Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry

11 fejezte

Szerda:
- Sziaaaaaaa - öleltem át Félixet, ő pedig megcsókolt amit viszonoztam is neki.
- Reggelt Milady - borzolta össze a hajam.
- Hé, hülye - hallottam Luka hangját a garázsból - Segítesz?
- Jövők - ordítottam és berohantam Lukához.

- Miben segíthetek? - kérdeztem Lukától, bár igazából csak a lábait láttam mivel éppen az autó alatt feküdt és bütykölte a kocsit.
- Ha szólok elinditanád a kocsit?
- Igen - beültem a kormány mögé és amikor Luka szólt akkor elindítottam.
- Szuper, működik - mászott ki alóla - Köszi Hülye, ha akarjátok elviszlek titeket, már így is elkések a munkából - legyintett, és beültünk hátulra Félixxel.

Így viszont túl hamar lent voltunk az iskolánál ezért már 6:45kor ott álltunk teljesen egyedül.
- Szerintem még az iskola sincs nyitva. Még a nulladik órák se kezdődtek el - mondta Félix.
- Ja a tanárok is csak most fognak érkezni - mondtam, majd szétfagytam olyan hideg volt - Milyen nap van? - kérdeztem.
- Szerda.
- Nem úgy, hanyadika?
- 4. - nézte meg a telefonján Félix.
- Jó de milyen hónap - kérdeztem mert csodálkoztam volna ha novemberben ilyen hideg van. Hát gratulálok Maya nagyon nem november van.
- December - mondta Félix mosolyogva.
- December?! Már?? - néztem rá tátott szájjal.
- Bizony, csak nem fázol? - kérdezte szórakozottan. Ja ő nem fázott mert rajta téli kabát volt rajtam meg csak egy szél dzseki. Nem ártana néha tudni milyen hónap van.
- Áh dehogy, már nem érzem a kezemet, de nem annyira nem fázok - mondtam majd a kezemre néztem amikor már szinte lila színűek voltak.
- Gyere - vette ki a kezét a zsebéből és felmelegítette az enyémet.
- Köszi. Legalább mostmár a kezem nem fázik - nevettem el magam. Az utca sarkán befordult egy ismerős alak, Szatmári, a kémia tanárunk fordult be az utca srakon.
- Megmenekültünk - nevetett Félix.
- Tanárnő - intettem neki.
- Hát ti mit kerestek itt ilyen korán? - nézett az órájára, hogy nem-e késett.
- Kicsit elnéztük az időt, bemehetünk a termünkbe mert má szét fagytunk - mutattam fel a kezem a tanárnőnek.
- Gyertek persze, a végén még megfáztok. Az kellene csak nekem - és sikeresen bejutottunk a terembe ahol meleg volt.

