Nem értem a világot

Csóró milliomosok

Mit csinálunk rosszul?

Párommal való beszélgetések során sokszor feljön közöttünk ez a kérdés. Mert valamit nagyon rosszul csinálunk, az biztos. Ugyanis szinte minden hónap végén azzal kell szembesülnünk, hogy megint lenullázódott a bankszámlánk, megint nem tudtunk félretenni. Pedig nagyon igyekszünk. Mindez a nagy magyar valóságban talán mindennapos eset lenne, de a mi esetünkben értetlenül állunk a dolog előtt.

Az átlaghoz képest hihetetlenül jól keresünk. Ketten együtt hazahozzuk minden hónapban az egymilliót. Persze ebből rögtön 300 ezer elmegy arra, hogy dolgozni járunk. Az én munkahelyem 115 km-re van, kicsi páromé közelebb van ugyan, de ő meg állandóan ügyfelekhez és alapanyagért mászkál. Így mindketten sok ezer kilométert teszünk meg havonta azért, hogy dolgozzunk és pénzt keressünk.

Havi átlagban 200 ezer elmegy a számlákra. Ott van ugye a házra és a műhelyre a víz, csatorna, villany, gáz, internet, szemétdíj, a kommunális adó, a biztosítás, az autókra a kötelező, a casco, a súlyadó, a cég után az iparűzési adó, a kamarai díj és a KATA. Lehet azt mondani, hogy a biztosítás és a casco, sőt talán még az autó is luxusnak számít, de ha ez az egy módja van annak, hogy dolgozni járj, akkor nem luxus, hanem mindennapos szükséglet. Valahol pedig lakni kell, így az ingatlanbiztosításra sem luxuskiadásként tekintünk. Ha, bármi baj van, akkor kell, hogy legyen valami védelem a hátunk mögött, amiből szükség esetén újrakezdhetjük.

Szóval dolgozni járunk, kifizetjük a számlákat és már elfogyott a fele. Aztán van az úgy, hogy enni is kell. Van két telhetetlen gyerekünk is. Sokszor ámulva nézzük, hogy mennyi ételt képesek magukba tömni. Amikor ebédnél már negyedszer tolják a lábashoz a tányért, hogy szedjenek, általában megfordul a fejünkben, hogy hogy a fenébe fér beléjük ennyi? A mennyiségtől eltekintve, ezen a téren sem érezzük úgy, hogy luxuskiadásaink lennének. Nem kaviár és homár szokott az asztalon lenni, hanem sokkal inkább borsófőzelék és gyümölcsleves, persze utóbbi csakis a saját kertből származó gyümölcsből. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor vettem fagyasztott gyümölcsöt életemben. Sőt, húst sem nagyon eszünk. Nem azért mert nem futja, nem is azért mert vegák vagyunk, egyszerűen csak inkább zöldség és gyümölcsevők vagyunk. Ebédet is mindig itthonról viszek, hogy ne kelljen ételfutártól rendelni. Így jóval olcsóbb, de az is tény, hogy ennek az a hátránya, hogy 3-4 napig általában ugyanazt eszem. De ettől függetlenül a vásárlások alkalmával is otthagyunk a boltokban havi 200-250 ezret.

Aztán ott van még az iskola és az óvoda. Mivel mi "jól" keresünk, így nekünk fizetni kell az étkezésért az iskolában és az óvodában is. A nagyobbik csak ebédet kap, neki tízórait és uzsonnát mindig rakunk be, a kisebb viszont háromszori étkezést kap. Így kettejüknek egy hónapban 20 ezerből "megússzuk" a menzát. Ezen felül minden hónapban van valami extra kiadás. Színház, kirándulás, mikuláscsomag, karácsonyi ajándék a nevelőknek, pedagógus nap, év végi ajándék, csoportpénz, osztálypénz, fényképezés, talpvizsgálat, suli diszkó, alapítványi bál, mikulásbál, akármilyen bál... stb. Persze ezeken a bálokon a gyerekeknek kötelező fellépni, ha meg már az ember elviszi a gyereket a fellépésre, azért meg is nézni, hogy mit alkot a gyermek, de ehhez ugyebár meg kell venni a belépőt, meg a büfében is illik valamit venni, mert hát az iskolai és óvodai alapítvány gyarapítására lesz, meg egyébként is, ha nem veszel semmit, akkor megszólnak. Kis faluban így szokás ezt. Ugyanez a helyzet az adventi, húsvéti, mittudoménmi vásárokkal kapcsolatban is, amikor illik valami biszbaszt venni, hogy támogasd az alapítványt, mert az óvoda és az iskola ebből tud fejlődni. Vagy ha pontosabb akarok lenni, akkor inkább ebből tud stagnálni. Aztán ott vannak a külön felhívások, hogy támogasd légy szíves az alapítványt, mert új konyhai eszközöket, szőnyeget, függönyt, játékot, akármit szeretnének vásárolni és a szülők hozzájárulásai nélkül sajnos ez lehetetlen. Végül, de nem utolsó sorban az elmaradhatatlan papírzsepi, fogkrém, wc-papír, folyékony szappan, szalvéta csomag, mert ugyebár erre sem futja az ovinak és az iskolának. Szóval, mindezekre átlagban havi 50 ezret ott hagyunk az iskolában és az óvodában is.