Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry

19 fejezet

Vasárnap:
Öhm rá kell szoktatnom magam, hogy reggel bele nézek a naptárba és megtudom milyen nap van, vagy egyáltalán milyen hónap. Így talán nem kell majdnem minden reggel átöltöznöm. És talán kicsit jobban képbe leszek a dolgokkal és nem fogok rácsodálkozni a félévimre, amolyan ez mi a csoda pillantással. Mert én kb Decemberben ragadta. Aha, hát nem. Február 6. van. Jejj jön a Valentin nap. Fúj.

Péntek délután a fiúk beköptek Petinek úgyhogy kaptam egy pót órát. A srácokkal megbeszéltük, hogy ma is kimegyünk. Úgy is koris idő van.

- Baszki, mi ez a rengeteg ember - állt döbbenten a bejáratnál Domi, és a pályára bámult. Tény és való tényleg sokan voltak.
- Én ide be nem teszem a lábam - jelentettem ki azzal sarkon fordultam és kiléptem az ajtón. A fiúk követék a példám az ajtóban megállva tanakodtunk, hogy mit csináljunk.
- Én tudom miért vannak ennyien - szólalt meg végre Milán is, a csapat egyetlen értelmes embere aki arra használja a fejét amire kell. Érdeklődve fordultunk felé ezért folytatta - Tegnap este leszakadt az ég. Tudjátok esőbe kisérgetük Maycit. Ezért az összes pálya vízes, így mindenki inkább a beltéri helyekre megy, mint ez - vonta le a következtetést.
- Akkor menjünk egy kültéri pályára, engem nem zavar a víz - szólalta meg Olivér is, hangosan csatogott a rágójával, majd miután a mellette álló Domi lekevert neki egyet, abba hagyta. Mindenki Zalánra nézett, ő a csapat kapitány, ő dönt
- Menjünk - legyintett és elindultunk.

Pár metró megállóval lejjebb volt egy pálya, amit még a karácsonyi vásárról hagyták ott. Tényleg nem volt ott kábé senki egy két ember lödörgőtt, néhány gyerek botladozott de összességében ennyi.
- Király. Flexelhetek a tudásommal - kacsintott Marci felém. És ízlésesen gerincbe vágtam.
- Ja csak ne a tegnap axellel - nevettem fel.
- Kinél mennyi van? - fordult körbe Zalán, kérdőn néztünk rá majd megrázta a tárcáját és így mindenkinek leesett.
- Nálam van egy 2000es meg a belépő kártyám - tapogattam végig magamon.
- Csúcs, Maya állja mind a hatunkét - Vigyorgott Domi.
- Hülye, heten vagyunk - fogta a fejét Dávid.
- Mennyi egy jegy? - kérdezte Olivér egy újabb rágóval a szájában.
- 500.
- Akkor az 3000 forint hatunknak - szólalt meg az észlény Marci.
- Hülye, heten vagyunk - vágta fejbe Milán, barátját.
- És?
- Najó mindenki adjon ide egy 500 most - követelőzőtt Zalán és lassan a kezébe volt 3500 forint. Lassan, nagyon lassan.
És végül bejutottunk.

Amint a jégre léptünk Dávid hanyatt esett, Domiba kapaszkodva pedig rántotta magával.
- A profi hokisok - fogta a fejét Milán. Én vihogva néztem, ahogy szerencsétlenkednek. Felszenvedték magukat a jégről. Úgyhogy elkezdődhet az igaz buli.
- Maya taníts meg egy trükköt - nézett a szemembe Marci a boci szemeivel. Amiből mondjuk semmi nem látszott mert a szemébe lógó vörös haja eltakarta.
- Nem - mondtam ki egyszerüen és elindultam a jégen. Pontosítva elindultam volna de Marci megragadta a derekam és vissza rántott. Így természetesen nem bírtam tartani az egyensúlyom ezért hátra dőltem. Marci a karomat fogva indult el hátra felé. Mondjuk én folyamatosan fékeztem de az mindegy, ő azért húzott.
- Jó, jó nyertél csak engedj el - könyörögtem. A fiúk a pálya másik végéből videózták a jelentett. Megszoktam. Mindig ezt csinálják. Egyszer megtudták Peti instájának a jelszavát és azóta szétt trolldokják az egészet. Ilyesmi videókkal.