- Luka komolyan úgy hív, hogy Hülye? - nevette el magát Félix a teremben. Miközben teát ivott, hmm tényleg nem ártana néha nézni a naptárat. Én csak vizet hoztam.
- Aha, ez a becsnevem amióta egyszer megbuktam fizikából - vontam meg a vállam.
- Micsoda?! - köhögött Félix, azt hiszem félre nyelte a teát.
- Megbuktam fizikából - mondtam ismét, miközben az arcán fürkésztem, és azon gondolkodottam, hogy vajon most megfog fulladni a barátom - Jól vagy?
- Igen - köhögött, és megint bele ivott a teába - Tehát akkor te most 15 éves vagy?
- Nem átmentem a pót vizsgán, plusz egy 20 000-es - néztem rá az órámra, hogy még mennyi idő mire Ricsiék megérkeznek.
- Lefizeted a vizsga tanárod? - nyelt ismét félre Félix, és megint elkezdett köhögni. Úgy gondoltam jobb, hogyha elveszem tőle az üvegét.
- Nem én Luka, legalább is nekem ezt mondta. Azért remélem szórakozott - motyogtam.
- Tehát megbuktál fizikából. Mit kell még tudni rólad - mondta én pedig felálltam, oda sétáltam hozzá és beültem az ölébe.
- Hmm, nézük. Tudok gitározni - fordultam felé - Utálom a gyerekeket - folytattam, mire Félix elmosolyodott.
- Nekem nem úgy tűnik, Alízt nagyon is szereted - nyomott egy puszit az arcomra.
- Igen de Alíz más ő nem olyan... Hiszti - gondolkodtam - Ő valahogy más, olyan mint én kicsi ként.
- Ilyen voltál gyerek ként? - nevetett Félix.
- Nem, én bicskával jártam alsóban - töprengett, Félix pedig mosolyogva rázta a fejét - De amúgy igen. Alíz az egyetlen gyerek akit szeretek, ő olyan tisztelet tudó és egy kis gengszter.
- Nem hiába, hiszen én neveltem - mutatott magára elégedetten - Van még valami?
- Nem szeretem a szilvesztert.
- Olyan dolog van amit szeretsz? - forgatta a szemét - Amúgy mi bajod a szilveszterrel?
- 8-ban az egyik osztálytársam csúnyán leitatott és napokig rosszul voltam - már attól is kirázott a hideg ha csak vissza gondolok rá - Plusz egy kis házban, egy rakás ember. Köztük perverz fiúk és részeg lányok, akik nincsenek az eszüknél (az előbbi sosincsen). Hatalmas zaj. Én pedig minden szartól félek és bepánikolok - vontam meg a vállam.
- Van benne valami. Miért csak olyan sztoriaid vannak amikben vagy egy beteg lány vagy egy beteg fiú szerepel? - vonta fel a szemöldökét.
- Mert jó dolgok csak akkor történtem velem, ha Nikivel vagy Ricsivel voltam. De Niki seggfej ezért róla nem beszélünk. És ott ahol régen Niki volt ott Ricsi is - tártam szét a karom - Rólad mit kell tudni?
- Azon kívül, hogy illedelmes vagyok. Gitározok, van motor jogsim, tudok rajzolni. Nincsen őrült exem, viszont van egy seggfej apám? - kérdezte, nekem pedig tátva maradt a szám, egyedül azt tudtam, hogy tud rajzolni (ráadásul kibaszot jól), meg nyilván, hogy egy gentelman - Ja és egészen felső tagozatban azt hitték, hogy meleg vagyok - mondta én pedig felnevettem.
- Micsoda, miért?
- Ha nem ismernél és azt mondanám neked, hogy egy hosszú hajú fiú vagyok, akinek a hobbija a rajzolás és emellett még szeretek színes ruhákat hordani. Akkor nem az lenne az első reakciód, hogy ez a srác buzi??? - nézett a szemembe, majd egyszerre nevetük el magunkat.
- Őszintén, de - töröltem meg a szemem.
- Na láttod - ütögette meg a hátam.
Ricsiék hangját hallottuk az ajtó előtt.
- Bejöhetünk? - kopogot, inkább dörömbölt az ajtón.
- Miért nem jöhetnétek be? - kiálltottam ki.
- Nem tudtuk mit csináltok - lépett be röhögve Niko a terembe
- Mit csinálnánk??
- Ketten egy tanteremben, tanár nékül és bezárt ajtóval. Gyakorlatilag bármit - röhögött fel Kitty is és lepacsizott Nikoval.
- Na jó, hülyék vagytok - ráztam a fejem, és megöleltem Dalmát és Mynát. Kisebb gondolkozás után azért Kitty és Niko is kapott egy-egy pacsit.
- És én - tette a szívére a kezét Ricsi.
- Nem mert te hülye vagy - léptem oda Félixhez és azért őt is megöleltem, nehogy szeretett hiánya legyen (vagy inkább nekem ne legyen szeretett hiányom) - Ez most komoly mi van benne ami bennem nincs - mutatott magára Ricsi.
- Tudsz gitározni? - kérdeztem.
- Verhetetlen vagy tollasban? - kérdezte Kitty.
- Illedelmes vagy? - tette fel a kérdést Dalma.
- Fantasztikus tudsz rajzolni? - szállt be Myna is.
- Hasonlítasz egy melegre? - ordított Niko, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Köszi - vigyorgott Félix - Én megmondtam - súgta a fülembe.
- Bármikor - kacsintott Niko
