Nem értem a világot

Visszatérés

Újra itt vagyok. 4 és fél év kihagyás után végre, újra van időm magamra. Hihetetlen változás, amelyet hosszú töprengés előzött meg.

Volt egy nagyon jó munkám. Szerettem a projektet is, a kollégákat is, klassz volt a csapat, de mint minden projektnek előbb-utóbb vége lesz. Jött a következő, meg a következő, volt, amikor egyszerre 4 ment párhuzamosan. Én pedig, hogy megfeleljek az elvárásoknak, napi 10-12 órákat dolgoztam, plusz 3-4 órát ingáztam. Éveken át nem volt szabadság, hétvége, sokszor még éjszakai alvás sem, hogy mindig minden időre készen legyen. Aztán eljött a pillanat, amikor befejeződött az első projekt, amit elég szép haszonnal zártunk és megkaptuk a beígért bónuszt. Majd pár hónap múlva lezárult a második projekt, de nem jött semmi információ a bónuszról. Mindenki szépen, csendben hallgatott, amikor rákérdeztem, jött a süketelés, hülyébbnél hülyébb kifogások, hogy miért nem kapok bónuszt. Három évig dolgoztam érte, mindent háttérbe szorítva és a végén pofára estem. Először nyugtatott a tudat, hogy senki sem kapott a csapatból, de hát, beszélgettünk egymással és előbb-utóbb mindig voltak elszólások, amiből szépen, lassan körvonalazódott, hogy bizony csak én nem kaptam. Amikor rákérdeztem, mindig jött a hárítás. Aztán egyszer egy véletlen folytán rájöttem! Hivatalosan mindenki csak egy projekten dolgozhatott. Egész egyszerűen nem voltam beírva a többi projekthez. Ha nagyon ragaszkodunk a szabályzathoz, ezt még meg is értettem volna. De emberileg nem tudtam túllépni a dolgon, hiszen mindenki pontosan tudta a cégnél, hogy nem csak egy, hanem volt olyan időszak, amikor négy projekten dolgoztam egyszerre.

Szóval kénytelen, kelletlen, de be kellett látnom,hogy nagyon csúnyán át lettem verve. Én, hülye, szívem-lelkem beletettem a munkába, a saját életem, családom kárára és a végén gyakorlatilag elküldtek melegebb éghajlatra. Felmondtam, így most újra van időm a saját kis életemre. Úgy döntöttem, hogy fél évig ez lesz az elsődleges szempont. Élvezem, hogy ráérek végre olyan dolgokra, amik évekig a majd egyszer listán voltak. Így eljött az a pillanat is, hogy újra van időm írni, hát itt vagyok. Bár az elmúlt években sok minden történt, ami formálta a világot, az embereket, így valószínűleg én és a gondolataim is sokat változtunk.