A kettős életet. [Szünetel]

3

-OSZTÁLY! GYERTEK LEEEE!-kiállt a rózsaszín lány amire mindenki velem együtt a nappaliba kullog.
-Mit akarsz?-kérdezem amire csak egy oldalba bökést kaptam Deku fekete ostorával. Én csak szemet forgatva a fotelba huppantam és lábaim kissé terpeszve elhelyezkedtem.
-Játszani! Felelsz vagy merszet!-mondja a lány amire mindenki elhelyezkedik. Deku egyszerűen a tvt tartó álványra ült fel.
-Na szóval akkor ki is kezdi?-kérdezi a vörös hajú nyomorék.
-Aki kérdezte!-vágja rá a rózsaszín.
-Oh... Akkor legyen... Tokoyami! Felelsz vagy mersz?-kerdezi a Pestis doktor hasonmástól.
-Felelek.-mondja unott hangon.
-Van kiszemelted?-kérdezi amire a madár srác arcára kiül egy kicsi pir.
-Na ki az?-kérdezi tőle a repkedős picsa.
-Shouji...-felel halkan, amit szerintem csak az angyalkám, és a polip karú hallott meg rajtam kívül.
-Aww... Tudtam hogy lesz ott valami!-kiállt fel a kis brokkoli, úgy mind egy fangörcsöt kapott csaj, amire a fekete madár csak elfordulva pirult tovább.
-Tokoyamit elvesztettük, had jöjjek én!-mondja életem párja.
-Rendben.-mondja a rózsaszín.
-Oké... Akkor Shouji... Felelsz vagy mersz?-kérdezi.
-Merek.-mondja.
-Akkor játszunk egy menet 7 perc menyországot. Te be mész abba a szobába fejkötővel a szemeden és megvárod míg valakit beküldök.-mondja a zöld hajú az egyik lenti szobára mutatva. A polip karú bemegy egy a barkács asztal elő verziója álltal készített fejkendővel. A kis borsóm leszállt az állványról majd a fekete hollóhoz ment majd megfogta annak kezét és a szobába lökte.
-Na, hajrá!-kiállt be majd bezárja az ajtót. Utána vissza ül a helyére és mosolyogva nézi az osztályt.
-Na jó, akkor mivel Shouji és tudjuk ki épp valami élvezeteset csinálnak, így most én jövök és kérdezek Midoriyatól.-jelenti ki a rózsaszín csaj.
-Tehát Midoriya, felelsz vagy mersz?-a brokkoli egy ideig gondolkodotf majd megszólalt.
-Felelek.-jelenfi ki nemes egyszerűséggel.
-Rendben, akkor a kérdés, hogy... Van valakid?-kérdi a rózsaszín amire a brokkoli fél szemmel segélykérőn néz rám. Én csak megráztam a fejem, hogy ha ki meri kotyogni hogy van valakije akkor nem szállnak le míg ki nem szedik belőle ki az.
-Nem... Nincs.-mondja amire a rózsaszín ürlény csaj csak szomorúan sóhajt.
-Akkor asszem én jövök.-mondja a zöld kis brokkolim, majd a barna hajú lebegős picsához fordul.
-Uraraka, felelsz vagy mersz?-kérdezi amire a lány elmosolyodik.
-Merek.-mondja amire a Izuku egy ideig fogalmaz, majd a lányra néz.
-Ha itt van a kiszemelted, akkor vallj neki szerelmet és kapd is le! Vagy ha nem akarod megcsókolni akkor elég egy puszi is.-mondja lány amire kipirulva Izuku elé áll majd felnéz rá.
-Deku... Amiota megmentettél azon a felvételin beléd estem, és ez a szerelem egyre tovább nőtt és nőtt, és már érzem hogy minket egymásnak teremtett a világ. Szeretlek!-azzal lekapja a brokkolim amire annak kitágulnak a szemei, nekem meg a kezem akaratomon kívül is robbantgatni kezdett aprón. Egy pár másodperc múlva a lány elváll a szerelmemtől aki szerintem azt sem tudja jelenleg mit válaszoljon.
-Mond Deku te is így szeretsz?-kerdi a lány amire szerelmem megrázza a fejét majd a lányra néz.
