A kettős életet. [Szünetel]

10

Itt ülök Kacchan ölében és az emlékeim szerint történt pár dolog ebben a pár órában. Nem tudom mik derültek ki rólam Kacchan számára, mik nem... De az, hogy eladtam a lelkem a sátánnak nem mentség semmire sem. Eladtam de nem akármilyen áron...

/Flashback/

Épp egy magas épület tetején ülök zenét hallgatva a kis sárga mosolygós tablattáimmal. A zeném egy érzelmes mégis boldog hangzású dallam, ami arról szól, hogy van egy férfi aki megmérgezi az éneklő személyt és, hogy egy amolyan mérgező kapcsolatba került. Én felállok a peremre majd egy jó adag bogyót a kezembe veszek és a számba rakom, és elő veszem a kulacsom amibe víz helyett energia ital van. Tudom nem a legmegfelelőbb ivási módszer, de ha egyszer álmatlanok az éjszakáim és egyáltalán nem is alszok akkor nincs mit tenni, ezek az egyetlen dolgok amik életben tartanak. Na de vissza a cselekedetemre. Lehúzom az egész italt és a tabletták is mennek vele együtt. Egy kis idő után egy olyan zene következik ami személyes kedvencem és erre a tabletták is hatni kezdenek az energia italban található koffein is kifejti hatását amire táncolni kezdek, elhomásodik minden és nem koncentrálok csak a zenére és a tancomra. Ekkor megérzek egy nagyobb széllökést amire megállok és körül nézek és meglátok egy csomó rendőr helikoptert és magam alatt egy csomó rendőrt és egy két hőst. Nem érdekel tovább táncoltam amire megjelent egy tv-sek is. Egy jó ideig még táncoltam majd mikor felért a rendőrség és rám néztek megálltak én a perem sarkára pördültem majd szép lassan levettem a cipőm és a táskámba dobtam, és egy gyufát elővéve gyújtottam meg majd dobtam a táskámba ami felgyúllt én meg a perem sarkára álltam majd a rendőrök felé fordultam kivettem a fülesem.
-Sajnálom...-kuncogom nevetve majd háttal levetettem magam a mélybe. Zuhantam, zuhantam úgy ahogyan egy vízcsepp csöppen ki a csöpögő csapból. A hátam púpos lett éreztem a levegő hűvösségét, láttam a fényeket, a helikoptereket. Lassan elkezdtem összekuporodni majd a levegőben fordultam hasra és úgy zuhantam tovább. Egy kis idő után ismét a hátamra fordultam majd a lábaim kinyujtva tettem az egyiket a másikra és a kszeim a fekem mögött kulcsoltam össze, majd szép lassan érezni kezdtem a talaj közelségét.
-VALAKI KAPJA EL! MEGFOG HALNI HA NEM TESZÜNK ELLENE!-kiállt valaki aki meg is rugaszkodik és megpróbál elkapni de sikertelenül, én pedig a földbe csapódok. Hirtelen minden homályos lesz majd a szervezetem feladja, egy gonosz tér a helyszínre mindenkit kinyírva jön ide elém majd guggol le.
-Csinos kis akció cukiság... Kár érted. Ha csatlakozoo hozzám akkor még meg is menekülsz, életben maradhatsz és megbosszulhatsz mindent. Na mit gondolsz?-kérdezi amire a maradék erőmből oda fordítottam a fejem majd köhögni kezdtem vért felhányva, fulldokolva.
-Nem! Inkább a halál!-köhögöm ki amire csak feláll és elsétál. Egy jó pár perc múlva egy magas szőke kék szemű férfi sétál egy koponyás pálcával és mellém térdel.
-Mhmm... Izuku Midoriya... Egy bámulatos fiú aki képes bármire tökéletes személy egyéniség, színész és csodálatos elme. Van kedved csatlakozni a világ legjobb és legszórakoztatóbb színdarabjába? Megadhatok neked bármit, csak kérned kell. Na segítsek?-kérdezi amire átt fut rajtam elég sok minden amit még  van józan észem. Átt futott rajatam a sok szarság és hazugság amiben éltem, a sok bevett tabletta, a sok koffein tartalmú ital, a sok vágás a kezemen a sok seb a sok minden. Majd fuldokolni kezdtem erősen.
-Kár lenne érted, különleges vagy...-sóhajt a férfi majd feláll és menne el ám én megragadom a nadrágja alját, amire megáll és vissza térdel előző helyére.
-Mit kérsz cserébe?-kérdezem már a testem fele vér készletét kiköhögve.
-Csupán csak írd ezt alá.-ad átt egy papírt ami megvágta az ujjam és rá csöppen a vérem a papír aljára, és itt minden utána történt kiesik. Feketeség nem látok semmit vagy senkit ám érzem, hogy valaki szeme rajtam van.
-Ki vagy te! Mutasd magad!-kiálltok amire a furcsa férfi tér elő a semmiből.
-Izuku Midoriya? Örök hálám hogy jól vagy. Aggódtam érted, a kis gyermekem megsebesült és nem volt aki segítsen, csak végig nézték azt, hogy mit művelsz magaddal. Milyen hősök és rendvédelmisek ezek, ha nem képesek ember életet menteni ugye?-kérdezi elém állva. Én csak felnéztem rá majd elkezdtem könnyezni, igaza van. Hazugság az egész életem. Képesség nélküli vagyok. Nem lehetek valaki, mert én csak egy nulla sötét kis senki vagyok.
-Tudom mit gondolsz. Hidd el nem te vagy a hibás az egésznek.-mondja amire lehajtom a fejem és sírni kezdek némán. Ő csak előrébb áll és át ölel. Én vissza ölelem.
-Köszönöm-nézek fel rá pár perc múlva hálásan.
-Csak öncélú szándékkal tettem a dolgot, de szívesen...-néz rám majd a mellkasomra rakja az egyik ujját.
-Mit...?-kerdezném de elkezdtem rosszul lenni, majd egy kis idő után a földre rogytam.
-Kaptál egy kis ajándékot... Szellemlovas lettél Izuku Midoriya.-néz rám komolyan amire nem értettem semmit.
-De nincs is lovam...-nyögöm ki amire a férfi felsegít és előveszi a telefonom és neki áll vele babrálni.
-Tessék, van egy kis meglepetésem.-mondja majd a kabátom zsebébe nyomja a készüléket majd itt hagy. Ekkor ismét kiesés és a saját ágyamban fekszek az ébresztőmre felkelve. Kinyomom az ébresztőt majd a nem tudom hogyan szublimálódó targyaim elfakva indulok a suliba ám amikor elhaladtam egy két sikátor mellett el kezdett fajni a fejem, és mintha egy belső hang az üzenné, hogy: Érzem meg kell ennem éhes vagyok, enni akarok... És ölni. Ekkor elszabadult bennem egy lény és hirtelen kezdett a kezem csotvázzá változni ami zöld színben kezdett el lángolni, majd egy hatalmas ordítással át alakultam egy éhes fenevaddá amire bementem a sikátorba és megtámadtam a bűnözőt és a szemébe nézve láttam az összes bűnét és cselekedetét, majd mikor véget ért az egész ő felordított majd összedölt. A közelből egy éles motorhang jött majd mikor ideért elém állt én pedig rátettem a kezem a kormányra amire az át alakult egy sokkal inkább nekem való motorrá amire ráültem és elhajtottam egy irányba. Pár óra motorozás után egy városon kívüli tisztásra értem aminek a közepén egy gyönyörű fa állt. Oda motoroztam elé ám itt éreztem, hogy valami nincs rendben.