Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry

4 fejezet

Szombat:
Tegnap este még zaklattam kicsit Ricsit, khmm kicsit, hajnali egyig beszélgetünk videó chaten.
- Jézusom Ricsi, ezt én nem bírom - döltem végig az ágyamon, és magam fölé tartottam a telefonom.
- Hidd el Maya, jobban örülnék ha ezt mondjuk Dalmával osztanád meg. Ez olyan lányos dolog, hogy szenvedjünk a szerelmi életünkről - húzta össze a szemét.
- Nem, ez a legjobb barát dolga, ha fiú, ha lány. Segíts nekem, könyörgöm.
- Najó, Maya erre nem sok mindent tudok mondani, lehet, hogy tetszik neked lehet, hogy kedveled. De nézd meg hogy jártál Nikivel. Mivan ha Félix is csak egy valaki akiben te nem akarsz vagy nem tudsz bízni - mondta.
- Tudom, ez a baj. Ha elmondod neki esküszöm, hogy megöllek. Mindegy, holnap deszkával jössz? - kérdeztem témát váltva.
- Jaja. Te is? - kérdezet vissza, mire bólintottam - Amúgy hova megyünk?
- Valami kávézóba - húztam el a számat.
- Az gagyi, menjünk Mekibe - háborodott fel Ricsi.
- A lányok ötlete volt - védtem magam azonnal.
- Imádom, hogy úgy beszélsz mintha te nem lány lennél - mosolyog rám.
- Írjál be a csoportba, hogy menjünk máshová - tanácsoltam.
- Áhh, majd holnap. Megyek aludni, mert meghalok olyan fáradt vagyok - köszönt el Ricsi.
- Csáó - intettem egyet a kamerába.

Reggel nem siettem el a dolgokat, olyan fáradt voltam, hogy azt hittem ott esek össze és alszom el ahol vagyok. Eléggé koncentrálnom kellet ahhoz, hogy valami válalható kinézetett erőltesek magamra. Nagy nehezen megtalátam a zoknim párját, és talátam olyan pólót ami nem volt agyon gyűrve. Tudni kell rólam, hogy nem hajtogatok, hanem mindent csak bevágok a ruhás szekrényembe. Elmentem, hogy valamit kezdjek a hajammal.

A tükör előtt álltam és hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy el kell mennem fodrászhoz, természetesen nem most. Úgyhogy úgy ahogy volt, hagytam a fenébe és csak megfésültem.

Álmos tekintel kivonszoltam magam a konyhába. Luka szórakozottan nézet rám.
- Mivan? Hosszú volt a buli - nevetett.
- Ha neked az a buli, hogy Ricsinek hisztizek arról, hogy a SAJÁT testvére hogyan dobott ki, akkor igen, eléggé hosszú volt - feleltem tömören.
- Mentek valahová? - nézet rám miközben bele ivott a kávéjába.
- Valami kávézóba, de Ricsivel meggyőzük őket, hogy inkább Mekizni menjünk.
- Klassz, elvigyelek - hajolt le hozzám és egy puszit nyomot a fejemre.
- Nem kell, Ricsivel deszkával megyünk.
- Lecserélsz ENGEM egy fiúra, vérig sértesz - fordított nekem hátat
- Egy ő nem egy fiú, hanem Ricsi. Kettő téged sose cserélnélek le - öleltem meg hátulról.
- Hagyj békén, most megséretettél - durcázott tovább. Egy pillanattal később Ricsi rontott be az ajtón.
- Maya! Mond meg annak a hülyének, hogy a pót kulcs nem erre való - ordította Raven a nappaliból.
- Na, Raven nyugi, ne mondj olyat amit később megbánsz - sétált oda hozzá Ricsi és a vállára rakta a kezét.
- Sok mindent megbántam az életbe, de azt, hogy téged hülyének neveztelek azt biztos, hogy nem - jelentette ki Raven, mire én és Luka is felnevetett.
- Maya komolyan, te is. Pedig még meglepetést is hoztam - azzal a lendülettel berántotta Félixet az ajtón.
- Ez most komoly Félix a meglepetés - nevettem a hasamat fogva.
- Miért? Hiszen oda vagy értem - mosolygott elégülten.
- Elmondtad neki - tátottam a számat - Luka adj valami hatásos gyilkoló eszközt - Raven passzolt egy párnát a nappaliból - Ez most komoly - néztem a párnára, végül egy jobb mint a semmi pillantással elindultam Ricsi felé. Aki azon nyomban félre lökte Félixet és kirohant az ajtón én pedig utána.

Már kb 3 perce üldöztük egymást az utácán, amikor végre utol értem Ricsit és háturról ráugrottam. Fölé kerekedett és elkezdtem a párnával ütni. Ricsi egy pillanat alatt elkezdet csíkizni, reakció ként én pedig elkezdtem vísitani. Szegény szomszédok. Egy jó manőverrel feltudtam állni és elkezdtem rohanni. Ricsi hamar utol ért és felkapott engem. Ő két kézel cippelt én megordítottam és ütögettem őt. A következő pillanatban fogta és bele dobott a bokorba.
- Láttod velem te ne kekeckedj Pindúr - hajolt fölém.
- Segíts! - nyújtottam a kezem, hogy kiemeljen.
- Hát jó, de ha berántasz akkor azt nagyon megbánod - vigyorgot. Nem ez volt a tervem de mindegy. Ricsi kisegített. Miközben mi még baromkodtunk és ütögettük egymást a párnával, hallottam hogy Ravenék beszélgetnek.
- Adatok már neki alkoholt - mutatott rám Félix, én ekkor már Ricsi nyakába ülve pörögtem.
- Nem - rázta a fejét Luka, miközben szerintem azon gondolkodott, hogy mikor hányon ki a reggelim.
- Szerintem soha ne is adjatok neki - mondta Félix mire Luka és Raven egyet értően bólogatott. Abban a pillanatban mellettük termetünk, egyikőnk sem bírt állni a lábán.
- Oké szerintem ne deszkávval menjetek inkább elviszlek titeket - ajánlotta fel Luka.
- Rendben - nevettem.

