Nem értem a világot

Nem kell mindenkinek megváltani a világot

Néhány éve olvastam egy cikket arról, hogy nem kell mindenkinek megváltani a világot. Nem az az élet értelme, hogy valami maradandót alkoss és fennmaradjon a neved, hogy a családod és a gyerekeid, vagy akár az unokáid is büszkék legyenek rád.

Az első gondolatom az volt, hogy aki ezt a cikket írta, az nem normális. Mert szerintem pont ez az élet értelme. Mindig is az vitte előre a világot, hogy az emberek valami jobbat akartak. Jobban akartak élni, jobb helyen, kényelmesebben, szebb környezetben, nagyobb biztonságban... stb. Hogy mondhat valaki olyat, hogy ez nem számít?!

Engem mindig is az vitt előre, hogy jobb és szebb hellyé tegyem a világot. Aztán a kiégés legmélyebb szintjei felé közeledve egyszer csak eszembe jutott ez a cikk, és ahogy gondolkodtam ezen a kérdésen, azt hiszem megértettem. Egy ember nem tehet csodákat. Én hiába küzdök valami szebb és jobb dologért, ha azt az emberek nem értékelik, vagy ami valószínűbb, hogy észre sem veszik. Miért nekem kellene megváltoztatni a világot? Nem az én dolgom. 20 évig ezért küzdöttem hasztalanul. Talán feladásnak tűnik, talán racionális döntésnek. Én megtettem a magamét a világért, most már ideje a saját életemet előtérbe helyezni.

Hiszen, ha a saját főnökeim nem képesek elismerni azt az emberfeletti erőfeszítést, amit véghez vittem, akkor mit is várhatnék a világtól? Amikor eljöttem, a feladataimat 3 új emberre és további, már meglévő 4 kollégára osztották le. Ebből tudom, hogy nem bennem volt a hiba, egyszerűen tényleg nem fogták fel, hogy 3-4 projekten 3-4 ember helyett dolgozom. Persze, azóta megértették. Én is megértettem, hogy néha jobb kettőt hátra lépni, mint folyamatosan megpróbálni bizonyítani egy cégvezetésnek, aki nagy valószínűséggel a nevedet sem tudja, de teljesen magától értetődőnek veszi, hogy mindent megteszel azért, akár a saját károdon is, hogy teljesítsd az ő célkitűzéseiket. Miközben a Te célod, hogy több évnyi idegőrlő, megfeszített tempójú munka után megkapd a beígért és szerződésbe belefoglalt bónuszt, senkit sem érdekel. És levonod a szomorú következtetést, hogy nem számítasz. Csak egy vagy a sok idióta közül, aki még hisz egy szebb és jobb világban.