Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry

6 fejezet

Hétfő:
Ha kinevezhetnék minden évben egy napot amit átugornék akkor az a mai lenne. Nyugodt szívvel sorolom be a legrosszabb napjaim közzé. Azon kívűl, hogy van akihez közelebb kerültem (belőle van a kevesebb, mivel egyetlen egy ember az akihez TALÁN közelebb kerültem) mellette körülbelül 200 gyerek ha nem több ítél el. Még jobban magamra haragítottam egy illetve kettő embert. Plusz van egy ember aki valószínűleg jobban aggódik értem mint bárki valaha. Kezdjük az elején mert ez nem kicsit lesz hosszú.

Egész reggel izgultam. Mindenki azt hitte, hogy azért mert én milyen helyezést értem el, de erről szó sem volt. Azon izgultam, hogy Zádor helyezést érjen el, mindenki meghallgassa a zenéjét és happy end legyen a képet pedig törölje. Fizikával kezdtünk. Gyilván ez kell hétfő reggel az embernek. Egy jó kis fizika.
- Nocsak, - csapta be az ajtót Fejér - Fehéváry megint tud, írni majdnem egy hónap után. Letelt a balesetének az ideje amit amúgy magadnak okozták - vigyorgot Fejér, miközben összeérintette a tenyerét. Hétvégén már nem voltam hajlandó hordani azt a szart, szerintem már meggyógyult a kezem. Plusz mint Fejér kedvenc diákja ennyi kihagyást nem engedhetek.
- Látja vannak csodák tanár úr - feleseltem
- Ne feleseljen, nem leszünk jóban - forgatta a szemét.
- Mert most öri-barik vagyunk - bólogattam.
- Fehérváry, szertnél feleni. Ja és eljutott hozzám, hogy előszeretettel káromkodsz más nyelven az órákon. Mit is mondtak annó általánosban oroszul, Macskás tanárnőnél pedig angolul. Fel kell világítsalak, hogy tudok oroszul és angolul - vigyorgott mint aki nagyon élvezi a helyzetet - Tehát akarsz esetleg javítani?
- Először, természetesen nem készültem, de azért megtisztelő, hogy MEGINT engem választott. Másodszor pedig igen is, értettem.
- Azért - mormogott.
- Remélem tudja, hogy nem csak 2 nyelven tudok - szólaltam meg rövid hallagtás után.
- Németül is tudok - fonta keresztbe a kezét Fejér.
- Az jó, mert én nem - nevettem, meg az egész osztály is. Fejér megfordult és elkezdett írni a táblára.
- Tiene la mente disminuida - szólaltam meg rövid hallagtás után spanyolul.
- Hogy micsoda? - fordult hátra Fejér - Mit mondott?
- Azt, hogy csökkent elméjü a nénikém - mondtam visszatartva a nevetésem.

Elérkezet az ebéd szünet mindenki a helyezettek várta. Hirtelen megszólalt a hanszóróból a suli rádiós hangja.
- Kis figyelmet kérnék, köszönöm tehát a zenei verseny első három helyezettét majd kérnénk az igazgtóhoz. De először kik is ők? - kezdett bele - Harmadik helyezett... Fehérváry Maya a 9.a-ból - ahogy kimondta én lefagytam, szinte éreztem Zádor tekintetét, felé fordultam és tényleg engem nézett.
- Második helyezett... Akaraty-Juhász Dani a 11.b-ből - nem ismerem ezt a fiút.
- Első helyezett... Molnár Mia a 12. osztályból (a művészetin csak egy osztály indul minden évben) - és elkezdte a rádió játszani a hangunkat, Macskás tanárnő elkezdet engem lökdösni az igazgatói felé.