- Hé kikérem magamnak, én nagyon illedelmes vagyok - mondta Ricsi majd mindannyian kiröhögtük.
- Bármikor hoztad a táskáját? - mutatott rám Félix.
- Neeeem, de az enyém is rohadt nehéz - magyarázkodott.
- És megmagyaráza - fogtam a fejem.
- Valaha előre engedtél egy lányt az ajtónál? - vonta fől a szemöldökét Dalma, keresztbe font kézzel.
- Igen, illetve liftnél már igen - mutatta fel a mutató ujját.
- Igen, miután Niki tarkó baszott azért mert rohantál be az ajtón, és ránk csaptad az ajtót. Az mekkora volt - forgattam a szemem. Szegény Ricsi, ennyit erről. De legalább nem hasonlít egy meleghez.
- Jó. Nyertetek, Félix a nagy király én pedig egy senki vagyok - mondtam, majd sírást tettetve hátat fordított nekünk.
- Ahh, jóvan téged is szeretlek - öleltem meg.
- Úgye tudod, hogy csak azért hisztiztem, hogy megölelj - hajolt le hozzám és a fülembe súgta. A következő pillanatban gondolt egyet és felemelte és már vitt is engem ki a folyosóra.
- Hülye, átvertél - ütögettem a hátát, de nem igen hatotta meg, csak sétált velem a folyosón. Úgy cipelt a vállán mintha egy zsák krumpli lennék.
Akárhányszor néztem fel a többi diák vagy hülyén nézett ránk, vagy fennhangon röhögtek.
- Ispán, megkérdezhetném, hogy hová siet ilyen nagyon Mayával? - hallottam Váradi hangját. Eltudtam képzelni az értelmetlen fejét.
- Nem akart reggel megölelni, ezért úgy döntöttem, hogy megbüntettem - mondta Ricsi úgy mintha ez egy teljesen normális dolog lenne.
- Igen? Még is, hogyan ledobja az iskola tetejéről - mondta Váradi.
- Hmm, nem is olyan rossz ötlet. De nem úgy gondoltam, hogy átviszem Danihoz - mondta Ricsi, én pedig felvontam a szemöldököm, ez miért büntetés?
- Ez miért büntetés? - gondolkodott hasonlóan Váradi is.
- Mert megkérem Danit, hogy tartsa ott becsöngőig. Egyrészt ma ők fizikával kezdenek, másrészt pedig Maya rohanhat a folyosó másik végéből kémiára - mondta ördögi tervét, amint meghallottam, hogy fizikával kezdenek elmebeteg mondjára kezdtem el verni Ricsi hátát.
- Inkább dobjál le a tetőről, nem akarom ma látni Fejért. Ma nincs vele órank - hisztiztem.
- Tudod mit vigyed - mondta a tanár úr, nekem pedig lehervadt a mosoly az arcomról.
- Ne, ne könyörgöm. Tanár úr, a kedvence vagyok, azzal, hogy oda enged a hiénák közé enged. Nem akarja, hogy meghaljak - ordítoztam a tanár úrnak akit már elhagytunk így Ricsi háta mögött integetett.
- Dögöljél meg - hisztiztem.
- Vigyázat agresszív kerti törpével vagyok - mondta Ricsi ahogy belépett a 11.-esek termébe, természetesen Ricsi ott is népszerű volt így hatalmas taps és füty áradat fogadta. Azzal fogta és beledobott (szó szerint) Dani ölébe.
- Mit kezdjek vele - nézett rám.
- Csak fogjad, becsöngőkor enged ki - legyintett Ricsi és ott hagyott.
- Szia Maya - köszönt kedves Lisa.
- Hello - intettem vissza.
- Mit tettél? - érdeklődött.
- Nem akartam megölelni reggel - forgattam a szemem. Majd Lisa felnevetett.
- Úgye tudod, hogy fizikával kezdünk - nézett le hozzám Dani.
- Igen - duzzogtam az ölében.
Becsöngettek már rohantam volna, de Dani még ott tartot.
- Ne már maradj még látni akarom, hogy mit balhéztok, taníts mester - mondta nekem röhögve.
- Nem úgy volt, hogy te vagy a Mester - vontam fel a szemöldököm, de Dani csak legyintett - Jó maradhatok.
- Egyenesen áll, elcsöndesedik - rontott be Fejér, majd lehervadt a mosoly az arcáról (amúgy nem is mosolygott erre most mit mondjak) - Fehérváry mit csinál itt. Nem akartam ma látni a fejét - mondta miközben a fejét fogta és legyintett a heteseknek, hogy leülhetnek.
- Jó napot - integettem mosolyogva.
- Fehérváry és Juhász egy teremben. Én ezt nem fogom túl élni. A kettő fizikai zseni egymásra talált, ráadásul az egyikkel nincs is ma órám!!! - felelte kissé ingerülten Fejér.
- Nemár tanár úr, nem hiányoztam? - kérdeztem legörbűlö szájjal.
- Fehérváry csak hadjon békén.
- Ha nem haragudna meg akkor éppen indulni készültem - mondtam miközben megálltam előtte.
- Lekötelez - rázta meg a fejét.
- Viszlát - tártam szét a karomat és közelebb léptem hozzá, ő pedig automatikusan hátrált.
- Csak húzzon már innen. És számítson egy szaktanárira - dobantott egyet idegesen a lábával.
Rohantam kémiára, az egyetlen szerencsés dolog, hogy Illés tanárnő nem szigorú ezért nem haragudott meg, meg mindent rá fogta Ricsire.

