A kettős életet. [Szünetel]

2

Itt vagyok egy szobában valami új gonoszal akinek a nevét sem lehetett idáig tudni. Én csak arra tudok gondolni, hogy mi lehet Deku-val. Jól van, vagy esetleg már megölték?
-Még egyszer megkérdezem, HOL A FASZOMBA VAN DEKU?-ordítom már jobban, hisz az a nyomi brokkoli önmagát sosem, inkább másokat védi meg. Ekkor a fekete hajú fiú kimegy majd pár ordibálás után amiből persze csak annyit tudtam kivenni, hogy valaki sírni kezd, majd egy sikoly után a fekete hajú fiú lépett be Deku-t a kezében tartva lökte le elém. A zöld hajú brokkoli előttem feküdt véresen ám valami nem stimmel. De az, hogy mi azt még egyenlőre nem tudom.
-Itt van a kis zöldike akiért orditottál. Megnyugodtál?-kerdezi a fekete hajú, amire csak egy gyilkos tekintetet vetettem rá.
-Nyugodj meg ha te nem csiripelsz a kinzásra akkor majd ő fog...-mutat a zöld hajúra és neki ál közslíteni felém majd bele vágja a combomba az egyik kését, amire én csak felszisszenek és Deku bekönnyezik.
-Hagyd békén Katsukit!-kiállt fel a földön fekvő zöld. Ekkor az egyik fal berobban és Kirisima ugrik be rajta Aizawa jön be és fogja le mindkettőt és viszi ki innen őket engem pedig Kirisima oldoz el és segítene ki de én nem hagyom, így egyedül megyek ki és ülök le a mentő autó kinyitott hátuljába.
-Bakugou... Sikerült valamit megtudnod?-jön ide a narkós faszi aki csak arra jó, hogy minket baszogasson.
-Hogyan? És hogyan találtatok meg ilyen hamar?-kérdezem amire ő csak némasággal válaszol.
-Bakugou... Még nem mondhatunk semmit sem.-mondja a most érkező All Might, Szanitécia társaságában.
-Bakugou, megengeded?-kérdezi a nő a lábamra mutatva. Én csak csettintve a nyelvemmel oldalra néztem, amire ő megmolesztálva a lábam puszilta meg, majd hagyott itt.
-Kacchan!?-jön ide a megtört sírós szerelmem. Igen ez furán hangozhat, de én Deku-ért oda vagyok mióta az eszem tudom. Eleinte nem akartam beismerni magamnak ezért sokat bantottam tettekkel szavakkal és a legszomorúbb, hogy az ő kis lelkét ezzel tönkre tettem. Na de a lényeg, hogy volt egy kis incidens egy mocsár szörny szerű gonosszal. Én aznap ébredtem rá, hogy ha ő akkor nem lett volna ott és a maga kis akkori képesség nélküli fejével nem rohan felém akkor valószínűleg én már rég nem lennék itt. Szóval igen, a nagy Bakugou Katsuki hálás a számára legfontosabb személynek. Na de vissza az eredeti sztorihoz! Szóval itt ülök míg a meggyötört szerelmem felém közeledik két mentős segítségével.
-Deku?-nézek rá kissé sokkot kapva, majd mikor ideérnek kicsavarja magát majd a nyakamba borulva zokogni kezd.
-Héy mi a baj?-kérdezem a kezem a hátára rakva és simogatva.
-Sajnálom! Az én hibám volt...-sírja a nyakamba.
-Nem a te hibád volt. Az a győkér volt gyorsabb nálam. Én nem tudtam tenni elene semmit. Tudod jól, hogy milyenek az ilyen gonoszok.-emelem fel a zöld hajút majd az ép combomra ültetve hajtom a fejét vissza a nyakamba.
-De akkor is. Ha bármit kiderítenek vagy akármit is tesznek veled ott... Féltem nem látlak többé!- sirja jobban miközben a nyakam köré fonja karjait, és szorit kissé magához.
-Cshht... Nyugi édesem, nincs már semmi baj.-súgom neki mivel már egy jó ideje együtt vagyunk, csak titokban. Ő erre kissé megnyugszik ahogy éreztem majd egy kis idő után a kikészültségtől be is aludt rajtam. Ekkor idetér Kirisima, Denki-vek az oldalán. Az osztályból is csak páran tudják a mi kis titkunkat, és azok is ez a két idióta. Denki gyors elővéve a telfonját csinált rólunk egy gyors fotót majd nekem áttküldve tette el a telfonját.
