Várod már?

16. F E J E Z E T

Én egy barackos jeges teát kértem, Máté pedig nagy meglepetésemre egy kólát, mert kiderült, hogy nem fogyaszt alkoholt. Meglepő, nagyon meglepő, hiszen a mai világban a velünk egykorúaknak az számít menőnek, ha valaki minden hétvégén az árokban kel és fekszik, illetve ha a véralkohol szintje az egekben van. Néha jó az alkohol, de nem úgy, hogy a sárga földig igyuk magunkat, és azt se tudjuk, mi merre, hány óra. A buli elején nyilván kell, hogy meglegyen a hangulat, de egy shot, vagy egy koktél után szerintem abba kell hagyni az egészet, és tovább élvezni a bulit.
-Miért nem fogyasztasz alkoholt? -tettem fel a kérdést Máténak, aki épp egy kevés kólát öntött ki a poharába, és a kérdésem hallatán elmosolyodott.-Miért, te rendszeresen fogyasztod? -nézett rám mosolyogva, és nem hittem el, hogy már megint beugrat. -Nagyon fárasztó vagy. -közöltem vele nevetve, mire ő is felnevetett, és szimbolikusan az én poharamhoz érintette az övét, majd belekortyolt. -Na és Tarlai Lea, mit lehet tudni rólad? -tette le a poharat, majd hátradőlt a székén, és várta, hogy elkezdjek beszélni. Ez nem a kedvenc részem. -Mi érdekel?- érdeklődtem afelől, mire is kíváncsi pontosan, mert nála sosem tudni. -Minden. -mosolyodott el, mire reflexből én is visszamosolyogtam, és elkezdtem mondani, amire kíváncsi. -Nagyon szeretem a történelmet, szeretek olvasni, és festeni, bár azt már rég csináltam. -válaszolok, ő pedig figyelmesen hallgat, és memorizálja a hallottakat. -Melyik a kedvenc történelmi korod, személyiséged? -kérdezett vissza érdeklődve, majd egy újabb kortyot ejtett a kólájából. Látszott rajta, hogy érdekli, amit beszélek, hiszen árgus szemekkel figyelt, itta a szavaimat, akárcsak azt a pohár kólát. -A viktoriánus kor, és a kedvenc történelmi személyiségem pedig.. -akadtam meg -pediigg...fogalmam sincs, őszintén, nem tudnék kiválasztani egyet. -vallottam be, Máté pedig egy nem gond biccentéssel elintézte a dolgot. -Miért választottad az angol szakot? -kérdezett ismét, amin egyből elmosolyodtam, hiszen ez az, amin még én sem gondolkodtam el. -Jót kérdeztél, ezen még én sem gondolkodtam. Igazából szeretem az angolt..-kezdtem a monológomba, majd rá kellett jönnöm, ennek nincs folytatása, itt a vége -és maradjunk ennyiben, szeretem az angolt, és ennyi. -Intéztem el könnyen, majd ezúttal én kortyoltam a barackos teámba, és csalódottan fedeztem fel a pohár szélére ragadt rúzsfoltot. -Semmi baj, ez normális. Az a fontos, hogy szeresd amit csinálsz, és amikor tanulod, vagy csinálod ne azt érezd, hogy eleged van belőle, és, hogy legyen már vége, hanem érdekeljen, és úgy állj hozzá, hogy ma is tanulsz valami újat -magyarázta, amire ezúttal felfigyeltem, hiszen amit mondott, teljesen megegyezett a véleményemmel, amit én is gondoltam, és az egésznek tök sok értelme volt. Na, tud ő, ha akar.
Tovább beszélgettünk, amíg elfogytak az italaink, és a pörgős zenék egyszer csak átváltoztak egy lassú romantikus számra. A szerelmespárok felálltak, a fiúk átkarolták a lányok derekát, a lányok a fiúk vállára helyezték a kezüket, és táncolni kezdtek. Mátéval rájuk néztünk, majd egymásra. -Hölgyem...- kezdte Máté, mire egyből leállítottam -Nem! -vágtam rá kapásból, és Máté ezúttal nem elmosolyodott, hanem értetlenül nézett. -De hisz még nem is mondtam el, mit szeretnék! -fakadt ki, amivel egyet kellett értenem, hiszen tényleg nem mondta el, mit szeretne, de én átláttam a szitán. Tudtam, hogy táncolni szeretne. -De én tudom, mit szeretnél. Nem fogok táncolni, nem égetem le magam -tiltakoztam továbbra is, majd már csak azt vettem észre, hogy a táncparkett közepén állunk, és Máté a derekamat fogja. Már úgyis mindegy volt, ezért én is a vállára helyeztem a kezeim, és elkezdtünk lépkedni. Nagyon kínosan éreztem magam, ezért lehajtottam a fejem, és lefelé nézve táncoltunk tovább. -Nyugi, én sem tudok táncolni, ahogy elnézem, sokan nem. - nyugtatott Máté, és valószínűleg hatottak rám a szavai, mert felnéztem. Igaz, hogy sötét volt, de a zöld szempárja csak úgy ragyogott, akár a smaragd.