legalábbis nekem.- Mondtam,mire bólintott.
- Gyere, nézzünk meg az esküvői ruhád,az mindig felvidít. Hidd el.- Mondta,majd a szobája felé vettük az irányt. A szobában 3 ruha volt.
- Én is szerettem  a ruhák között válogatni. Gondoltam....- Kezdett bele,de közbe szóltam.
- Köszönöm.- Mondtam majd szem ügyre vettem a ruhákat.
- Talán a középső.- Mondtam,mire Alicent bólintott.
- Felpróbálod?- Kérdezte,mire bólintottam.
- Anya...- Jött be Aemond,mikor Alicenttel a ruhámat néztük.
- Aemond,gyere, te mit gondolsz?- Kérdezte a ruhámról.
- Szép.- Mondta,mire Alicent megingatta a fejét.
- Szerinted jobb lenne valamelyik?- Kérdezte.
- Talán a legutolsó.- Mondta,mire Alicent is végig mérte a ruhát.
- Ez jobb szerintem.- Mondta,mire én is bólintottam.

Este

A szobámba olvastam,majd kimentem az erkélyemre. Milyen gyorsan vége lehetne ennek,ha kiugranék. Mindenki jobban érezné magát. Anyám születésem óta gyűlöl,érzem. Csak egy ugrás. Kiléptem a korláton,de ekkor Aegon rántott vissza.
- Megőrültél?!- Kérdezte felháborodva.
- És te,hogy nem is tiltakozol?- Kérdeztem.
- Miért tiltakoznék? A házasság mellett nyugodtan folytatható az eddigi életem és még egy lány is lesz aki várja majd,hogy gyermeket szüljön nekem.- Mondta,majd elmosolyodott.
- De az nem én leszek. Nem hagyom,hogy hozzám érj.- Mondtam,mire megfogta a karom.
- Biztos vagy benne?- Kérdezte a fülembesúgva.
- Hidd el,hogy majd alig fogod kivárni.- Mondta,mire megpróbáltam ellökni magamtól.
- Perverz, beteg,iszákos fattyú.- Mondtam,mire elnevette magát és az ágyra lökött.
- Nem én  vagyok itt a fattyú.- Mondta,mire felakartam állni,de nem hagyta.
- Utállak.- Mondtam,mire kiment. Talán ez megtette a hatását és békén hagy.  Egyenlőre.

Egy hét múlva

Aegon nem keresett,de az esküvő idő pontja elérkezett felöltöztem a ruhámba,majd a családommal lementünk a nagyterembe.