-Ejha. Kipurcant a brokkoli!-nevet fel a vörös hajú barom, amire gyilkos tekikntetem volt a válasz.
-Nyugi Bakugou, tudod jól, hogy én az a Pikachu-s típus vagyok.-nevet fel ismét áttölelve a sárga hajú powerbankot. Én csak szemet forgatva öleltem magamhoz a kis brokkolim és hagytam had aludja ki magát.
-És, ha ráértek akkor jöttök a pizsi partira?-kerdezi Denki szokásához híven a nemleges választ nem fogadok el fejével kérdezve.
-Nem tudom... Oké? Attól függ, hogy De...Izuku hogyan lesz ezek után. Majd amint felkel és jobban lesz akkor tőle is megkérdezem, bár a sejtésem az, hogy a válasza az igen lesz.-mondom amire ők csak bólintanak. Ezek után a nap hátralévő részében én a kocsiban ülve vártam, hogy Izuku felkeljen. Amint felkelt egyből megcsókoltam, majd magamhoz öleltem.
-Jó reggelt kis álom szuszék.-simítom meg az arcát, amire ő a fejét a tenyerembe hajtja és rám mosolyog.
-Nem is vagyok álom szuszék!-ásitja el magát amire csak mosolyogni tudtam.
-De igen az vagy. Megint megaludtad a három orát. Éjszaka mi lesz, már nem is fogsz aludni?-kérdezem kissé aggódva, ugyanis már mintha éjjel nem is aludna.
-De igen alszom én éjjel. Azért éjjeli bagoly nem leszek.-kuncogja el magát, majd áttölel.
-Na mi az? Ennyire nem bírsz meg lenni nélkülem?-kérdezem amire csak bólintást kapok.
-Hát jó tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül.-súgom majd ölelem magamhoz szorosan, miközben vigyázok arra, hogy ne törjem össze a kis testét.
-Tényleg ha már éjjel... Hivatalos vagy a csapatom pizsama bulijára. Van kedved ott lenni?-kérdezem amire csak hirtelen felemelkedik, hogy velem szembe legyen.
-Most komolyan megkérdezted?-kérdezi kuncogva.-Persze, hogy megyek!-mondja boldogan, ekkor az eddig álltalam becsukott ajtó nyitódott. Erre Deku és én tisztes távolságba ugrottun egymástól.
-Midoriya? Jól vagy?-jön be a felemás gyökér a pápaszemes fasszal együtt.
-I..Igen... Jól vagyok!-mosolyog kissé kínosan Izuku aki fél szemmel segítséget kérve néz rám. Én csak meg vonom a vállam jelezve, hogy nek tudom mi legyen, amire ő csak aprón sóhajt.
-Annak örülök. De hogy lehettél ilyen hülye, hogy belesétálsz a csapdájukba?-kérdezi tőle a felemás, fél szemmel rám nézve, amiben megláttam egy kis féltékenységet, és ellenszenvet felém. Én kívűl ugyan azt a semleges arcot vágtam, mert nem akartam, hogy hirtelen felfedjem magam. Belül meg vagy úgy ötven féle képpen nyírtam ki a felemás gecit a faszba.
-Igazából, engem is akartak, de mivel hirtelen történt minden így nem tudtam, semmit sem tenni annak érdekében, hogy mind a kettönk megmeneküljön.-ad egy egyszerűbb választ a kis zöld hajúm.
-Értem. De mi most megyünk, mert Iida el akar vinni valahova, csak benéztünk... És jah... Csak szólok, hogy a koli előtt áll a kocsi, szóval jó lenne kiszálnotok mert mindenki azt kérdezi minek áll itt ez a kocsi.-mondja a felmás majd kimegy az ajtón a pápaszemmel együtt. Én ezek után megdogtam Izukut és magamhoz húztam, majd a nyakát kiszabadítva haraptam bele úgy, hogy ott maradjon a nyoma.
-Marad rajtad! Az enyém vagy!-mondom amire csak kipirulva néz rám csillogo szemekkel.
-Kacchané vagyok...-kezd el kipirulva könnyezni miközben rám mászik.
-Mhmm... Tetszik, hogy az enyém vagy?-kerdezem amire csak bólint.
-Mondok még jobbat... Teljesen a tiéd vagyok!-mondom mély hangon amire csak belém harap.
-Héy! Ez most mi volt?-kerdezem amire csak elmosolyodik majd kiszáll a kocsiból.
-De..DEKUUUUU! GYERE VISSZA!-orditok ki neki amire meg sem hallva engem, megy tovább az útjára.