-Figyelj Uraraka, szeretlek mint barátot, de több erzelmem nincs feléd... És az, hogy nincs senkim az nem azt jelenti, hogy nem lehet szerelmem. Igazából ha már itt tartunk had mondjam el, hogy van valaki aki tetszik nekem, de nevét és kinézetét nem mondom meg. Szóval Uraraka nem tudlak szerelmemként szeretni.-mondja Izuku amire a lány nemes egyszerűséggel felpofozza és sírva itt hagyja.
-EZT MOST A FASZÉRT KELLETT TE KURVA!?-kiálltok utána, hisz a suliban mindenki úgy tudja hogy Deku és én gyerekkori barátok vagyunk. Amire egy sírva kivehetetlen ordítás hangzott fel.
-Kacchan... Nyugodj meg nincs semmi baj...-nyugtat szerelmem baráti hangon. Én csak szemet forgatva visszadőlök és karbafont kezekkel nézek a lány szobája felé, ám egy kis idő múlva felpattanok és elindulok a lány után.
-Hova hova Bakugou?-kérdezi Kirisima amire csak mutatom, hogy a szobámba. Ő bólint majd folytatja a bájcsevejt a sárga kis Pikachuval. Amint felmentem egyből a barna hajú lány szobája elé mentem, majd bekopogtam.
-Akárki is vagy hagyj békén!-sirja ki amire csak elmosolyodtam.
-Uraraka...-mondom a nevét gúnyosan, amire csak lépteket hallok és ajtó nyitódás.
-Mit akarsz?-kérdezi a lány, kisírt elfolyt sminkes fejjel.
-Csak beszélgetni egy kicsit az előbb történtekről... Tudod Deku és én elég régóta barátok vagyunk, és nem szoktam tolerálni, ha valaki így viselkedik vele...-nézek rá felbőszülve amire bevágná az ajtót az orrom előtt ám én előtte megfogom az ajtót és kitámasztom amire a lány hátrahökel én belépek a szobájába és bezárom az ajtót.
-Bakugou kérlek, csak egy meggondolatlan pofon volt...-kezd remegni és hátrálni aminek a következménye az lett hogy a szekrényének csapódott és tovább némán reszketve néz rám kétségbeesetten.
-Veletlen pofon? Heh ez vicces... Tudod a véletlennek az számít, hogy nem figyelsz oda és elbotlasz egy kis kiállo gyökérben. Na az véletlenül történik. De az, hogy egy visszautasítás után lekeversz egyett annak az illetőnek akit tudtunkkal szeretsz. Na az már direkt volt.-allok elé és a feje mellett támasztom meg a két kezem miközben vérfagyasztóan nézek rá.
-De...de...-kezd el dadogni, de szerintem már maga alá is csinált félelmébe.
-Nincs de! Még egy ilyen és nem csak beszélni fogok hanem cselekedni is! Világos?-kérdezem amire bólogatni kezd, amire kicsit bele ütve a szekrénybe eltávolodok a lánytól.
-És jah, ha tudni akarod ki Deku szerelme gyere ki éjszaka a koli mögötti tóhoz. Elvileg randija lesz ott.-mondom egy gonosz vigyor kíséretében, és otthagyom a lányt. Majd vissza indulok a nappaliba ahol a felemás barom a brokkolimat ölelgeti. Én csak vissza ülök a helyemre és nézem tovább a népet.
-Hogy hogy visszajöttél?-kérdezi a hegy hajú barom, amire a füléhez hajolok.
-Azert te húgy agyú barom, mert Izuku és én kimegyünk a tóhoz. Elviszem mert szegenynek a mai nap bőven sok volt. Látom rajta, hogy mennyire megviselte a mai nap. Gondoltam feldobom neki.-suttogom miközben a fülét kezdem el húzni.
-Jól van jól van! Ez rendes tőled, Izuku szerencsés veled az biztos.-suttogja miközben az imént elengedett fülét maszírozza és mosolyog mint a vadalma.
-Na végre egy normális mondat a szádból.-nevetek fel majd elhajolok tőle.
-Na jó gyerekek akkor mindenki nyomás aludni mert a Aizawa mindjárt itt lesz!-szólal fel a kis pápa szemes nyomi, amire midnenki elpárolog a szobájába.