A kettős életet. [Szünetel]

13

-Vissza kéne menni bapakolni nem?-kérdezem amire Kacchan csak elkuncogja magát.
-Nekem a bepakolás csak 10 percet vesz igénybe. Neked talán egy óra kell? Vagy fél nap?-kérdezi amire csak kínosan vakargatni kezdem a tarkóm. Ő csak átölel majd megpuszilja a fejem.
-Ugye tudod, hogy imádlak.-modnom neki kuncogva amire csak elmosolyodik én pedig a tökéletes látványtól kipirulva lágyan mosolygok vissza.
-Na mi az?-kérdezi amire még jobban piros lettem.
-Se...semmi csak... Csak gyönyörű a mosolyod...-kezdek dadogni.
-Te pedig cuki vagy.-mondja majd felugrik.
-Verseny a szobádig?-kerdezi amire felpattanok és egy hátra szaltóval a motor ülésére huppantam. A szökeségem kibontotta szàrnyait majd úgy nézett rám versenyre hívó mosolyával. Én csak normálisan megfogtam a kormányt amire én is és a motor is átalakultunk, én kieresztettem minden Szellemlovas erőm.
-Na akkor hajrá!-húzom be a féket és kezdem a motort sebességbe rakva járatni, hogy ki tudjam magam lőni a gyorsitás érdekében.
-Akkor hajrá!-robbantja fel magát az égbe szerelmem én pedig a féket kiengedve löveltem ki majd erkezdtem egy kis időn belül a város egyik folyojába, amibe elsüjedtem, amire Kacchan utánam vetődött a vizbe én pedig a motort meghajtva indultam felfelé majd a viz felszinén a UA felé kezdtem el haladni a folyón. Kacchan csak utánam repült gyors sebességgel.
-Na mi van csak ennyit tudsz?-kérdezi elém repülve robbantva magát, én csak megnyomva kerültem az utcára és onnan egy két sikátor után a UA előtti dombon találtam magam majd teljes sebességre kapcsolva száguldva mentem a koli felé ahol Grace át vette az irányítást és a szobámba ugratott velem majd ott leállítva a motorját állt be az erkélyre. Kacchan egy bő tíz perc múlva zuhanó repülésbe ért le a padlóra majd deaktiválta a szárnyait én pedig elzártam a kis szellemem.
-Mhmm... Úgy látszik így gyorsabb vagyok.-gondolkodom el hangosan amire Kacchan tátott szájjal bámult rám.
-Te meg hogyan? A nyomaid teljesen más merre mentek. Hogyan kerültél ide?-kérdezi amire csak megvonom a vállam.
-Khm... Hol is voltatok és miért van egy önműködő motor az erkélyen?-kérdezi egy hang ami a most faltól elrugaszkodott Aizawa senseihez tartozik.
-Őhm... Én megetettem egy szörnyeteget Kacchan pedig ügyelt a testi épségemre.-mondom a valóságot, amire a sensei idejön és a szemembe néz.
-Milyen szörnyeteget etettél te?-kérdezi amire Kirisima ront be.
-Sensei! Megint a városban volt az a szörny! A rendőrök próbálták elkapni de nem tudták, és azt állítják a helikopteresek, hogy volt vele egy szárnyas lény fekete hosszú csukjás pálást szerűséggel magán. És azt is állitják, hogy ha a lény mellett van akkor a lángja nem vörös hanem zöldes kék.-lihegi amire Kacchan és én egymásra néztünk majd vissza a senseire.
-Szerintem addig örüljen a rendőrség amíg nem kapják el, mert az a lény tudtommal lelkeket zabál, a másik meg kéz rá tétellel küldi az embert a túlvilágra.-mondja szerelmem mellém állva.
-Te ezt honnan tudod?-kérdezi a vörös.
-Unalmamban a túlélő emberek posztjaikat olvastam.-von vállat szerelmem.
-Ohh hogy te szoktál unatkozni és nem hozzánk fordulsz először? Milyen haver vagy te?-kérdezi a vörös.
-Olyan aki a szerelmével töli az idejét és amíg az rajta alszik ő pedig posztokat olvas.-mondja a szőke amire én kipirulva néztem fel rá ő pedig lágya mosolyog vissza rám.
-És kié a motor?-mutat a sensei a járműre.
-Az enyém.-lép be az ajtón a Beck nevű lány.
-Ohh, sajnálom, nem tudtam. De ez esetben akkor nem is szóltam semmit, csak meg néztem hogyan álltok a készülődéssel.-mondja a sensei amire a lány csak csettint és a fekete hajú és a vörös is elteleportálódik és két teli bőrönd jelenik meg a szobámban.
-Ehh?-adok ki egy vékony hangot amire a lány nevetni kezd.
-Csak segitettem.-mondja lágy hangon.

