A kettős életet. [Szünetel]

1

Lassan már kèt éve annak, hogy kettős életet élek. Nappal hős képzős diák vagyok, éjjel pedig gonosz. Jelenleg a suliban ülök, és várom, hogy Shigaraki elkezdje a hadműveletét. Ekkor mellém ül egyik barátom, Iida.
-Szia Midorya barátom. Hogy vagy?-kérdezi mosolyogva, én mosolyogva hátradöltem a folyosó padján, majd ránéztem.
-Szia. Jól vagyok. Jobban mint tegnap.-mondom amire csak nagy levegőt vesz és kicsit kipirulva komolyan néz rám.
^Ez érdekes lesz.^ gondoltam magamba majd komolyan ránézve bólintottam, ő pedig rendesen rám néz.
-Midoriya, te közelebb álsz Todoroki-hoz... Van valami amit szeret? Kevenc hely, program? Akármi?-kérdezi amire meglepődtem.
-Hát... Tudtom szerint szereti a Soba-t, a nyugodt helyeket.-mondom amire hirtelen magához húz egy ölelésre.
-Hey!-szólom el magam ilyedtemben.
-Bocsi, csak örülök. Köszönöm a segítséget.-mondja majd becsöngetnek és kezdődik a gyakorlat.
-Gyerekek! A feladat a következő. Midnenki kap magának egy párt, akivel együtt kell harcolnia, egy másik párossal. A párosok, Midorya és Bakugou, Kirisima és Denki, Iida és Todoroki, Momo és Jirou, Mina és Uraraka. A hős párosok, Bakugou-ék pádosa, Kirisima-ék párosa...-kezdi el sorolni All Might a hős csapatot, majd amint a végére ér azok ki nem hallották neveiket automatikusan gonoszok lettek. Az első páros be is ment a gyakorló pájára majd kezdetét vette a harc. Egy jó negyed órás küzdelem után a gonosz csapat nyert. Ezek után jöttünk mi Kacchan-nal, Kirisima-ék ellen. Kacchan és én védekező állásba álltunk egymással háttal. Ekkor megszólalt a kezdő kürt.
-Figyelj Kacchan...-kezdeném ám félbeszakít.
-Kussolj Deku! Ha mi nyerünk akkor miattam van, de ha vesztünk akkor a te hibád! Világos?-kérdezi amire én csak szomorkásan bólintottam. Ekkor meghallottam, hogy Kirisima felénk közelít, és aktiválva a képességem küldtem felé egy légörvényt amit megérezve csúszott hátra. Denki a másik irányból támadt volna ha Kacchan nem küld felé egy  robbanó golyót. Denki és Kirisima épp tisztes távolságban vannak, hogy letudjuk őket győzni, ám ekkor megjelent Kurogiri egyik portálja és átt sétált rajta a kis csapatom, aminek egyrészt örültem másrészt pedig tettetve dühöm néztem feléjük.
-A UA diákjai... Milyen megható, hogy a gonoszt játszák, de nem azok...-szólja el magát a bátyámnak tekintett fiú, vagyis Shigaraki. Ekkor Dabi, mellé áll és a vállára teszi a kezét.
-Főnök, hány gyereket is kéne haza vinnünk?-kérdezi amire a kezes két újját felemeli.
-Értettem.-mondja majd a tüzét aktiválva gyújtja fel a terepet kör formában így Kacchan, Kirisima, Denki és én kerültem.Toga boldogan beugrálva kezdte az egyik kését felém dobni amit Kirisima nem hagyva megkeményítve önmagát állt elém, amire a kés visszapattant és egy másik irányba kezdett pörögni. Ekkor Spinner az egyik kardját a szájába véve kezdett Denki felé futni aki fülét farkát behúzva menekült előle.
-Adjátok átt két diákotok és minden a legnagyobb rendben lesz!-mondja a kezes amire All Might felvette a hős alakját és vele szembe állt s légörvényt küldve felé probálta vissza sodorni őket a portálba ám ez kevés eséllyel történt ugyanis Muscular egyet csapva a levegőbe küldte az örvényt egy másik irányba. Miközben nem figyeltem Mr. Compress elkapta Kacchan-t és áttdobta a kis őt tartalmazó golyót a portálon. Én dühömben neki futottam Shigaraki-nak aki elálva előlem és hátba vágva küldött átt a portálon. Amint áttértem össze estem és vért felköhögve néztem a golyót és a most visszatérő csapatot.
-Sajnálom öcsikém.-jön ide Shigaraki majd őlel átt.
-Semmi baj... De én mi gyászért kellek?-kérdezem még mindig köhögve.
-Te fogod rá venni Bakugou-t hogy álljon átt hozzánk.-mondja amire kicsit lesokkolok.
-De Kacchan, egész életében hős akart lenni. Az, hogy én csatlakoztam, nem elég?-kérdezem felálva a földről, miközben a hősruhám elkezdtem levenni.
-Nem. Tudod jól, hogy mi az igazságért harcolunk. Az amit a hősök csinálnak az az igazság elnyomása, és a hazugságok igazságnak mondása.-jön ide Mr. Compress.
-Gyere babám, vedd átt a ruhád és fessük feketére a hajad.-mondja a gonosz barátom, Dabi. Én csak mosolyogva bólintok s vele együtt megyek hátra a szobámba. Amint bértünk én az ágyamra dőlve kezdtem a plafont nézni.
