Nem értem a világot

Férfi-nő evolúciós elmélet

Az én környezetemben a férfiak 99,9%-a egyszerűen képtelen lenne életben maradni a nők nélkül. Néha nem is értem, hogyan lehetnek még férfiak a Földön. Amit nem adunk a kezükbe, azt nem találják meg, ha nem tálaljuk eléjük az ételt, éhen halnak, ha nem adunk nekik minden részletre kiterjedő utasításokat, akkor egyszerűen nem boldogulnak. Képtelenek rendet tartani maguk körül, leszedni az asztalt vagy betolni a széket a helyére étkezések után. Kiszolgáltatják magukat és ezt természetesnek veszik.

Ha a természet törvényeit vesszük alapul, akkor tulajdonképpen már nem is kellene pasiknak létezni a Földön. De mégis itt vannak és azt hiszem, hogy rájöttem miért. Megalkottam a saját evolúciós elméletemet.

Hajdanán a Földön matriarhális társadalom volt, azaz nőközpontú. Aztán a nők ráuntak arra, hogy mindent ők csinálnak, a férfiak pedig csak vannak és lassan teljesen ellustulnak a semmittevéstől, ha pedig semmire sem jók, akkor bizony előbb vagy utóbb ki fognak halni. De ezt ugyebár a nők nem engedhették meg, mert a férfiak sajnos kellenek a gyermeknemzéshez. Viszont körülbelül ennyi az, amire használhatók. Így a nők elkezdtek gondolkodni, hogy mit is lehetne rábízni a férfiakra, hogy azok fontosnak érezzék magukat. Aztán jött a megoldás! Rájuk kell bízni a nőket! Eljátszuk, hogy mi gyenge nők védelemre szorulunk és majd a nagy, erős férfiak megvédenek minket és gondoskodnak rólunk, elmennek majd vadászni, halászni és gyűjtögetni és végre tényleg valami hasznukat vehetjük. Csak hát, a pasikra soha, semmit nem lehet rábízni és ezt újfent be is bizonyították, amikor a szerencsétlenje rájött arra, hogy azzal a dárdával nem csak mammutot lehet ölni, hanem embert is. Meg hát ugyebár, meg kell mutatni az asszonynak, hogy az ő férje a legnagyobb és a legerőssebb, így a pasik elkezdték szépen egymást ölni. El is szórakoztak így évezredekig, miközben az asszonyok szépen élték világukat, gondoskodtak a családról, nevelték a gyerekeket. Mert ugye azt senki sem hiszi, hogy a nagy erős férfi hazaszaladt a csatából fát vágni télire, meg halászni, vadászni, gyűjtögetni, meg szántani, hogy étel kerüljön az asztalra. Ezalatt a sok-sok évezred alatt az asszonyok beleszoktak a láthatatlan szerepbe és valahol sokan el is felejtették, hogy mi is volt az eredeti cél. Aztán eljött a II. világháború, ami már nagyon sokaknál kihúzta a gyufát és a nők megelégelve a férfiak hülyeségeit lassan újra életre keltek és elkezdték visszavenni egykori hatalmukat. Ma már nők vezetnek országokat, hatalmas vállalatokat és egyre többen döntenek úgy, hogy nem játsszák tovább a gyámoltalan nő szerepét. Mert megunták a férfiak több évezredes töketlenkedését, akik ennyi idő alatt sem voltak képesek bebizonyítani, hogy jók lehetnek valami másra is a gyermeknemzésen kívül.

Valahol ezt mi, nők is elrontottuk és gyakorlatilag saját magunkat szivattuk meg. Hiszen a sok-sok évezred alatt magunkra vállaltuk a házimunkát és a gyermeknevelést, ami még mindig a mi feladatunk, ugyanakkor pedig a sarkunkra álltunk és munkát vállaltunk, ahol szintén helyt kell állnunk, hogy megmutassuk a férfiaknak, hogyan is kell ezt rendesen csinálni. Így gyakolatilag két ember helyett dolgozunk. Nemrég olvastam egy vitát ezzel kapcsolatban, amely szerint a nők többsége cselédnek érzi magát otthon. Munkahelyünk van, dolgozunk, amikor hazamegyünk, akkor pedig kiszolgáljuk a családot és a férfiakat. De azzal, hogy kiszolgáljuk őket, egyrészt ezt a példát mutatjuk a lányainknak is, akik majd később ezt tekintik természetesnek, így ők is kiszolgáják az övéiket, ugyanakkor a fiúk is azt tekintik természetesnek, hogy a nő kiszolgálja őket, ami miatt visszasüllyednek a semmittevésbe és lassan annyira ellustulnak, hogy előbb vagy utóbb tényleg ki fognak halni. Szóval visszatértünk oda, ahonnan kiindultunk.

El kellene kezdeni végre önállóságra nevelni a fiainkat, hogy később önálló férfiként megállhassák a helyüket a nagyvilágban és ne egy nőtől várják majd el a boldogulásukat. Ha öntudatosabb fiúkat nevelünk, azzal lányaink válláról is levesszük a család fenntartásának és ellátásának kettős terhét.

Tisztelet a kivételnek! Annak a 0,1%-nyi férfinak, aki állandó jelleggel részt vesz a házimunkában és a gyermeknevelésben, a nőt pedig nem magától értetődő kiszolgáló személyzetnek tekinti!