Gratulált az igazgató aztán meg elhajtott minket, a rádióból éppen az én hangom szólt és mindenki a felsős aulában hallgatta, ez pedig kíváló lehetőség volt Zádornak. Hirtelen fogta és berángagott a fiú vécé egyik fülkéjébe.
- Azt mondtam veszítsd el a versenyt és hadj nyerni - ordított az arcomba, és eres kezével a mellkasomnál neki nyomot a szűk vécé oldalának.
- Én én próbálkoztam, neked adtam oda a jobb számot - mondtam vékony hangon és igyekeztem nem elbőgni magam.
- Hazudtsz - megragadta a csuklómat és csavart egyet rajta, felsíkitottam a hirtelen éles fájdalomtól, hurrá ennyit arról, hogy már nem fáj a csuklóm - Kuss, maradj csöndben - nem bírtam tovább és elkezdtem sírni, kifolyt az első könnycsepp amit követett a többi - Fejezd be - megragadta a pólómnak a nyakát és hirtelen elrántott a faltól, majd erősen neki ütött.
- Minden rendben Zádor odabent - szólalt meg odakintről egy hang amit rögtön fel ismertem, Niko volt de nem mertem megszólalni attól tartottam akkor Zádor megfog ölni, a kezét erősen a számra szorította, nekem eszem ágában sem lett volna meg mukkanom.
- Természetesen - közölte nyugodt kimért hangon.
- Ajánlom is, ha megkérdezem, hogy nem láttad Mayát akkor azt fogod mondani, hogy nem, úgye? - kérdezte Niko aki átlátta a helyzetet.
- Mhmmm - nyöszörögtem, mire Zádor rászorított egyet az amúgy is fájdalmas csuklómba.
- Hmmm - síkitottam fel könnyes szemmel.,
- Gyere ki onnan vagy esküszöm, hogy megölek - ordított át Niko az ajtón és rácsapott egyet amitől össze rezzentem.
- Jó te akartad, megyek szólók Ricsinek - ordította el magát és becsapta maga után az ajtót.
- Te akartad, ki posztolom a képet - mutatta fel a telefonját.
- Ne, kérlek, ne bármit megteszek - néztem könyörgöen a szemébe.
- Küld el őket innen és akkor nem posztolom ki - hajolt hozzám közel.
De ekkor már berontottak a fiúk az ajtón és Ricsi elmebeteg mondjára kezdte verni az ajtót.
- Hallod Zádor, te mocskos rohadék, ha egy ujjal is hozzá nyúltál Mayához esküszöm, hogy kiverem a beled is - verte tovább az ajtót Ricsi.
- Huppsz, véletlenül kiposztoltam - mosolygott rám szórakozotan - Ricsi hígadj már le, nyugi - mondta teljesen nyugodt hangon Zádor és kinyitotta az ajtót valószínűleg élete legrosszabb döntése volt onnan kijönni. Ricsi megragadta a pólóját és kirángata mellőlem. Levágta a földre és gyomron rúgta.
- Mivan Zádor annyira azért nem vagy kemény - mosolygott rá Ricsi.
Zádor fel állt a földről és Ricsi nyakába ugrott, lerántotta a földre, mindketten a földön verték egymást, Niko elment szólni Félixnek, mert egyedül nem bírta szétszedni őket. Teljes sokkban néztem őket ahogy a földön verték egymást, nem mertem közéjük állni, remegő térdel néztem a 2 fiút. Félix és Niko berontottak a fiú vécébe és elkezdték szétszedni a fiúkat. Félix lefogta Ricsit, Niko pedig Zádort és elvitte az igazgathoz. Ricsinek ömlött a vér az orrából. Félix odajött hozzám és magához húzott, Ricsi szintén megölelt, én pedig szipogtam.
- Bántott téged? - kérdezte Félix miközben kicsit eltolt magától és végig mért, a szeme meg akadt a csuklómon ami be lilult és kicsit feldagadt - Jézusom - nézet rám aggodással a szemében - Ez a tag nem normális - Félix nem akart utána menni, jobbnak vélte ha velem marad.
- Najó, ezt kurva biztos, hogy nem éli túl - indult meg Ricsi, de visszarántottam, és megnyugtattam, hogy semmi bajom.
- Mit akart? - kérdezte Ricsi, miután lehígadt, közben egy adag vécé papírral próbálta meg elállítani az orra vérzését.
- Szöveget kellett neki írnom a versenyre, de olyat ami tuti nyerő, - szipogtam - És nem jött össze ő negyedik én meg harmadik lettem ezért szünetbe berángagott ide aztán pedig, nos igen - mutattam a csuklómat.
- És ha nem írtál volna? - kérdezte Félix, kereste velem a szem kontaktust de direkt a földet bámultam.
- Kiposztolt volna valami olyat amit, nem szabadott volna meg tudni senkinek - sóhajtottam - de most már mindegy ennél jobban az életem nem lehet romokban, ő pedig ezt tudta ezért ütőt ott ahol a legjobban fájt, a múltban - fejeztem be, és újra kitört belőlem a zokogás.
- Mit rakott ki? - kérdezte Ricsi, előszedtem a telefonom, beírtam Zádor nevét és ki is adta a legfrissebb posztot amit feltöltött, felmutattam Ricsinek és Félixnek a telefonom. A képen egy fiatalabb és vidámabb Maya és egy még vidámabb Niki volt a Balatonon, fürdőruhában voltunk mindketten én viszont Niki nyakába kapaszkodva logtam a hátán. Félre érthetetlen volt, szerintem mindenkinek rögtön leesik, hogy mi nem csupán bestik vagyunk a képen. Láttam Ricsi arcán, hogy valami teljesen más érzelmet vélek rajta felfedezni mint eddig, az utálom Zádort, átváltott egy meg fogom ölni Zádort arc kifejezésre. Ricsi meg indult az ajtó felé (megint) én pedig utána kaptam és vissza rántottam.
- Ne hogy megpróbáld Ricsi - kezdtem - Nem ér annyit.
- De ez az egy kép szét cseszi az egész életed - mondta kissé indulatosan
- Mostmár mindegy az életemnek már így is annyi, utálom magam, más is utál engem és én is utálom őket, szar az egész életem ez a kép rohadtul nem változtat rajta semmit, a képet többen látták 15 perc alatt mint ahány gyerek van az iskolában - mondtam idegesen - Inkább gyere le velem az orvoshoz - fogtam meg a karját.
- Én is jövök ha nem baj - mondta Félix.
- Gyere nyugodtan - legyintettem.