Várod már?

18. F E J E Z E T

Hétfő reggel az ébresztőm rikácsoló hangja ébresztett, amit legszívesebben kinyomtam volna, de amikor megnéztem az előzményeket, láttam, hogy már ezt az előző egy órában megtettem, szóval ideje volt felkelnem az ágyamból, és elkészülődni, különben elkéstem volna.
A fürdőszobával kezdtem,  és úgy döntöttem veszek egy jó meleg zuhanyt, mivel úgy éreztem reggel, hogy erre van most igazán szükségem. Beálltam a zuhany alá, és elindítottam a jó meleg vízsugarat, és hagytam, hogy a testemre ömöljön a langyos víz. Ez olyannyira jól esett, hogy egy pár percre elszundítottam a zuhany alatt, arra ébredtem, hogy az alattam lakó szomszéd hevesen kopácsol felfelé, aztán rájöttem, hogy elárasztottam az egész lakást vízzel. Na jó, az egész lakást nem, de a fürdőszobát biztosan, aminek következtében beázott a talaj, és az alattam lévő szomszéd bánta a dolgot. Ijedtemben azt sem tudtam, mit csináljak, hiszen nemrég költöztem a lakásba, és nem volt célom, hogy azonnal kilakoltassanak, mert nem igazán tudtam volna hová menni.
Gyorsan magam köré tekertem egy törölközőt, és papucs nélkül, mezítláb rohantam le az alattam lakóhoz bocsánatot kérni. Szerintem..mindannyian jobban járunk, ha most nem fejtem ki, mit kaptam tőle, illetve milyen jelzőkkel illetett azért, mert elárasztottam a fürdőszobáját, és megijedtek a cicái. Őrültnek titulált, és sokkal békésebb volt a ház, amíg nem költöztem ide. Persze, én vagyok az őrült, nem pedig az, aki egész nap beszél 3 macskához, és azt hiszi, hogy értik amit beszél. Nyugdíjas logika.
Végül kihívtam a vízvezeték-szerelőket, akik legalább megértőek voltak, és nem ítéltek el a kora reggeli mutatványomért, és azzal nyugtattak, hogy ők már ezer meg ezer ilyet láttak, szóval semmi pánik, megoldják. Idő közben már ott tartottunk, hogy indulnom kellett volna, én pedig még mindig törölközőben és mezítláb álltam a folyosón tétlenül.

Tíz perc múlva sikeresen odaértem az egyetemre, ahová másodikként érkeztem, hiszen még tényleg korán volt, maradhattam volna még otthon segítkezni, illetve megszárítani a hajam, hiszen nem keltettem a legjobb benyomást így az első napomat csurom vizes hajjal, aminek nem ezt a sorsot szántam.
Egy fél óra várakozás után megérkezett Kata is, aki nem értette, miért vizes a hajam, és miért vagyok feszült.
-Ki lehet az a szerencsés, aki az egyetem első napjának reggelén bealszik a zuhany alatt, és elárasztja az egész fürdőszobát vízzel, aminek köszönhetően beázik az alattam lakó fürdőszobája is? -mosolygok ironikusan, mire Kata felnevet, és végigsimít a vállamon. Az ő haja közel sem úgy néz ki, mint az enyém, apró hullámokban omlik vállára, amire egy kevés hajlakkot fújt, hogy tartósítsa azt. Én akár egy doboz hajlakkot is fújhatnék a hajamra, tíz perc múlva úgyis kiegyenesedne, hiszen egyenes, mint a szög. Általában a sminkeléssel is ez a helyzet, ha nyár van, tíz perc múlva leolvad az egész, ha tél, akkor pedig a sálam miatt jön le, fogalmam sincs, hogy miért van ez. Ha pedig nem veszek sálat, akkor másnapra olyan torokfájást kapok, amiből ki nem gyógyulok soha.

Az egyetemi előadóba beérve Kata mellett foglaltam helyet, az első előadásunk a bemutatkozásról szólt, a docens elmondta, ki ő, és milyen órán fogunk vele találkozni, viszont nem kérte, hogy mi is mutatkozzunk be, hiszen elmondása szerint úgysem fogja megjegyezni, hiszen naponta több ezer diáknak tart órát, pont ezért nem kötelező a részvétel az órákon, és emiatt nem fognak kivágni a vizsgákról, mert úgysem jegyzik meg, ki jár be, ki nem. A kötelező részvétel csak a szemináriumi órákra jellemző, ott viszont csak három alkalommal hiányozhatunk, ennél több alkalom esetén automatikusan megbuktatnak.
Miután túl voltunk az első egyetemi napon, gyorsan elköszöntem Katától, és hazasiettem, hogy megnézzem,  mi a helyzet a lakásomban, mire jutottak a szerelők. Szerencsére megoldották a problémát, és nem született sok kár a lakásomban, csak a törölközők lettek vizesek, és a szennyeskosaram ázott be, ami nem para, legalább nem kell már mosnom. Haha. Bár ilyen vicces lenne.