Következő óránk Váradival volt, kedvenc tantárgyam, a kedvenc tanárommal. Mindenből stabil hármas az átlagom (nem szeretek tanulni, ez van) kivéve, irodalomból és nyelvtanból mert abból dicséretes ötös vagyok. Ja meg fizikából, mert abból meg szép kerek egyes, de ez részlet kérdése. Én csak is azt tanulom meg ami érdekel ezért vagyok hármas.
Viszont most haragudtam a tanár úra, hagyta, hogy találkozak Fejérrel.
- Rendben, akkor most mindenki elővesz egy lapot - lépett be a terembe, az amúgy egyik legfiatalabb, mégis egyik legszigorúbb tanár.
- Miért? - kérdezte Ádám - Nem mondta, hogy doga lesz.
- Igen én sem akartam javítani, viszont a ti hangotokat még az emeleten is lehet hallani - mutatott körbe a terembe.
Mindenki jogosnak találta a kijelentést, ezért szenvedve elő vettünk egy lapot.
- Rendben, mindenki kinyitja a tankönyvet a 68 oldalon és elkezdi Radnóti versét elemezni - mondta majd elhelyezkedett a szokásos helyén és figyelt minket.
Úgy döntöttem, hogy megbosszulom azt, hogy Váradi simán feláldozott, ezért nem írtam semmit, csak néztem, hogy Ricsi mint csinál. Váradi rögtön kiszúrta, hogy nem írok semmit ezért oda jött.
- Maya? Van bármi próbléma? Miért nem írod, hiszen te ezt a kis ujjadból kirázod - guggolt le a padom mellé.
- Haragszom - fordultam felé, keresztbe font karokkal.
- Mégis mire?
- Magára, nem mentett meg Fejér elől - feleltem durcásan.
- Szórakoztam - mosolygott rám.
- Kaptam egy szaktanárit - vontam fel a szemöldököm.
- Na elintézem, hogy ne kapd meg. De akkor megírod a dogát, legalább egy ötös legyen benne - állt föl és mivel úgy látom nagyon vicces kedvében van, még egy taslit is kaptam tőle.

Iskola után elmentünk Alízért az óviba.
- Ez lesz az új délutáni programunk? - kérdeztem az óvoda előtt.
- Aha, ha apám még erre sem képes - forgatta a szemét. Nem tudom mi folyik Félixnél, de zavar, hogy nem tudok róla - Zavar?
- Nem egyáltalán nem. Alíz nagyon aranyos - mosolyogtam.
Besétaltunk az épületbe és Alíz már a folyosón várt, amikor meglátta Félixet oda rohant hozzá és megölelte, nagyon aranyosak voltak együtt. Na és a következő pillanatban lepődtem meg teljesen mert Alíz engem is megölelt. Meglepődötten néztem fel Félixre, aki mosolyogva megrázta a fejét.
- Viszlát - köszönt el Félix az óvónőtől és indultunk haza.