Luka elvitt minket a címre amit megbeszéltük, éppen, hogy csak lassítottunk, hogy ki tudjunk szállni, de mögöttünk valaki már így is anyázni kezdet nekünk. Így gondoltam vissza ordítok neki.
- Anyádnak anyázzál - ordítottam és azzal a lendülettel a fiúk el is rántottak.

Megtalátuk a többieket, oda rohantam hozzáuk és a szokásos módon köszöntöttem őket.
- Nem megyünk inkább Mekibe - szenvedett Ricsi én pedig helyeslően bólogatam.
- De hisz már így is késtetek - mondja Niko szemforgatva - Mire át érünk oda az tök sok idő.
- Amúgy Maya, Ricsi és Félix együtt késtek, nekem ez gyanús - húzta össze a szemét Kitty.
- Ohh nem akarod tudni - legyintettem terelve a témát, de Ricsi nem hagyta annyiban.
- Maya megakart ölni.... Egy párnával - nevetett Ricsi.
- Miért is? - szólalt meg végre Myan is.
- Tudtátok, hogy Maya... - kezdte Félix mire befogtam a száját. Erre Ricsi szólalt meg.
- Tehát Maya oda... - kezdte mire kapott tőlem egy tarkosat, ez után nem akarta folytatni.
- Amelyik megmer szólalni az nem éli túl esküszöm - mondtam fenyegetően rázva az ujjam, és olyan történt ami ritkán elvörösödtem.
- Mivan meleg van oda lent - hajolt le hozzám Niko.
- Gyerünk Mekibe - hagytam figyelmen kívűl Nikot és elindultam.

A buszra felszállva Félixre néztem aki pedig rám, végül mindketten vállat vontunk és megálltunk úgy ahogy általában szoktunk, illetve csak majdnem. Félix egyik kezével kapaszkodott, a másikkal pedig a vállamra rakta a kezét és a mellkasamnál tartótt. A többiek kissé kérdőn néztek ránk.
- Ti mindig így utaztok - vonta fel a szemét Ricsi mert ez neki is új.
- Nem - feleltem - Ennél sokkal rosszabb - fejezte be Félix mire kérdőn néztem fel rá.
- Na, és akkor te nem vagy oda érte - rázta a fejét Ricsi.
- Befogod, vagy komolyan nem éled túl ezt a busz utat, van nálam fegyver - vigyorogtam, szinte éreztem, hogy a buszon ülök mennyire furcsán nézhettek ránk.
- Ki van oda kiért? - kérdezte Dalma
- Senki senkiért - kiálltottuk Félixxel egyszerre, ez megint csak meglepett úgyhogy felnéztem Félixre.
- Najó, hadjuk a romantikus párunkat - szólalt meg Ricsi
- Richárd - ordítottam rá. Ricsiék talátak ülő helyet úgyhogy ők befogalták azt. Klassz ott hagytak engem azzal az emberrel aki reggel tudta meg hogy oda vagyok érte.
- Minden rendben? - hajolt le hozzám Félix és a fülembe súgott.
- Persze, miért? - próbáltam természetes lenni.
- Úgy érzem felgyorsult a szívverésed - vigyorgott rám, rögtön rájöttem, hogy csak szívat.
- Hadjál békén! - fordultam el tőle.
- Csak nem zavarba hoztalak - mondta, éreztem, hogy még mindig eléggé jól szórakozik.
- Ohh akarod, hogy én is zavarba hozzalak - fordultam hozzá, mire csak egy kihívó arc kifejezét kaptam válaszul. A következő pillanatban megfordultam, így Félix mellkasával szembe talátam magam. Majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára. Félix sokkolt arccal nézett rám, hirtelen elfordította a fejét és a borzasztóan érdekes utat bámulta.

Ezek után a Mekizés élménye eltörpült a buszos story mellett. Most legalább mindenki Félix vérét szívta.

Félix haza kísért, mert nem akartam egyedül buszozni, plusz beszélni is akartam vele négy szemközt.
- Figyelj, amit Ricsi mondott az nem igaz - szögeztem le rögtön.
- Akkor nem azért kaptam a puszit - vigyorgott.
- Jó talán kicsit igaz - vörösödtem el megint. Jézusom, Félix miért van ilyen hatással rám.
- Ne aggódj, engem nem zavar - majd lehajolt hozzám és nyomot egy puszit az arcomra, amire még jobban elvörösödtem - Szia - intett.

Bementem a házba és nagyon örültem, hogy nem voltak ott Ravenék, nem lett volna kedvem magyarázkodni.