Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry

3 fejezet

Péntek:
Reggel gyorsabban öltöztem mint amúgy szoktam, mivel tudtam, hogy Félix kint vár és nem akartam megváratni.
- Szia - köszöntem neki miközben bezártam az ajtót.
- Szia, hogy vagy? - kérdezte.
- Remekül - és elindultunk.

A metróra már automatikusan úgy szálltunk fel, hogy Félix a derekamra fonta a kezét, minden erőmmel azon voltam, hogy nem mosolyogjak, hát én tényleg próbálkoztam. Azt az érzést amit tegnap még utáltam, mára rájöttem, hogy imádom, mert ez az érzés azt jelenti, hogy vele vagyok.

Természetesen hamar észre vettem a mi csapatunkat mert, nem kicsit voltunk hangosak. Oda rohantam Ricsihez és megöleltem, de úgyhogy alig bírta megtartani az egyensúlyát, lepacsiztam Nikoval, és a lányokat egy sokkal finomabb és gyengébb öleléssel köszöntöttem. Öhh, hogy is volt az Maya, hogy nem akarsz hozzájuk nagyon vonzodni. Elkezdtünk sztorizgatni, olyan érzés volt mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig Ricsit és Nikot is csak egy éve ismerem. Megbeszéltük, hogy minden reggel kábé ilyen időben talákozunk és úgy még marad órák előtt időnk beszélgetni.
- Hallod Maya - kezdte Ricsi - megvan, hogy tegnap úgy belém ütöttél, hogy bazki belilult az oldalam - felhúzta a pólóját és megmutatta, hát öhh tényleg belilult az oldala.
- Ihhh, bocsi eskü nem ez volt a célom - mondtam.
- Tudom - nyomot egy puszit a homlokomra és félre fordította a fejét mert Niki ordítozott neki valamit.
- Amúgy, ti együtt vagytok? - kérdezte Dalma.
- Micsoda?! - kérdeztük Ricsivel egyszerre. Mondjuk Ricsi ezt szerintem azért mondta mert nem értette mit pofázik neki Niki.
- Mármint, hogy ti jártok, tudod mint barátnő meg barát - vakargatta a tarkóját Dalma, szegény eléggé kellemetlen helyzetbe hozztuk.
- Ja nem Ricsi csak a legjobb barátom, de nem, olyan szinten soha nem lennék vele - mondtam, majd megnéztem, hogy mi a bánatért ordítozik Ricsi Nikivel.
- Én?! Szerinted erről én tehetek - mutatott magára Ricsi.
- Ki más? Te vagy egyedül ekkora hülye - felelte Niki miközben csípőre tette a kezét és úgy vitatkozott tovább. Egy ideig még csak ordítoztak, aztán elkezdték lökdödsni egymást.
- Valaki jön segíteni, szét kéne szedni őket - fordult segítség kérően a többiekhez. Félix feltette a kezét és elindultunk, mielőtt az a kettő megöli egymást.
- Hééé, nyugi - csitítotam őket, erre nem nagyon figyeltek oda úgyhogy tovább próbálkoztam, fütyültem egyet ez sem segített, utosló lehetőség ként arra vettemedtem amihez a legjobban értek, ordítottam - ISPÁN RICHÁRD ÉS ISPÁN NIKOLETT AZONNAL HAGYJÁTOK EZT ABBA - ordítottam és megfagyott a levegő, Ricsiék pedig megmerevedtek.
- Na, van még hangja a bukott angyalnak - nevetett kínosan Niki és beletúrt a hajába. Utálom amikor ezen a néven szólít - Tudod mindig azt mondtam angyal kinézeted de démoni hangod van.
- Hm, nem tudom, úgy emlékszem volt, hogy hasznát vetted a "démoni" hangomnak - mondtam miközben idézőjeleket rajzoltam a levegőbe, szemforgatva.
- Úgy mondod mintha én soha nem segítettem volna neked, ki kísérgetett téged mindenhová mintha egy 5 éves lennék, csak, hogy ne legyen bajod? - tette fel a kérdést magának - Ja, igen tudom én.
- Ne szállj el magadtól, amíg nincsenek szárnyaid, a végén még lezuhansz - vágtam rá frappánsan, láttam, hogy Ricsi alig bírta vissza tartani a röhögését.
- Najó, majd akkor beszélj amikor nem úgy fogsz kinézni mint egy... - nem tudta befejezni mert Ricsi közbe vágot.
- Elég, Pindúr menjünk innen hagyjuk békén a Sátánt - közölte Ricsi és arréb húzott.
- Pedig leüthettem volna - mondtam durcásan, és keresztbe fontam a kezem magam előtt.
- Tudom Maya, de ezt azért nem hagyhatom mégis csak a testvérem.
- Azért szürreális, hogy Mayát Pindúrnak hívod, a testvéred meg Sátánnak - húzta fel a szemöldökét Félix.
- Ez van utálom őt.

Az épületbe belépve kaptunk egy sor üvöltést Árvayitól, amint tudtunk felrohantunk a termünkbe. Fogalmam se volt milyen óránk lesz, hamar megtaláltuk a termünket mindenki ordított, iszonyat hangzavar jött tőlünk.
- Reggelt - köszöntem a többieknek.
Megnéztem, hogy mivel kezdünk és erre nem voltam lelkileg felkészülve... tesivel kezdünk. Ki a bánta rak péntek első órába tesit?! Rápillantottam a csuklómra és realizáltam, hogy megint Félixtől kell csornom hajgumit.
- Félix - léptem oda hozzá a lehető legkedvesebben - Adsz egy hajgumit? - pislogtam rá ártatlanul. Mire a kezembe nyomot egyet
- Kösziiiiiii.
Becsöngettek, elindultunk lefelé a tesi terembe, a lányok és a fiúk nincsenek bontva, úgyhogy a srácokkal leszünk.