Megpróbáltam Marcinak megtanítani a legalapabb, legegyszerűbb pörgés de az se ment neki.
- Ennyi elég volt - jelentette ki - Elszédültem.
- Baszki - szólalt meg Domi. Egyszerre néztünk úgyan abba az irányba mint Domi. Egy másik pályán edző hoki csapat volt. Akik nem mellesleg a mi csapatunk riválisai. És volt egy pár balhénk. Bármikor találkoztak, akár meccs volt akár a Spar-ba összefutottak abból balhé lett.
- Mennyi esélyünk van arra, hogy eltudunk húzni mielőtt ők ide érnek - kérdezte Dávid.
- Gyakorlatilag az esélyünk nem éri el a 0,1%. Mivel most vesznek belépőt - okoskodott Milán és a kis bódé felé biccentett.
- Oké akkor inkább ne keltsünk feltűnést - tanácsoltam.
- Áhh, bele olvadunk a nem létező tömegbe. Főleg Marci vörös és Maya tököm tudja milyen színű hajával - mondta cinikusan Dávid.
- Kösz Maya - forgatta a szemét az élet vidám Olivér.
- És Marci - rakta hozzá Zalán, hogy ne csak az én vállamon legyen a súly. Ekkor a másik csapat már a pályán volt és rögtön kiszúrta a kis kupak tanácsunkat.
- Ezt basztuk - bólogatott Domi és Dávid is amikor látták, hogy megindulnak felénk. Zalán lefogta Olivért mert általában vele van a legtöbb baj. Dávid pedig Domit mert ő meg a másik aki mindig kötekszik. Egyik kutya, másik eb.
- Farkas - tárta szét barátságosan a karját Németh. A másik csapat kapitánya - Rég látalak - intézte a kérdését egyedül Zalánnak mögötte a csapat többi része ködösen méregetett minket. Ott van még Kiss, Molnár, a Szőke, Csonka, és Andrássy. Szőke volt a csapat egyetlen lány tagja, mégis ő volt az aki a legjobban keltette a balhét. Ő és Olivér.
- Mit akarsz Németh? - vágta oda hanyagul Zalán.
- Korcsolyázunk, minek tűnik? - vigyorodott el és hátra fordult a többiek felé - Ohh, hoztad a pincsidet is - vigyorgott, ahogy lenézett rám. Az a srác van vagy 5 méter. Ködös tekintettel néztem fel rá. Behúztam volna neki, de tudom ha én megütöm, akkor ő vissza üt. Ő ilyen, akkor viszont Domi neki menne, Szőke rögtön sietne Németh segítségére, ezzel együtt pedig Olivér is beszállna a buliba. És úgyan jégen még nem bunyoztam, nem hinném, hogy biztonságos lenne.
- Béken hagyod - nézett rá sötéten Marci. Ő volt a leggyorsabb a reagálásban.
- Különben - pöckölte meg a fejem. Hallottam, hogy Olivér és Domi mögöttem mocorogni kezd - Sejtettem - vigyorodott el és elkapta a csuklóm. Zádor óta utálom ha valaki megfogja a csuklómat. És ez most sem volt más képpen.
Ijedten kaptam oda a tekintetem. Könyörgöen néztem rá, hogy engedjen el, de ő lesajnáloan nézett rám. Úgy voltam vele mostmár mindegy, hogy ezért lesz bunyó, vagy azért mert megütöm. Úgyhogy fogtam és bele rúgtam a korcsolyámmal a sípcsontjába. Németh fájdalmasan sziszent fel.
- Te rohadt ribanc - rám emelte a kezét. Domi a kezéért nyúlt, hogy megállítsa a levegőben. De ekkor már megcsapott. Itt pattant el valami végleg a fiúknál.
Bár meglepetségemre Marci volt az első aki cselekedett. Ököllel állon verte Némethet. Zalán és Dávid amolyan mostmár mindegy pillantással elengedte Domit és Olivért. És megkezdődött a bunyó, Németh hanyatt vágódott a jégen, Domi pedig rögtön rá mászott. Így verték egymást a jégbe. Elmehetném jósnőnek, mivel ekkor már Szőke is csatlakozott aki Olivérrel hadakozott. Zalán és Dávid illetve Csonka és Molnár is. Marci gondolkodott egy pillanatig, hogy neki menjen-e Kissnek, végül elengedte. És inkább mellém csúszott. És az arcom vizsgálat. A kezével oda nyúltam, az érintés hatására égett a bőrőm. Számítottam rá, hogy Németh megüt, de az meg se fordult a fejembe, hogy képes egy lányt erőből megütni. Zalán és Dávid sikeresen szétszedték a fiúkat, meg Szőkét. És Németh meg Olivér is meguszta egy törött orral.

Inkább lementünk a pályáról és gyorsan átöltöztünk mielőtt még ránk hívják a rendőröket. Bár lehet már megtették.

Köszönés nékül viharoztunk ki a sátorból. Nyomott volt a hangulat, Olivér az orrát törölgette egy zsepivel, az arcom még mindig égett. A többiek meg csak pusztán elküldték magukban Némethéket a francba. Mondjuk ezt Domi hangosan tette. Őt nem zavarta, hogy mindenki minket bámul a buszon, az utcán, gyakorlatilag mindenhol.

És ünnepélyesen kijelentem, hogy most először, időben raktam ki a részt. Nobelt nekem minimum...

Kövi rész: Kb szerdán

Adiós: Z☆