-Mi a baj Izuku?-kérdezi Dabi az ágyra ülve a kezét a kezemre rakva.
-Miért ilyen nehéz?-kérdezem, miközben érzem, hogy könnyeim lefolynak az arcomon.
-Héy...Shh. Tudod milyen Shigaraki. Nen a te hibád, hogy itt kell lenned. Hidd el én sem lennék itt, ha nem kéne minden egyes pillanatban az ő paraancsát követnem...-mondja amire hirtelen eszemben jut valami.
-Mi lenne ha elkapatnánk magunkat a hősökkel, és beküldenének a Gonoszok Rehabilitációs Osztályára? Vagyis a GRO-ra?-kérdezem amire csak egy lemodnó sóhajt kapok.
-Izuku, nagyra értékelem, hogy segíteni akarsz, de én már döntöttem. Tudod, hogy mi miatt vagyok itt, és hogy miért vagyok itt. Nem tehetek már ellene. Na mindegy öltözz átt és gyere ki, mert átt festem a hajad! Tudod, hogy tiéd lesz Bakugou kínzása.-mondja amire a szivem kihagy egy ütemet, ugyanis ha én ezt most megteszem akkor egy életen keresztül nem fogok úgy a szemébe nézni, hogy ne kapjon el a sírógörcs. Eközben Dabi kiment én felvettem egy fehér inget, fekete mellénnyel, és fekete nadrágot, majd a fekete itteni bőr cipőmet felvéve mentem az asztalomhoz és a késeimet tartó övem elvéve mentem ki az ajtón, miközben felehelyeztem a helyére az imént említett tárgyat.
-Kész vagyok, kérem a festést és a maszkom, a szemüveggel együtt!-parancsolok a most elsétáló rabszolgáknak akiket Shigaraki hozott ide, és addíg kínozatta őket míg betörtek. Pár perc múlva a hajam fekete lett, az arcomra került a maszk és a szememre kerül a szemüveg. Úgy mentem a főhelyünkre, ahol a kikötözött Kacchan-nal kellett szembenéznem.
-Na végre, hogy itt vagy!-szólal meg Shigaraki.
-Bocsi, csak volt egy-két elintézni valóm!-forgatok szemet.
-Na mindegy... Bakugou a tiéd, csinálsz vele amit akarsz! Már egy ideje vallatjuk, de semmit sem mond.-mondja Spinner. Én csak felnevettem amire mindenki furán nézett rám.
-Ha le fogjátok a száját, hogyan válaszoljon?-kérdezem nevetve miközben leszedem a szőkeségről azt amivel el van némítva a fiú.
-Ne végre valaki aki okos is ezen a helyen, de te meg ki a faszom vagy?-néz rám a szőkeség, a gyönyörű vörös szemeivel. Én csak hátráltam egyet.
-Ő a mi új régi tagunk, Shigaraki Hizasi. Ő a mi mester kínzónk. Ő rá leszel bízva, szóval remélem, hogy jól ki fogtok jönni a kinzó szobában.-mondja Shiga mellém álva.
-De miért nem én kínozhatom meg?-kezd el hisztizni Toga. Erre én levettem a szemüveget és a leggyilkosabb tekintetemmel néztem rá amire kissé beijedve bújt Twice mögé.
-Ejha... Most nem tudom eldönteni, hogy ki itt a leggonoszabb személy. Na mindegy. Engedjetek el és vigyetek vissza a UA-be.-mondja Kacchan amire én csak elvéve az asztalról egy láncot teszem rá a szőkeség nyakára, majd a láncokat amik a székhez kötözik eloldozom és kezdem magam után húzni abba a bizonyos szobába. Éreztem hogy próbál kiszabadulni és, hogy nem akar jönni, de muszály neki. Amint a szobába értünk én a székre ültettem majd arra kikötöztem. Visszamentem az ajtóhoz majd bezártam, hogy senki se zavarjon meg.
-Héy...-néz rám Kacchan komolyan.
-Mi az?-szólok neki flegmán vissza.
-Miért vagy itt ezekkel a faszokkal?-kérdezi amire végig futott bennem egy emléksor, majd a fejem megrázva mentem az asztalhoz és kezdtem el nézni a különböző kínzó eszközeim.
-Itt én kérdezek, te válaszolsz!-mondom komolyan neki.
-Értem, tehát azt sem tudod mi a faszt keresel itt.-mondja amire elpattant nálam valami.
-De pontosan tudom, hogy miért vagyok itt! Tökéletesen eltudnám mondani, de nem tehetem! Fogd már végre fel, hogy nem lehet mindenki élete habos torta!-akadok ki amire a képességem vörösen de előjött.
-Ez...ez...ez nem lehet igaz!-mondja a szőke.
-Mit?-kerdezek vissza.
-Neked olyan képességed van mint Deku-nak! Ő hol van? Hol van Deku!?-akad ki amire meglepődtem.
-Nyugodj meg ő pontosan jól van. Csak épp alszik egy kicsit. A UA tanárai majd ha értetek jönnek akkor újra láthatod azt az idegesítő buzgó mócsingot!-forgatok szemet.
-Na meg a faszt! Most akarom látni!-kiálltja el magát amire nekem mégfurcsább lett az egész.