/Time skipp/
A repülôn ülve csodás látvány tárult az oceán fölött amit élvezettel tudtam nézni.
-Figyeljetek, fél óra múlva megérkezünk a reptérre onnn egy magán gép fog minket a saját bázisomra vinni. Ha valakinek bármi kérdése van akkor tegye fel most.-mondja a szőke lány amyire páran kérdezni kezdenek. Egy kis idő után leszálltunk a gépről majd a csomagokat egy kissebb csapat vitte át egy gépre, majd minket Torda vezetett el a magán gépre, de engem és Kacchant valamiért állandóan néztek.
-Kacchan, kezdek félni... Három fekete kapucnis férfi szemét érzem magamon.-mondom amire Kacchan megfogja a kezem és összekulcsolja ujjaink.
-Nem érdekel, ha most tudják meg a kapcsolatunk, szarok rá de te az enyém vagy.-morogja amire csak lenyugszom és kezdek álmos lenni.
-Héy Deku, ébredj fel... Lassan ott vagyunk és nézd a tájat, fele olyan csodás mint te.-kelt fel szerelmem amire fel is kelek és kinézek.
-Tényleg csodálatos, mindig is szerettem volna világot látni, de ez most minden eddigi tájnál amit láttam szebb. De várj... Jézusom, az ott egy ember a torony tetején?-nezek egy hatalmas torony tetjére amin egy szőke lány állt fehér korhazi ruha szerüségben.
-Nyugodj meg Izuku, az csak egy beteg aki kiszellőzteti a fejét. Fél hónappal ezelőtt került be a kórházba egy baleset miatt. Amnéziában szenved és most probálja visszaszerezni az emlékeit.-monja Beck amire megnyugszom.
-Várj... Te ezt honnan tudod? Azt mondtad már egy honapja ide tartasz.-kérdezem amire megjelenik a kezébe egy papír amit nekem ad.
-Olvasd el és megtudod.-mondja amire elkezdem olvasni a sorokat és a lányra nézek. A papiron az áll, hogy a lány észre veszi a repülönket és integetni kezd a repülő felé, amire én kinézek és látom, hogy a lány tökéletesen ugyan azt csinálja ami ide le van írva. Én vissza adtam a papírt majd értetlenül néztem a szőke csajra.
-Mindenkinek az életét tudom. Születéstől halálig tisztában vagyok az életével.-mondja ami érthető hiszen istennek számít.
-De ha egyszer tudod mindenki életét akkor miért nem akadájozod meg a szar dolgokat?-kérdezi Kacchan szemforgatva amire a lány elkuncogja magát.
-Figyelj Bakugou, hidd el akarom én a békét és harmóniát de a harmóniához kelna gonoaz oldal is. Hiszen ha csak a jó dolgok lennének akkor minden unalmas lenne. Na meg így is úgy is újjá születnek akkor miért aggódni? Ti is voltatok más időben együtt. Hupsz...-illan el a lány amire meg is érkezünk ám itt fájni kezdett a fejem.