Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry

14 fejezet

Hétfő:
Nem voltam jól az utóbbi napokban. Vártam, hogy Félix esetleg rájöjjön, hogy ez egy félre értés, rengetegszer írtam, de nem válaszolt, sőt letiltott. A többieknek nem mondtam el és nem is fogom.

Reménykedtem, igaz tudom, hogy hiába de reménykedtem, hogy reggel esetleg eljön, de nem jött elém. Ezért egyedül indultam el.

A metrón szokás szerint rengetegen voltak. Álldogáltam pár percig, majd az órámra nézve rájöttem, hogy nincs időm megvárni egy másikat, ezért felszálltam. A szorító érzést a mellkasomban azt nem tudtam a metrón kívül hagyni, úgyhogy jött velem. Kezdtem érezni, hogy fogy a levegőm, szarul voltam. Körül néztem volt egy szabad hely egy fiú mellett, nem úgy tűnt mintha bárki pályázna rá ezért oda furakodtam és leültem. Közelebbről megnézve rájöttem miért nem akart senki se leülni mellé, nem a fiúval volt baj csupán az emberek faszfejek. Magas, viszonylag izmos, sötétbarna hajú fiú tele volt tetoválásokkal és pircingekkel, a ruháját láncok borították és majd hogynem full feketébe volt. Nekem nem volt vele bajom, tetszik a stílusa. Pár megállóval arréb felszállt egy idős férfi és megállt előttem, feltűnően közel hozzám. Zavartam húztam be a lábam a székem alá, behúztam a nyakam. Rettentően erősen próbálkoztam azzal, hogy eltudjak teleportálni de nem sikerült.
- Álljon el innen! - szólalt meg mély, határozott hangon a mellettem ülő fiú.
- Parancsolsz? - vonta fel a szemöldökét a férfi - Valami baj van?
- Azt mondtam, hogy hadja békén a lányt. Álljon el innen - ismételte meg megint.
- Ez egy szabad ország, ott állok ahol akarok - nevetett gúnyosan a férfi, majd folytatta amit eddig, bámult engem.
- Menjen el innen, vagy bajba leszünk azt pedig szerintem egyikünk sem akarja - a fiúnak továbbra is higgadt volt a hangja. Lenyúltam a nadrágom oldalán lévő zsebhez és kihúztam belőle a bicskám. Elkezdtem óvatosan nyitogatni, majd becsuktam. Éreztem a fiú pillantását rajtam. Belenyúlt a táskájába és ő is kivett egy kisebb bicskát, és ő is követte a mozdulatommat. A férfit nem hatotta meg
- Menjen innen de rohadt gyorsan vagy rá hívom a rendőrséget - mondta kissé ingerültebben.
- Mivel bizonyítja - nevette el magát. Majd a tekintettével végig mért engem és megállapodott a telefonom, ami az ölembe pihent - Te rohadt ribanc - ordította az arcomba és a telefonomért nyúlt, de a srác megragadta a kezét.
- Vegyen vissza a képéből iszonyat gyorsan - állt fől mellőlem. Megfogta a kezem és arrébb húzott.
- Hol szállsz le? - kérdezte halkan.
- Blaha Lujza térrnél - válaszoltam, úgy éreztem, hogy bízhatok benne, nem gondolnám, hogy ezek után hátba szúr.
- Suliba mész? - kérdezte, bólintottam - Elkísérlek oké? Nem tetszik nekem ez a tag.
- Köszi.

Leszálltam a fiú társaságában a metróról.
- Amúgy Barni vagyok - nyújtotta felém a kezét.
- Maya - ráztam meg - Köszi a segítséget.
- Alap - legyintett - Tetszett az energiád, mármint egyáltalán nem ítélkeztél a kinézetem miatt. A legtöbb ember megbámul, de te is hasonló vagy - mosolygott rám.
- Szeretek kitűnni a tömegből, nem érdekel, hogyan de én kifogok lógni - néztem rá, átsétáltunk a zebrán és elindultunk az iskolámhoz vezető utcán.
- Hát nem a magasságoddal fogsz - vegyezte meg nevetve, megráztam a fejem.
- Azt hiszed te vagy ez első aki ezt mondja - nevettem én is.
- Hány éves vagy, már ha nem bánod, hogy megkérdezem.
- 14, tavasszal leszek 15 - vontam meg a vállam.
- Ahh, pici vagy - karolta át a vállam, majd gyorsan le is vett - Bocsi, nem akartam tolakodó lenni.
- Áhh nem bánom. Te hány éves vagy?
- 18 - nevete el magát.
- Megvan ki megy be cigiért - mosolyodtam el.
- Cigizel - lepődött meg.
- Dehogy - nevettem fel.
- Ne is, én igen és utólag rájöttem, hogy nagyon szar. De mostmár gyakorlatilag nem tudok róla leszokni, túl korán kezdtem - vonta meg a vállát - Esetleg nem bánnod ha elkérem az Instád, akkor talán holnap is eltudlak kísérni - kérdezte, félelmet éreztem a hangján, nem akart tolakodó lenni.
- Nem dehogy - megadtam neki, nem sokkal később pedig meg is érkeztünk.
- Szia Maya - intett nekem a sarokról.
- Szia Barni - oda sétáltam Ricsiékhez.