Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry

13 fejezet

Szilveszter:
Na igen a mai eset sem könnyített azon, hogy megszeressem a szilvesztert. Ricsi elrángatott egy házi buliba, olyan szóval, hogy csak sulis alakok lesznek ott. Ebbe azért nem lennék biztos de mindegy... Mostmár. Végül elmentem vele.

Úgy voltam vele, hogy mivel csak is azért jövők mert Ricsi elrángatott, plusz mert nincs jobb dolgom mert mindenki jön (kivéve Félixet, de ő elutazott), ezért nem is nagyon fogok kiöltözni, úgyan úgy mentem mint amúgy szoktam, bőpulcsi egy bő nadrággal.

Végül egész jól megvoltam, 10 percenként járkáltam ki az udvarra, de azért megvoltam. Mondjuk nem csak a kellemetlen és szorító érzés miatt jöttem ki hanem mert a felsőbb évesek előszeretettel ittak, nagyon sokat.
- Megvagy? - állt meg mellettem Niko az udvaron - Meg fogsz fázni, ne ülj a földön - szólt rám, arrébb sétalt a kertben lévő székről leszedett 2 párnát és oda dobta nekem - Ülj rá - mondta ellenkezést nem tűrő hangon.
- Köszi, amúgy igen megvagyok - mosolyogtam rá - Nem pánikolok, csak fázok - dörzsöltem meg a karom.
- Szerencse, hogy ez az a dolog amit könnyebben tudunk orvosolni - nevetett, kibújt a kabátjából és a vállamra terítette. Nyitottam volna a számat, hogy vissza adjam neki de közbe szólt - Nem, nekem jó lesz ez így, én nem fázom. Nem ártana ha hordanál legalább a mínusz 10 fokban kabátott - simogatta meg a fejem én pedig átöleltem.
- Csáááá, Nioooo. Gyer tök jó a buliiiii - sétált ki az ajtón Ricsi.
- Te mennyit itál? - néztem rá elkerekedett szemmel.
- Semeeeeennyit - ült le mellém vagy inkább eldölt, részlet kérdése.
- Najó én bementem - álltam fel feltett kezekkel és vissza rohantam a házba.

Tehetetlenül sétálgattam a házban nem akartam inni, nem akartam táncolni, nem akartam semmit se csinálni, igazándiból itt se akartam lenni. Valaki mögém lépett és a nevemet mondta.
- Maya - motyogta, nem ismertem fel a hangja alapján, hogy kik lehet, úgyhogy megfordultam.
- Zsombor, szia - integettem zavartan az évfolyam társamnak.
- Szia Maya - hajolt közelebb hozzám, hátra tántorodtam, éreztem a leheletén az alkoholt. Kihátráltam a konyhából a nappaliba, majd falba ütköztem. Zsombor csak jött és jött egészen addig amíg csak centik választottak el tőle.
- Kurvaaaa szép vagy - súttogta - Csak sok rajtad a ruha - fogta le a jobb karom. Ijedten és hatalmas gomboccal a torkomban néztem rá. Még közelebb hajolt, a mellkasánál próbáltam eltolni de ő sokkal erősebb volt mint én. Mohón eset nekem, erőszakosan tapasztotta a száját az enyémre. Könnyek szöktek a szemembe, nem figyeltem oda a mozdulataira, csak azzal törödtem, hogy eltoljam magamtól.
Pár perc múlva magától ott hagyott, én pedig bőgve és remegve estem össze. Semmire nem tudtam gondolni csak arra, hogy nagyon remélem csak az alkohol miatt volt.
Berohantam a fürdőszobába, leültem a kád szélére és csak sírtam. Miután teljesen kisírtam magam, csak meredtem magam elé. A zsebemhez kaptam, a telefonomat akartam kivenni, hogy felhívjam Félixet. Nem volt a zsebemben, ijedten néztem körbe a szobában hátha ott van, nem volt ott, úgyhogy elindultam körbe járni a házat. Minél hamarabb akartam beszélni Félixxel, ha valaki esetleg megörökítetett volna ezt a csodás jelentet akkor tudja, hogy nem igaz. Kábé fél óra múlva találtam meg egy polcra rakva. Felvettem és elkezdtem a névjegyeket pörgetni, Félix száma nem volt benne. Valaki szándékosan kitörölte. Idegesen dobantottam a lábammal, bevágtam a zsebemben és kiviharoztan a házból. Az udvaron nem voltak ott a fiúk, úgyhogy elindultam egyedül.

Pár napja történt a szilveszteri eset, azóta próbáltam Félixnek írni Instagrammon de minden egyes alkalommal hibát jelzett, azt állította, hogy valaki más van belépe a profilomba. A mai napon végre sikerült. Megnyitottam a Félixxel váltott üzeneteket és ledermettem. Azt írta, hogy a legutolsó üzeneteket ma reggel írtam, dehát be se tudtam lépni. És amikor elolvastam az még jobban megijesztett. Ilyesmi üzenetek voltak mint, hogy: Uncsi voltál úgyhogy, csáó, Zsombor vett nekem új könyveket, ő bemutat a családjának, ő sokkal jobb mint te. És még a kép is kint volt az Instámon, amit több százan láttak már.
Jelzett, hogy Félix ír, idegesen néztem a három pontra, majd miután megkaptam a választ valami eltört bennem.
Félix: Tudod mit, menj a picsába Maya. Soha a büdös életbe nem akarlak látni, ne szólj hozzám, sőt rám se néz.

Könnyek gyűltek a szemembe. Hisztérikus stílusban vertem a kezem és a telefonom a takaromba. Fogtam és a sarokba hajítottam a készüléket. Bőgve borultam hátra, (tudok hangosan is sírni ezek szerint) a fejemet fogtam, felhúztam a térdeim magamhoz. Csak bőgtem és az öklömmel ütöttem a combom, élveztem a fájdalmat amit magamnak okoztam ezzel.

Szuper megint visszaestem a hullámvasút azon részébe ahonnan múltkor valaki miatt kitudtam jönni.
- Borzasztóan hülye vagyok - motyogtam -Tavaly nyáron Niki miatt voltam ilyen állapotban és Félix húzott ki, most Félix miatt vagyok de most még is KI A SZAR FOG ENGEM MEGMENTENI - ordítottam el magam, és csak folytattam amit eddig, sírtam.

---------

Elnézést valószínűleg nem ilyen folytatásra számítottatok, viszont előre szólok, hogy lesznek még hasonló hangulatú részek mert maga a könyv részben erről szól :( És azért is elnézést amiért ilyen rövid lett de lehet, hogy lesz még egy rész ma vagy holnap